Elkészült az utazási oldalam.

www.theworld.fw.hu még néhány helyesírási hibát kijavítok, utána remélem csak bővül

Az oldal, különböző tippeket tartalmaz utazásokhoz, és több ország leírását is tartalmazza a szemszögemből. Videók, képek, leírások, nagy mennyisgében.

 

Pannonia Fesztivál as PAFE

PAFE

Egy fesztivál, ami akár jó is lehetett volna. Igaz, lehet, hogy én se tudnék jobb fesztivált szervezni, de biztos vagyok benne, hogy a jövőben a szervezők, jobban odafigyelnek majd, hogy csak kicsit legyenek profibbak vagy kedvesebbek, mint idén. Csütörtökön leléptem az irodából és mentem fesztiválozni egy kedves barátnőmmel. Fesztivál busz 100-as, jó ötlet grat érte.  Óriási tömeg a kapuknál, a fűben ültek, 20 perc alatt lépett egyet az ember, aztán észrevettünk egy másik bejáratot, ahol 5 perc alatt bejutottunk. Na de ott aztán jött az első negatív élmény. A biztonsági őr elvette a pogácsáimat. Habár tudtam, hogy nem lehet italt bevinni, mert fesztiválokra nem lehet, de hogy ételt se ez új volt. Azért kicsit szomorú, hogy csak az őszinte emberektől vették el a pogácsát, a drogot, a rövidet, meg mindenféle piát beengedtek, mert ahhoz már gyengék voltak, hogy valamit megtaláljanak, ami két pulcsi között van. Nem baj, legalább tudtunk olcsón rövidezni, meg pipázni, nekünk csak alma volt. Szembe sátorból gandzsát ajánlottak. Ilyenkor az emberben felvetődik, biztos azért vannak ők ott, hogy nehogy balhék legyenek. Akkor másnap miért hallottam valakitől, hogy valakik összevissza verték egymást, meg volt, hogy fiúk erőszakosan rángattak egy-egy lányt?  Na de ennyit most a negatív részről. Szóval lesátraztunk, imádom a 2 mp alatt felverhető sátram. Bepakoltunk és útra keltünk, úgyhogy vettünk sört J először a kedvencesek rejtvény sarkát találtuk meg, nekiálltunk fejteni, sikerült, kaptam baseball sapkát és ez még csak eleje volt. Majd beültünk egy ingyenes póker versenyre, én kiestem, de persze Zsuzsi, aki azt se tudta mik a szabályok, pontosan, 2. lett. Mindezek után már persze a koncertre mentünk, hallgattunk kis Ghymest, de újra rájöttem ez nem az én zeném. Ez megtörtént már párszor. Nagyon jó stand-upot hallgathattunk Aranyosi tolmácsolásában, közben kiderült, hogy a fesztiválozok nagy része középiskolás.

Hamarosan Kispál lépett fel, a dalok felét nem is ismertem, pedig hát azért egész sokat ismerek.  Az idő folyamatosan rosszabbra fordult. Nap csúcspontja a Tankcsapda előadása volt, habár Lukács Laci olyan dallamokat hozott elő, ami miatt alig bírtam felismerni melyik dal szól. Ekkor már esett az eső jócskán, de bevonultunk a jager bárba fedett helyre, ahol nem ért minket. Nem sokkal később kezdődött egy jéger parti ahol igen jól zenék szóltak. Sajnos már nagyon álmos voltam, aznap fél5kor keltem, ezért inkább elmentem aludni.

2.nap

Aludni azért nem sikerült valami jól, hiszen, a folyamatos zene, meg a kiabálások körülöttünk nem hagytak minket aludni. Olyan 9-11 környékén rájöttünk, hogy éhesek vagyunk, és hogy nem lángost akarunk reggelizni. Ezért elmentünk Tescozni, laza 4-5 km lehetett. Első gondolatom az volt, hogy, a biztonsági őrök előtt kéne kajálni. De végül egy Tescos fa alá telepedtünk, bár esett az eső, de a lombkorona valamennyire védett minket.

Majd vissza a feszt helyre. Igazi túra útvonal lett a fesztivál és tesco között, rengeteg punk, alter, rocker stb.. járkált fel és alá. Elég hamar elértük a kora délutáni órákat, ezért mentünk újra rejtvényt fejteni. Mivel nagyon fújt a szél és stabilizálni kellett a rejtvényt, ezért már 4 sörrel mentünk, minden sarokra jusson.  Zsuzsi kapott strandlabdát én meg kulcstartót. Közben hallgattunk Testiegyenleg Ska Kollektívát rettentő jó koncertet adtak, eddig nem ismert ezt a formációt, úgyhogy megleptek. Pókerre már nem nagyon jutottunk be, úgyhogy a koncert lett volna az irány, de jöttek az ismerősök. Ez kicsit bezavart. Ugyanis innentől, mindenki mindenkinek ismerősét kereste, persze soha senki se volt ott ahol kellett volna lennie. Aurórát csak a kapuból hallgattam, de úgy is nagyon tetszett.  Úgyhogy kb. az következett, hogy senkivel se törődni, csak élvezni a fesztivált. A nap csúcspontja akkor is a PASO volt, hihetetlen visszanézni, milyen későn volt, azt hittem nappal volt. Nagyon frissítetett, mozgalmas koncert volt. Lehet, hogy eddig hülyeségnek gondoltam a fehér öltönyt, zakót, de nagyon megmaradt, hogy az énekes ebben volt. A másik, ami megamaradt, amikor több ezer embert leguggoltattak csak azért, hogy nagyot ugorjanak majd a bedobott dvd-ért, mindenesetre óriási koncertet adtak. Majd miután bedobták mindenki felugrott és ugrált tovább.  Utána pedig mentünk bulizni a jéger sátorba, aznap ha jól emlékszem végig buliztam, táncoltam az egészet, már átmentem a maláta bárba. Ott találkoztam egy volt Salsa táncos társnőmmel, jó volt végre valakivel egy normálisat táncolni J Ha kicsit ötvöztük is a free style-t a salsával.

3.nap

A 3.nap elején, észrevettük, hogy van egy pékségszerű képződmény baráti árakkal. Valójában 2 kisbuszból árultak pékárúkat, wc papírt, és mindent, ami hasznos lehet egy fesztiválhoz. Előtte elmentünk mosakodni, ott vártunk, egy jó félórát, a sorra, bent, a zuhanyzó tálcákban állt a víz, a talaja sáros volt. Ellenben a csapok működtek, hideg vízzel, de hát milyen fesztivál lenne az, ahol van meleg víz.    Úgyhogy magam részéről vettem 6 zsömlét meg liter tejet, sátorban, megreggeliztünk, majd mentünk vért adni. Ugyanis beállt egy kocsi, ahol volt lehetőség ilyen akcióra. Voltak előttünk kb. 10-en, de hamar lefogytak, mert alkoholos befolyásoltság alatt, nem lehetett vért adni. Úgyhogy egész hamar bejutottunk. Majd jött a jégeső, addigra már pont a sátorban voltunk. Jégeső után, hamar kisütött a nap, mi még sátorban voltunk, ekkor hallottuk, hogy valami készülődik. Egyesek arra gondoltak, milyen jó lenne, ha valaki a jégeső utáni pocsolyában megfürdene. Egy srác pont sörre gyűjtött még 200 forint hiányzott neki, ezért 200-ért bevállalta, már csak a pénz hiányzott. Nyilván ilyenkor előkerül egy showman aki összegyűjti a közönségtől 10 forintosokból a 200-ast. Úgyhogy többször is nézhettük az akciót. Később, amikor visszatértem még, éppen tollat árult a srác, a másik meg palackozott üzenetet küldött a pocsolya túloldalára. Úgyhogy volt élet. No aztán nemsokára újra rejtvény sarok J ahol kaptunk piros lapot és repülőt hajtogattunk és egy kedves rejtvényes lánnyal (Nóri) repcsiztünk egy csomót. Mást is alkottunk, az asztalon található tollakat kb 10-et ráraktunk úgy egy közepes méretű kőre, hogy ne essen le, elég extrémen nézett ki. Az együttesekből, megemlítendő Hobo Blues Band , akik az eredeti felállásban koncerteztek, eljátszották az összes híres számukat, hajtók dala, hosszúlábú asszony, mata hari stb… szintén nagyszerű volt. Elég sokáig elbeszélgettünk, elég sok mindenkivel, közben sátorról sátorra, színpadról színpadra járkáltunk, de a nap végére ott volt a The Moog, Iszonyú jó indie rockot játszanak, még mindig a fülemben zúg. Mindenki azt hitte róluk hogy britek, de magyarok és nagyon jók. Majd jött a szokásos jéger party ahol találkoztam egy Fanny nevű lánnyal, hívott táncolni, gondoltam milyen jó lesz, de szegényke kicsit ittas volt, ezért letaroltuk a fél bárt, elütöttünk pár embert és kilöttyent néhány sör, úgyhogy próbáltam inkább kintebbre vinni, szabad területre ahol nem vagyunk vészesek. No aztán napkelténél irány aludni.

4.nap

Vasárnap utolsó nap. Nagy nap volt, talán a leghosszabb. Akkor miért nem emlékszem rá annyira:-D Mindenesetre észrevettem, hogy valamelyik nap elhagytam sajnos a fényképezőgépemet, ezért gondoltam felderítem hátha leadták valahol. Megkérdeztem egy információs pultot, ahol mondták, hogy kérdezzem meg a bejáratot. A bejáratnál biztonsági őrök voltak csak, megkérdeztem az egyiket, lesajnálóan, de nagyképűen visszakérdezett miről van szó, mondtam a fényképezőgépről. Majd flegmán mondta, hogy kérdezzem meg a konténert a wc-k után. Zárva voltak. Itt ami újdonság volt, a strandröplabda, vicces strandröplabdázni mezítláb 12 fokban. Pókerezni is szerettünk volna, de eddigre fizetős lett, úgyhogy kihagytuk. Helyette inkább kötélen táncoltam, de inkább a kötél táncolt alattam. Utána járkáltunk kicsit fel s alá, belehallgattunk a Félóra koncertjébe, nagyon jó volt. Ezt szeretem a fesztiválokban, ismeretlen zenekarok elképesztő jó koncerteket adnak. Egy vietnámi gitáros énekesnőjük volt a legattrattraktívabb jelenség, de a zenéjük is ott volt a toppon. Hamarosan a HS7 koncert következett, legtöbb barátom kedvence ez az együttes, nekem is a kedvencek közé tartozik, főleg mert a szövegeik a szívemből szólnak.  Vicces az volt, hogy a tömeg közepén találtam ismerősöket. Hamarosan megjelentek kereszttesóim. Valahogy ha Jocó közelébe kerülök, akkor mindig pálinkázok. Elmentünk Prosecturára, nem mintha kíváncsiak lettünk volna, csak éppen arra sodródott a tömeg.

Közben néhányszor, felvonultak a biztonságiak, hogy megmutassák ők is ott vannak ám. Hmm….  Prosectura után nem sokkal jött Bori, neki már a megjelenése is magával ragadó, rövid bőrnaci hasonló felső feketében. Boriban az a jó hogy a koncertjein, teljes extázis van, mind az előadó mind a néző részéről. Szintén egy kiváló koncert volt. Sátorban voltunk, ami jó, mert éppen nem áztunk meg, de fura hogy Bori nem nagyszínpados. A nagyszínpadra ekkor már a Quimby készülődött. Közel kétszer annyian voltak az elején már, mint HS7-en. Megtalálni valakit a tömegben teljes káosz volt. Vasárnap mindenki eltelefonálta a fél pénzét, hiszen mindenki barátja megérkezett, mindenki más koncerten volt és hatalmas kiabálások voltak: Hol vagytok? Mi itt vagyunk, nem hallok semmit írj sms-t!! Majd jött a hívás újra, aztán végül sms, de ezt vagy 21-szer. Majd betévedtünk a maláta bárba, ahol éppen az Effeta csapat koncertezett. Itt is női énekes, nekik nem ekkora és nem ide volt írva előadás, de egy kis beszélgetés meg pálinkázás mellett kellemes volt. Maláta bár mellett meg találkoztam egy lánnyal, akivel discot táncoltunk, egy teljesen más zenére. Mindegy volt 1-2 ilyen.  Lépcsőtől borsodi padokig mozgás majd felmentünk a maláta bár „páholyába”.  Sose gondoltam volna, hogy milyen jó kilátás lehet onnan, de pont szembe volt a színpad és átláttunk a tömeg felett. Egy olyan koncerten történt ez, ami pont nem érdekelt minket. Majd jött Fanny, az előző nap részeg lánya, továbbra is az volt, de rájöttem, hogy ő csinálja jól, mert ha nem józanodsz, akkor másnapos se vagy. Elmentünk táncolni, közben hirdette, hogy 2-kor a port.hu sátorban, ő fog fellépni. Úgy döntöttük Jocóval, ezt látnunk kell J Kettőkor bementünk a sátorba Fanny-t is figyelmeztettük, itt az idő. Ekkor felállt egy padra és elkezdte kiabálni a bent lévőknek: Kezdődik, Kezdődik. Senki se reagált, majd pedig jöttek az előadás részei olyanok, mint hogy: Vivien láttalak az iwiwen, vagy Itt van a nyár irány a Balaton másodosztály a Zsuzsanna vonaton.  Aztán kb ennyi volt. Pedig hát hívtuk azokat is akik hagymát akartak nekünk eladni, bizonygatván hogy a Cseri erdőben hagyma föld van és hogy az-az igazi business. Ki tudja, még az is meglehet. A vicces az volt, hogy 4 napig nem találtuk hol a csocsó, Fanny ezt is megmutatta, hajnali 3-kor nekiálltunk csocsózni, de alig kerültünk sorra. Végül, akiktől tudtam elbúcsúztam és elmentem aludni. Reggel felkelni alig bírtam, a sátort megint alig lehetett összecsukni. Most már megtanultam, hogy kell tényleg 3 mp alatt összecsukni, majd következőre. J

A fesztiválon, a zenekarokon kívül szinte alig volt tökéletes dolog. A wc-k az utolsó napra szinte megközelíthetetlenek lettek, biztonsági őrökre több szót nem akarok pazarolni. Programok jók voltak, csak kicsit talán kevés és szegényes. Ételek, italok drágák voltak. Nyilván a közönség intelligenciája nem a szervezőktől függ, azzal nem lehet mit csinálni. Az idő is igen rossz volt és fogalmam sincs, hogy ki nyerte a Pannónia motort. Mindenesetre a belépő jegy a lehető legjobb árban volt. A koncertek a bulik a társaság viszont felejthetetlen élményt nyújtott.

A fesztivál jó hangulatát továbbá köszönöm : Zsuzsinak, Jocónak, Fanninak és még sokaknak másoknak

További képek a www.pannoniafesztival.hu -n

Ui: Remélem hamarosan a rólam készült karikatúrát is feltudom tölteni ide

Utó UI: Láttunk még plusos bevásárló kocsiban rallyzó punkokat – ezt még le kellett írnom. Valamint hogy fesztivál után írtam a szervezőknek, hogy mit tehetek a fényképezőgépem felderítése érdekében, de válaszra már nem méltattak.

Jöhet szélvihar, jégeső, véradás a kedv még mindig tart

 

MKB-Veszprém KC, Overdose, Jégkorong válogatott

A 3 fent említett név, sikert sikerre halmozott. Ami nem mindegy, hogy mindezt olyan közegben tette, amire a világon kevés példa van.  A kézicsapatunknak olyan szurkológárdája van, ami Európában de talán a világon nincs még egy.  Amikor Franciaországban a magyar szurkolok hangját lehet hallani, el lehet képzelni, mi van itt Veszprémben. A stadion zeng, a világ legjobb csapatait 2-3-al verjük hazai pályán, fél óráig meg se mozdul a közönség meccs után csak éltet, a csapat meg sír a meghatotságtól.  Nem rég láttam Overdose futamát amire több tízezer ember volt kíváncsi. 20 ezer ember egyként szurkolt egy lónak, aki 3 patkóval több hosszal nyert versenyt. 1 percért az emberek a napjukat áldozták. Végül pedig a jégkorong válogatott, akik bejutottak a legjobbak közé és Kanadának nem lett volna nagy élmény megverni minket 9 góllal ha nem látják azt hogy 9:0 után is a magyarok tele torokból éltetik a magyar csapatot.  Az ellenőrök, a bírok mint megrökönyödtek, amikor látták ezt a fanatizmust. Úgy látszik , mégis van amiben egységesek tudunk lenni, jobban mint bárki a világon és úgy látszik nem mindig az irigység hajt minket – ahogy sokan mondják.  És annak ellenére hogy fanatikuson szurkolunk saját hazánk csapatainak. A meccs után mégis letudunk ülni az ellenfél szurkoloival. Magyar-Szlovák meccs a himnusz kifütyülésektől lett hangos, azt már kevesebben mondták el, hogy utána együtt sörözött a két tábor és zászlót is cseréltek. A szlovákok pedig megdícsérték a magyarokat.  Amit az olimpián láttam szintén példa értékű volt.  Nyilván simán hazai pályát teremtettünk a magyaroknak a vizilabdában. Nem sokkal később pedig a legnagyobb rivális szerb szurkoloval csevegtünk, aki szintén megdícsérte a mieinket.  Na várjunk csak, akkor ha ilyen jól összetudunk fogni és ilyen barátságosak az “ellenséges” nemzetek.  Akkor kibeszélte be nekünk hogy irigyek vagyunk és kölcsönösen utáljuk egymást a környező országokkal? Mindegy is hajrá Ria-Ria-Hungária.

 

Fesztiváloooooooook!!!!!!!! :)

Jött a jó idő, és hamarosan jönnek a legnagyobb fesztiválok is.  3 + 1-et emelnék ki most, a nagy hajcihőből.

1: PAFE:

Ez nem a bűvös sárkány kistesója. Hanem, egy erdő fesztivál. Várpálotán az erdőben egy kis tisztáson, lehet sátrázni és olyan fellépőket hallgatni mint: Tankcsapda, Kispál, Hobo, Quimby, Vad Fruttik, Kaukázus, PASO, Irie Maffia, PUF, Carbonfools, HS7, Belga, 30Y stb…  http://www.pannoniafesztival.hu

május 28-31 Várpalota Cseri erdő.  4 napra: 2600 forint.  Nem írtam el egy 0-val se, ez tényleg annyi.

2: UTCAZENE

A kedvencem, mert olyan free. Kötetlen, szabad, ingyenes. Ez az amikor Veszprémből egy fesztivál város lesz. Minden utcasarkon egy-egy zenész, 7 sznpadon meg fellépők. Ezek közt a legtöbb olyan fellépő, akiket sose hallasz rádióban, nem  cserélgeted a cd-it a barátaiddal, viszont olyan bulit rendeznek, amire örök életedben emlékezni fogsz. Nyilván, elöfordul Quimby meg Kispál minden évben, Ladánybene 27 de pl akik folyamatosan járnak, tudják hogy elmaradhatatlan az I skarbonari, Kovács Levi és az Empty Pubs. Kis családias fesztivál 100 ezer emberrel. A főoldalukon videó: http://www.utcazene.hu

Július 15-18

Ár 4 napra: 0 ft

3: VOLT

Kinek a SZIGET túl drága vagy túl kevés a magyar. Annak egy sokkal szebb városban juthat fesztivál Sopronban. Ez kb ugyanaz mint a Sziget csak kicsiben és olcsóbban. Szolgáltatások száma számtalan. Akárcsak a zenekaroké:  Limp Bizkit, Marylin Manson, Franz Ferdinand, Earth Wind and Fire, Sepultura, Tankcsapda, Quimby, Kispál, Vad Fruttik, Zagar, 30Y, Edda, Ákos, és még maradt kb 200 fellépő 10 színpadon.

VOLT Fesztivál bérlet: 17 900 HUF de van egy rakat opció, szóval http://www.sziget.hu/volt/

3+1: 10. Nemzetközi Harley Davidson Fesztivál.

Ez azért +1 mert ezen még sose voltam, viszont nem lehet rossz. Közel 10 ezer Harley plusz egyéb motorok szoktak itt összegyűlni. Nekem eddig a leglátványosabb a felvonulásuk volt. Amikor mozog alattuk az aszfalt, amerre elnézel csak motor és a végén már azt mondod ennyi motor a világon nincs. Bent a kempingben is jó buli szokott lenni, idén pl : Suzy Quattro, Tankcsapda, Bikini, Piramis plusz, és egy rakat Tribune banda, mint Pink Floyd, AB/CD vagy Scorpions.

Jun 10-14.

Fesztiváljegy: 15000 forint. De a felvonulás megtekintése ingyenes. Megéri a látvány.

http://www.hog.hu/inde_red.php

 

Csatlakozz Te is a Föld Órája akcióhoz!

A FÖLD ÓRÁJA a világ legnagyobb klímavédelmi akciója. Március 28-án este közel egy milliárd ember kapcsolja le a villanyt világszerte, hogy felhívja a figyelmet az éghajlatváltozás veszélyeire.
A kezdeményezés Ausztráliából, Sydneyből indult 2007-ben. Akkor 2,2 millióan, egy év múlva világszerte már 50 millióan kapcsolták le a villanyt egy órára.

Most arra kérlek csatlakozz te is és oszd meg másokkal is a lehetőséget hogy most nem pártokra, országokra szavazhat, hanem a Földre és a jövőjére.

 

Bangkok

Ismét napokra bontva. képek: Itt

Bangkok 1-2. nap

Esett egy nap, hogy mivel elegendő pénzt kerestem és szabadnapom is volt elég, nem beszélve egy kedves ismerösről Bangkokban, úgy döntöttem utazok egy nagyot.
Így történt hogy elindultam Indokína egyik legizgalmasabb városába.
A vicces a sztoriban az volt, amikor két nappal előtte, felhívtak az utazási irodától, hogy bocsi, de a légitársaság törölte a gépemet. Ezért nem Kijev hanem Moszkva felé megyek, így nem hajnali fél 5-kor hanem 9 óra után fogok megérkezni. Ami azért rosszabb megoldás, ugyanis másfél óra kijevi várakozás helyett volt, 3 óra moszkvai. Nem azért de szerintem a moszkvai Seremetyevo reptér a világ egyik legunalmasabb reptere. Kb annyira jön rá az ember hogy az orosz nők, tényleg úgy néznek ki, mint az amerikai akciófilmekben. Moszkvából akkora géppel mentünk, amekkorát én még nem láttam, egy sorban 9 szék volt én kb a 20. sorban ültem és az a gépnek még az első fele volt. De hogy milyen jó helyre kerültem, egyik oldalamon egy orosz pár ült, akik hatalmas rinyát levágtak a légikísérőknek, mert nem ülhettek egymás mellett. Majd a lány elkezdett sírni, mellettem egy idősebb nő, meg elkezdett röhögni. Én meg érezzek együtt valamelyikkel is. Ja amúgy Moszkvát még mindig hó boritja.

Majd megérkeztem Bangkokba. Jól számítottam hogy fülledt meleg idő lesz, ami a moszkvai hideg után elég kontraszt volt ahhoz, hogy ne kabátba csak pulcsiban legyek, mivel azt hirtelen nem tudtam hova tenni. A bangkoki reptér az egyik legszebb amit valaha is láttam. Tény hogy kívülről kicsit futurisztikus és buckákra emlékeztett, de belül fényes tiszta, és igazi thai, szobrokkal, képekkel. A reptéren már egyből letámadják az embert, hogy merre megy, mert adnak taxit és folyamatosan indulnak a taxik, amik megdöbbenésemre jobb kormányosak voltak és még megdöbbentőbb volt hogy pink színben pompáztak. Mindenesetre a sofőr legalább nem beszélt angolul és fogalma se volt hova kell menni, de aztán térkép alapján nagy nehezen kitalálta. Hálisten a szálláson már beszéltek angolul, bár elég gyengén, de sikerült elfoglalnom a szobát és ebédkor már találkoztam is Sakunával akit éppen meglátogattam. Lementünk, ittunk jeges teát, ami valami iszonyat finom volt , meg ettem valamit ami nem volt chillis fűszeres, akkor ettem utoljára olyat ott.
Délután meglátogattam az egyik legnépszerűbb parkot a Lumphini parkot. Szandálban mentem a kb 1.5 km-re lévő metró megállóhoz, és utána meg a parkba. Nagyon meleg volt, de a park csodálatos, go-zó bácsik, és labdázó fiatalokkal, valamint pagodában dalt gyakorló iskolásokkal találkoztam. A tó parti pálmafák mögül szépen látszottak az óriási üveg felhőkarcolók.
Amint kiléptem a parkból, újra fogadott az őrült közlekedés, ami ott azt jelenti, hogy rád dudálnak a zebrán, sőt még előznek is , cserébe 4-6 sávos utak vannak. Rengeteg motor van meg tuk-tuk (3 kerekű fedett motoros riksa) akik mindenhová elvinnének jó pénzért. Sokan a gyümölcsleveket, iletve különböző italokat zacskóból szívószállal isszák, nekem csak a sima ásványvízes palackhoz is adtak szívószálat.
Majd próbáltam megtalálni a kigyófarmot, érdekes módon rengetegen megállítottak hogy merre megyek, amikor elmondtam néhányan szó nélkül megmondták, mások meg alig akartak leszakadni, gondolom ők akartak pénzt. Majd végül egy óriási templomban kötöttem ki, ahol le kellett venni a cipőket, vagy ami épp a lábunkon volt. Jó volt egy kis hűvösebb árnyék. Kigyófarm kiderült zárva volt. Ezért visszaigyekeztem a szállásra, nagyon éhes lettem estére, úgyhogy Sakunával elmentünk az Esplanada-ba ami egy itthoni plázának felelne meg. Egy azt hiszem kínai étteremben ettünk. Mindenféle érdekes dolgot, már fogalmam sincs mi lehetett, ja de igen, csirke utána pedig megnéztük a legújabb mozi szenzációt a Dragonball Evolution-t meglepően jó kis film volt. Ami viszont még meglepőbb volt hogy a film kezdése előtt az előzetesek után, volt egy bejátszás a királyról meg a népről és addig mindenkinek fel kellett állnia és úgy nézni végig. Bementünk egy könyvesboltba is, vicces volt, mert volt könyv Hungary-ről aztán vége is lett a napnak hosszú volt, folyt köv…

3. nap

Miért is jó nyaralni? Mert az ember aludhat 9ig És még ezután is van ideje megnézni a várost Szóval a második nap, úgy gondoltam találok egy közelebbi metró megállót. Ezért elindultam ellenkező irányba, majd jött a felismerés, hogy tévedni emberi dolog. Ezért gondoltam fogok egy taxit és elvisz a legközelebbi metró megállóig a térkép szerint. Szintén jött a felismerés mivel vissza vitt oda amivel ellenkezőleg indultam el. Mindegy is végül felkerültem a metróra, ahol egy európai szemmel vicces képet láttam, le volt rajzolva kiknek kell átadni a helyet. Rajzoltak bottal járó bácsikát, terhes kismamát, gyerekeket és sárga lepedős embert. Nyilvánvalóan buddhista papokra vonatkozik, akik igencsak nagy tiszteletnek örvendenek arrafelé.
Viszont most legalább nyitva találtam a kigyófarmot. Habár egy tuk-tuk-os rá akart beszélni, hogy elvisz körbe, mert az érdekes dolgok, nem abban az órában vannak. Való igaz, hogy a méreg csapolás, meg az óriás kigyóval fényképezkedés más órában volt, de így is érdekes dolgokat láttam. Albinó kigyót, illetve kigyó csontvázakat, kigyó-életszakaszokat. Miután megnéztem, a következő program a Wat Phra Kaew volt, a leghíresebb bangkoki buddhista templom a Grand Palace-ban. Sajnos a metró nem ért odáig. Az utolsó metró megálló a vasúti pályaudvarnál volt. Na gondoltam onnan már nem taxizok, hanem veszek egy térképet, amiről kideríthettem hogy mennek a buszok. A vasúti pályaudvar szintén egy látványosság. Az emberek a kövön ülnek, a bejáratnál szintén kisebb piac. És több sor szék ahova a várakozók leülhetnek. Na hát nagy nehezen kiderítettem merre mennek a buszok, kb 50 forint volt egy busz jegy, de a busz az valami borzalom. Nem volt légkondi, de mondjuk ablak meg ajtó se nagyon, de legalább az ülés kicsi volt. Leszálltam a kínai negyedben, hihetetlen zsúfoltság, járda szintén tele volt árusokkal, az út pedig furábbnál furább járművekkel. Valamint több emeletes lerobbant házak. Itt átszálltam egy hasonló minőségű buszra. Végül láttam egy nagy zöld területet ott leszálltam. Ez a Saranrom park volt. Ritka nyugodt és szép park. Egy pagodában ahova csak cipő nélkül lehetett belépni, de valahogy mindenki a meleg elől menekült oda. Elég hippis feelingje volt.
Park körbejárása után és egy palack ásványvíz után elindultam a fő látványosság a wat phra kaew felé ami a Grand Palace-ban foglalt helyet, amiről tudni lehet hogy hatalmas közel 800 métert mentem a fala mellett hogy egy bejáratot találjak.
Bejutottam. Habár az se volt egyszerű. Minden ilyen helyen egyből leszólítják az embert, hogy beszél e angolul, mert akkor szívesen adnak turista vezetést. Úgy gondoltam jobb ha magam nézem meg a dolgokat, úgy ahogy én szeretném. Óriási templomok voltak és a legnagyobb volt a Wat Phra Kaew. Sajnos tilos volt fényképezni, videózni, vagy akárcsak rövid nadrágban vagy lábbeliben bemenni. Tényleg gyönyörű hatalmas aranyozott buddha volt bent. Sajnos az őrnek kellett rászólnia mindenkire hogy üljenek le. Érdekes turista és helyi keverék volt. Látogatók és imádkozok. A palota többi része is nagyon szép, kisebb nagyobb múzeumok, paloták, kertek sorakoznak. Mindennek a végén pedig egy kis vendéglő, ahol nagyon finom kókuszdiót adnak, kókusz tejjel a belsejében. Nagyon finom és üditő volt. Utána viszont elég nehéz volt kitalálni az épület együttesből. Nem engednek ki akárhol. De végül kijutottunk.
Majd elmentem megkeresni a Wat Pho -t ahol a világ legnagyobb fekvő Buddháját szerettem volna megtalálni. Ketten is megpróbáltak lebeszélni hogy a bejárat felé menjek, mert az nap már 4kor bezárt és már fél 5 volt. Szerencsére nem hittem nekik és bementem, bent pedig ki volt írva hogy minden nap 6 -ig nyitva. Az egyik templomban meg is találtam a fekvő Buddhát. 46 méter hosszú és kb 15 méter magas volt. Valami óriási, lélegzetem elállt tőle… 5.5 tonna arannyal van bevonva és Buddhát halálának állapotában ábrázolja. Feje 24 teste 18 lába 14 karátos aranyból van. Miután ezt is láttam, elindultam hazafelé, gondoltam busszal jó lesz. Valaki meg is mondta melyik busz megy a vasúti pályaudvarra, lehet kicsivel előtte leszálltam róla, de így is sikerült nagy nehezen megtalálni. Mindenesetre a legmeglepőbb helyeken jöttek szembe turisták. Este elmentünk egy japán étterembe, ahol mi válogathattuk az összetevőket az ételünkbe, ami ott előttünk, meg is főtt. Legviccesebb összetevő a magyar gomba volt sima laska gomba. Azért van egy feelingje Bangkokban japán étteremben , magyar gombát enni. Ennyi volt a 3. nap
Folyt köv…

4.nap

4. napom azzal kezdödött hogy Sakunától kaptam egy cetlit ahol thai betűkkel le volt írva egy étel neve, hogy a lenti étteremben azt kérjem, mert az nagyon finom étel. Le is vittem és nagyon finom kis rizst ettem tetején tükörtojással mellette pedig hússal. Ízesítés két kis csomagban volt chilli, meg valami keserűbb fűszer is, ami annyira nem volt ínyemre. Úgy döntöttem , ma keresek egy busz megállót, hisz elöző nap elég jól bejött a tömegközlekedés. Közel 30-40 perc várakozás után, jött egy olyan számú amit jónak véltem. Ez nem volt annyira lerobbanva, mint a tegnapi belvárosi buszok. Sőt mi több itt táv alapján adták a jegyet. Ezért kénytelen voltam megmutatni, merre megyek. Ők meg kénytelenek voltak azt mondani , hogy ez nem arra van, szálljak le és forduljak jobbra. Jobbra fordultam de hiába, nem értem célt. Úgyhogy fogtam egy taxit, akinek megmondtam merre megyek. Megértette, elindult és elkezdett angolul beszélni, meglepett. Kérdezte, honnan jöttem, biztos látszott hogy nem helyi vagyok Mondtam Magyarország, kérdeztem tudja e hol van. Mire azt válaszolja, persze Európában mert régen Ausztriával volt egy ország. Mondtam neki hogy igen ez kb 19. században volt így utoljára, de azért jól esett hogy ezt is tudta. A jelenlegi királyi palotához igyekeztem. Vízesárok volt körülötte, 4 sarkán, 1-1 szökőkút. Mind a 4 oldalon egyetlen hely van, ahol be lehet menni. Mindenhol fegyveres őrök védik és magamfajta turistákat be se engednek. Persze ezt csak akkor tudtam meg amikor legnagyobb bátorságommal, szembe indultam a gépfegyveres őrrel. Majd miután nem engedett be, leültem a vízesárok partján tízóraizni.
Ezek után elindultam a következő térképen jelzett látványosság felé, ekkor hirtelen mellettem a virágok közül kiugrott egy jó 1-1.5 méteres gyík. Utána viszont nem volt hajlandó megmozdulni, nem sokkal később észrevettem, hogy hiányzik a baseball sapkám. Visszamentem tízóraizásom helyszínére, hát látom ám, hogy a magyar zászlós sapka, egy thai ember fején vírit Bocsánatot kértem és visszakértem , szó nélkül vissza adta.
Következő látványosság a Marble Temple volt (Márvány Templom)A Si Ayutthaya Roadon, a Chitralada Palotához közel található különleges márványtemplom V. Ráma Chulalongkorn király (1868-1910) uralkodása idején épült. Szintén jellemző volt, a csipkézett tetejű templomok. A legnagyobb fő temploma környékén, pedig több 10 bronz buddha szobor volt található. Nyugodt hely volt, belül szintén nyugodt templommal. Turisták elől fényképezték az arany buddhát, a hívők pedig hátul imádkoztak. Beültem a hívők közé, jobban átérzi az ember a kultúrát ha így tesz. A komplexumon keresztül folyik egy folyó aranyos hídakkal, végén pedig a buddhista papok lakhelye található, ahol muris látvány volt hogy a száradó ruhák, mind narancssárgák voltak. Miután innen is kijöttem, úgy haladtam tovább, ahogy legtöbbször szoktam, ha látok valami nagyot vagy csúcsosat afelé indulok. Most egy szobrot láttam. Úgy gondolom V. Rama lovas szobrát láthattam, egy ideig azt hittem egy téren, amíg el nem kezdtek jönni az autók, a téren keresztül úgy 12 különböző sávban. Hálisten csak 1-1 autó. Hamarosan eljutottam az Anantasamakhom Throne Hall udvarába. Az egész udvar felépítése valamiért emlékeztett a keszthelyi Festetics kastély udvarának berendezésére, de ez valamivel kisebb volt. A belső múzeum részbe szintén tilos volt rövid nadrágban bemenni, viszont itt már készültem, a hátizsákomból elővettem a hosszú nadrágot, felhúztam és máris beengedtek. Sajnos fényképezni nem lehetett, ellenben kaptunk mini-walkmant, ahova elég volt beütni az emléktárgy számát és máris hallhatunk ismertetőt róla. Látványos aranyhajók, fal nagyságú faragott történelmi képek, és festmények. A leglátványosabb mégis a királyi asztali teríték volt. Stílusos arany és ezüst evőeszközök és tányérok. Aranyfácán az asztalon és hasonló díszek mindez thai stílusban. Nem messze a throne hall-tól volt a Vimanmek Royal Teakwood Mansion ami a világ legnagyobb arany tíkfa udvarháza. Kívülről szép, belülről már untam volna fizetni a sok ékszerért amit látok de nem fényképezhetek le. Úgyhogy inkább elmentem az állatkertbe Hatalmas park szerű volt az egész, mégis ami meglepett hogy elsőként két elefánttal találkoztam, meg köztük egy idomárral. Kis helyen voltak és látszottak hogy szórakoztatásra vannak ott. Kicsit sajnáltam őket, szerintem szívesebben lettek volna máshol.
A legszebb a fehér bengáli tigris volt. Ritkán kel fel de akkor felkelt és szembe nézett velem. Nagyon jó program mindenkinek aki szereti az állatokat. Mivel nem volt annyira messze, gondoltam megnézem a folyót. Érdekes volt, mert nem volt út jelölve odáig. Templomok közt majd egy sikátoron keresztül vezetett az utam, de végül elértem. Korrekt nagy folyó volt, minden nagy városnak kötelező látni a folyóját Visszafelé egy buddhista szerzetes elegyedett velem szóba, ami meglepett de semmi különleges nem volt. Visszafelé vettem valami ételt, soha nem fogom megtudni mi volt az, de finom volt és csomagolt szóval gondoltam taxival hazamegyek. Taxis meg is állt, az ám, de fogalma se volt neki térkép alapján se merre akarok menni. Felhívta a szállást és elmagyarázták neki, köszi, csak közben ment a taxi óra. Így is csak kb 7-800 forint volt 10 km-re. Este megnéztünk egy filmet angolul a szerelem és egyéb katasztrófák alkotást. Egyébként thai szinkronos filmet egy darabot se láttam, csak ami eredetileg thai, úgyhogy minden film feliratos. Miközben vacsorára azt rendeltük az étteremből amit reggel ettem Ja és nem mellékesen kaptunk 6 palack vízet is. Hűű de jó volt. Jön a 5.nap

5.nap

Az 5. napon eljött a Vasárnap Ilyenkor jó ám piacra menni. Meg akárhova is, hiszen minden héten ez az egyetlen szünnap Thaiföldön. Mai célpont a Chatuchak Market (piac) volt, amihez a Chatuchak metró megállónál kell leszállni, a Chatuchak parknál. A piac kezdi túlnőni magát, mert a metró megálló előtt, már árusok voltak, meg őrült zenészek vicces szemüvegben, ugrálva dobolva. Ha nem lettem volna 30 centivel magasabb az átlagnál biztos elveszek a tömegben. A parkon keresztül közelítettük meg a piacot, ez a park végre tele volt emberrel és élettel. Szintén hatalmas park volt, és a piac már-már a része volt. A piac viszont egy inger sokk volt. Azon túl hogy minden thaiföldi termék kapható volt, amit ember elképzelhet, üveggolyótól a kiskutyáig, mindig történt valami. Aki elmegy oda, érdemes meglátogatnia azt a standot, ahol jeges teát készítenek, ugyanis látványos bemutatóval készül a finom ital. A Cocktail sehol sincs hozzá képest. Kicsivel arrébb 39 bahtért szereztem hűtőmágnest, sajnos nem hagyta a kb 12 éves árus hogy alkudjak a fix árból. Jellemző hogy a húga (kb 6 éves) egy szál rövid nadrágban üldögélt a földön egy kartonlapon. Kicsivel arrébb ezernyi üveg volt kiállítva, majd nem sokkal utána kutyák macskák egy utcányi hosszan. Én továbbra is anyunak kerestem selymet, sajnos csk szintetikus meg taft selyem volt. Utobbinál nagyon segítőkész volt az eladó, kérdezte kinek lesz, mekkora ruhát szeretne belőle stb… Volt stand helyén kávézó, festmény galéria, papagáj ketrecek. Ahol souvenir-eket vettem szintén két 12 év alatti kisgyerek szolgált minket. Elképesztő, sok helyről mennyire hiányoznak a felnőttek. Láttunk étkezdét is a piacon, de azt inkább jobb kihagyni. Utána pedig eltévedtünk a piacon, ami nem nehéz, mivel óriási. A piac előnye, hogy nem támadják le az embereket, hogy vegyenek ezt meg azt. Még macska masszázst is láttunk, egy másik macskától aki erre volt kiképezve. Arrébb több sor vizeszacskónyi hal. Voltak persze szerencsejátékosok és zenészek is. Mindenesetre itt minden ajándékot meg lehet venni. Utána már csak a parkba mentünk pihenni, ahol a kialakított virágos vízes medencénken túl, formára vágott sövényt is láthattunk. A virágos kert részek szintén elragadoak. Az egyik legérdekesebb talán a pillangó ház lehetett volna, ha a pillangók nem aludtak volna. Így is csak kettőt láttunk, az egyik gyorsan elrepült, a másik ott maradt de non-stop volt, nem hagyta magát fényképezni. A parkban rengeteg biciklis közlekedett. Ez szintén jellemző Thaiföldre, sok helyen lehet biciklit bérelni. Csak hát azzal túlélni a közlekedést meg a szmogot, több mint kihívás. Hazafelé vettünk jegelt gyümölcsöket, amit az utcán adnak fagyasztóból. Zacskóba pakoltak dinnye meg alma darabokat kaptunk hozzá egy-egy pálcikát és azzal lehetett felszúrni a darabokat. Frissitő volt. El is ment hamar a nap, piacozással, meg parkozással.

6. nap

A hatodik napomon, találnom kellett egy postát, hiszen két barátnak is megígértem hogy küldök képeslapot Thaiföldről. Képeslap már volt, már csak bélyeg hiányzott. Térkép alapján megpróbáltam megtalálni a legközelebbi postát. Ismét egy bátor próbálkozás volt. Találtam megint egy fő utcát bevásárló központokkal, kínai követséggel, metró megállóval amit múltkor kerestem . Utca végén jobbra, láttam végre egy nagy szép letisztult épületet. Na gondoltam ez vagy posta vagy bank. Bementem, kb olyan ruhában voltak mint az otp-sek csak nem beszéltek magyarul meg angolul. Valakihez odakísértek mutattam a képeslapot, átküldtek, az ügyfél szolgálatoshoz. Na ő végre beszélt angolul. Mondtam hogy csak egy postát keresek, ja az két tömbbel arrébb van. Tényleg ott volt. Sokkal kisebb volt mint gondoltam. Két hölgy segédkezett, összevissza nevetgéltek, hogy nem bírták elolvasni az egyik lapon a nevet, mert egy része írottan volt. A thaiok meg nem bírnak írott betűket olvasni. Szegényeknek épp elég lehet hogy a nyomtatott latin betűket megtanulják Na de végül képeslaponként kb 100 forintért sikerült elküldenem a lapokat és 8 nap alatt meg is érkeztek. Mivel az elözőleg említett utcában metró megállót is találtam, gondoltam elmegyek abba a parkba, ami a turista útmutatókban nincs benne, viszont a térképen nagy zöld helyet foglal el. Gondoltam megnézem mi az. a Queen Sirikit Convention Center volt az. A park része gyönyörű. Egy csodálatos sétány van egy pálmasor mellett közvetlenül a tava mellett, ami mögött már út és felhőkarcolók vannak. A Queen Sirikit Convention Center egy kiállító-konferencia stb központ. Öltönyösökkel volt tele, úgyhogy most kihagytam, a parkban helyiek voltak. Otthonosabb volt. Nem sokkal később a hajnal templomát tűztem ki célul. Ami azért is volt bátorság, mert az már a folyó túloldalán volt. Wat Arun-nak hívták. Elmentem ismét az utolsó metró megállóig. Onnan már taxiztam. Taxi megint érdekes volt, nem tudta szegény miről beszélek, felhívott valakit, gondoltam hogy megkérdezze merre kell menni, de nem. Odaadta a telefont hogy mondjam be hova szeretnék menni, bemondtam a telefonba, visszaadtam neki és akkor már megértette. El is vitt , majdnem oda, ő máig abban a hitben van hogy a kapujában tett le, de az még kb 400 méterre volt. Nem baj sétáltam egyet, ismét olyan helyeken melyről elmondható hogy bizalomgerjesztő nem volt. Egy álmos kis utca, autók és turisták nélkül, itt-ott egy-egy thai lakos gyerekek, nagyon helyinek tünt az egész. Nagy nehezen találtam is bejáratot meg jegyeladót a templomhoz, de fura volt hogy még mindig nem látok turistákat, az egyik legnagyobb turista szenzációnál. Óriási tornyokat láttam, kézi faragással szobrokkal befaragva. Végül megtaláltam a turistákat kiderült hogy hátul jöttem be, francia turisták voltak, de örültem nekik, megnyugtatólag hatottak. A hajnal temploma, a királyi palota mellett, a másik legjellegzetesebb épülete a fővárosnak. Központja a négyzetes alapú sztúpa, amely a legmagasabb buddhista építménye Bangkoknak. 79 méter magas, porcelánnal bevont központi pagodájáról (phra prang) híres, amely szemkápráztatóan csillog a napsütésben. Addig rendben is van hogy 79 méter, de fel lehet menni a tetejére lépcsőn. A lépcső ott új fogalmat nyer,mert kb 40 centi magas és 20 centi széles fokok vannak. Elég meredek, két oldalról kell kapaszkodni és mire felér az ember nem 79 méternek tünik hanem 300-nak A tetejéről csodás kilátás van a városra a folyóra. Arrébb is találtam különféle buddha ábrázolásokat és állat faragásokat, de azt a templom komplexum olyan helyén, ahol szintén nem volt turista de még thai ember se. Egyedül nézegettem 50-60 csoda szép műemléket egy hegyen – hihetetlen érzés volt. Majd újra lementem a Chao Phraya folyóhoz, mert ott voltam a partján. Végül találtam egy olyan helyet, ahol közvetlenül a folyó fölött ültem és lógattam fölötte a lábam. A folyón modern hajók ugyanúgy mentek mint motoros fa csónakok. Ez is egy turista üzlet, hogy a külföldieket elviszik ilyen hajókkal a folyón. Fapados turista vagyok alapvetően úgyhogy nem próbáltam. Időm se biztos hogy lett volna rá. Ezek után elindultam hazafelé. Közben egy félreeső boltban vettem palackos vízet vagy gyümölcslevet, nem tudom már, csak valami hideg kellett és egy besülyesztett boltban vettem. Átmentem utána egy olyan hídon amiről látszott hogy sok lakás közvetlen egy kis folyó fölött lóg tulajdonképpen. Most viszont nagyon nehezen fogtam taxit, de végül sikerült. Ez szintén fura egy sofőr volt, mondom neki angolul hogy hova szeretnék menni (railway station) válasz: háá? jól van mondom akkor Hua La Pong, a kérdés ugyanaz. Megmutatom a térképen, nézi-nézi, elkezdi utánozni a vonat hangját. Mondom igen az az, erre azt mondja, ő azt nem tudja hol van. Na mondom ez aztán a jól informált sofőr. Sikerült másikat fognom, aki egyből elvitt oda. Valamiért ott meleg teát volt kedvem inni, hogy mi vitt erre nem tudom, de vettem egy meleg teát a pályaudvaron. Nagyon forró volt, mivel a metróba meg nem lehet itallal bemenni, ezért ott fogyasztottam el, leültem a padkára és teázás közben néztem az emberek hova sietnek, thaiok és turisták egyaránt. Komolyan mondom ezt másnak is érdemes megcsinálni, jó dolgokat lehet látni. Végül hazaértem. Újra Esplanada, ezúttal végre egy thai étterembe mentünk. Olyan finom csipős ételt ettem, hogy az orrjárataim kétszer lettek kitisztitva. Erről jut eszembe, nem is láttam ott zsebkedőt, csak valami kerek henger alakú valamit amit állandoan az orrukba dugdostak. Majdnem megnéztük a watchmen de aztán rájöttünk, hogy akkor aludnunk már nem kéne mivel holnap indulás. A szálláson már minden össze is volt pakolva. Sőt kaptam thai-angol szótárt, meg kis gumifigurát, meg egy nagyon szép Parker tollat ajándékba. 7.nap és összefoglaló hamarosan.

7.nap

A 7. napon hajnalban indultam útnak. Hajnal 4kor meglepően kihalt a város. A taxi pillanatok alatt kitért a repülőtérre. Elég hamar megtaláltam, hogy melyik helyen kell becsekkolni. Nagyon kellemes élmény volt, amikor a hölgy, aki a jegyemet és csekkolásomat intézte, megjegyezte hogy igen magas vagyok, ezért ha kérem szívesen ad jegyet a vészkijárathoz. A vészkijáratnál ülni nem csak azért jó, mert hamar kimenekül az ember vész esetén, hanem mert a hosszú láb elfér. Természetesen elfogadtam az ajánlatot. Kifelé kitépték az útlevelemből az ország elhagyására engedélyező papírt felszálltam. Eleinte mellettem ült egy nálam magasabb pár. Majd később helyet cseréltek egy ukrán anyukával aki a babajával utazott. Nem egyszerű egy babával utazni, állandoan mászik és dobál, de legalább mosolyog mindenkire. Jó helyen ültem mert pont átláttam átlósan egy beépített kis tv-re. Egy ideig Kandi-kamera ment rajta utána meg Mr. Bean úgyhogy jókat nevetgéltem. Nem sokkal később az jelent meg rajta, hogy a kontinens melyik része fölött repülünk. Átrepültünk a Bengáli öböl fellett és szerintem India felett is. Amikor megérkeztünk Kijevbe olyan volt mintha már Magyarországra érkeztem volna, hiszen semmi óriási nem volt, csak minden lapos és némi szovjet hatás. Bejutni a váróba már nehéz volt. Hiszen mindenkit egyesével ellenőiztek. Kb 1 óra volt, mire beértünk. Utána már csak az unalom. Kijevből Budapestre már Malév géppel mentünk. Komolyan mondom a 3 légitársaság közül akikkel repültem az utazásom során (Aeroflot, Aerosvit, Malév) a magyar légitársaság volt a legjobb. Egyedül itt mondták el 3 nyelven a tudnivalókat. Voltak olyan modernek, hogy az életmentő oktatást, nem a sterdawessek adták mindenféle mutogatással, hanem lenyílt mindenki előtt egy kis képernyő és animáltan zajlott. Mindent jól lehetett látni. Sőt szerintem a személyzet itt volt a legkedvesebb. Az egész utazásban, az egyik legnehezebb volt eltalálni hogy mennyi az idő, hiszen Moszkva 2 órányi időzónával arrébb van, Bagkok 6-tal, Kijev 1-gyel. Ami az indulások szempontjából fontos.

Összefoglalás: Eddig azt hittem Thaiföld a mosoly országa, de csak akkor mosolyognak az emberre, ha pénzt várnak tőle, persze számos kivétel is történt. Bangkoknak tényleg ezer arca van, a parkok szépsége, a templomok kulturája közvetlen közelében a plázáknak, a felhőkarcoloknak, amik tövében az árusok, közelében több hektárnyi gaz vagy gettó. Láttam olyan rendőrállomást, ami kb egy nyitott sátor volt de arrébb már gazdagság volt. A király és a Buddha szent. Ez a kettő amibe állandoan kapaszkodnak, kortól, nemtől, társadalmi rangtól függetlenül. A közlekedés őrült. Angolul kevesen tudnak. Mindenesetre életre szoló élmény látni egy ilyen várost és az ember minden ilyen túrából csak tanul (ha akar).
Kérdéseket kommentbe

sîn sòot

 

Egy kicsit Veszprémről…

Sokaknak van rengeteg információjuk már a gyilkosokról, az eseményről, mindenről. Viszont azt nem tudják, miféle közösség él itt. Mennyi jellegzetessége van Veszprémnek és ezt az ott élők hogy élik meg és hogy ez a tragédia miért fájt sokkal jobban a Veszprém és környékieknek, mint az ország többi részén lévőknek.

Én Veszprémbe jártam gimibe, és dolgozni is odajárok. A veszprémi utcazene fesztivál a kedvencem. Lassacskán az összes szórakozóhelyét is ismerem. A Skorpió as Patrióta Lokálban is voltam kétszer az évek során.

Ha az ember a veszprémi utcákon mászkál, feltünik neki, a rengeteg fiatal, csinos lányok és a fiúk, illetve az hogy ha segítséget kérünk, nagyon segítőkészek, mert ez egy 70 ezres család.

Van egy mondás Veszprémről: Veszprémben mindig vagy a szél fúj vagy harangoznak, ha nem hiszitek menjetek el Veszprémben így van.

A másik jellegzetesség, a kézilabda őrület. Ami olyan szinten van, hogy több száz szurkoló képes elmenni, akár Európa másik felébe is bíztatni, illetve aki találkozik, netán beszélget egy kézilabdázóval, az úgy érzi hogy ő innentől boldog. Nagyon szeretik a játékosokat a szurkoloik, előfordult olyan is pl, hogy egy kézilabdázó távozása előtt, aláírás gyűjtés kezdödött hogy nehogy elmenjen. Veszprém itthoni dalában (ami országos közönség kedvenc volt) szintén szerepelnek a kézisek. Ha egy játékos gólt dob, gyakran háromszor visszhangozza a nevét közel 6000 ember az újonnan épített stadionban. Az iskola rádiókban, bemondják ha valami nagy ellenfélt megverünk. Mindezek ellenére se szállnak el maguktól, hiszen rengeteg barátomtól hallottam, hogy együtt bulizott velük és hogy milyen jó fejek.

Veszprém nagyon jó hely, rengeteg lehetőség van benne. Sokan azt mondják, nincs élet a városban, de aki tud élni Veszprémben, az biztosan megtalálja. A szórakozás, az oktatás, a sport, minden elég jól biztositott. És néhány évvel ezelőtt, a cigányokat is kitelepítették a városból. Utobbi 7-8 évben a postás gyilkosságon kívül, nem történt semmi brutális esemény, talán egy két lopáson kívül. Most pedig egy ilyen város szívébe támadt be kb 15-30 aggresszív cigány, és öltek meg egy példaképet, majdnem 3-at,
valószínüleg örökre tönkretettek egy jó nevű helyet, és a város is negatívan szerepel, nem beszélve a veszprémiek lelkiállapotáról. Akikben jelenleg gyilkos düh tombol mély gyásszal vegyítve.

Hétvégén, megemlékezés és meccs mindenki egyként fog küzdeni és mindenki egyért. Újra ott lesz a közönség a szurkolók, én is. És újra visszhangozni fog az aréna mert Veszprémnek és a sztárjainak játszania kell, a közönségnek pedig dudát fújni csörömpölni és visszhangozni a neveket, mert enélkül elképzelhetetlen ott az élet.

A hely előtt, rengeteg gyertya van, hétközben én is gyújtottam egyet, de a szél folyton elfújta, mert Veszprémben mindig fúj a szél, vagy szólnak a harangok….

 

A vezetés nem vicc!

Néhány lengyel prezentáció arról, hogy miért vegyük komolyan a vezetésre vonatkozó szabályokat, biztonsági öv, alkohol, sebesség, figyelem, fáradtság stb…

more about "A vezetés nem vicc!", posted with vodpod

 

Rejtvény közkívánatra!

Óhatatlanul is elindult az újév. Az ember ilyenkor azt gondolná, hogy új év, új lehetőségek, új élet. Ehhez képest, ugyanaz a gagyi megy a tv-ben, ugyanúgy szidják egymást a bal és jobb oldal támogatói, ugyanúgy a válságokról megy a vita, a háborúk is mennek tovább, és az emberek is ugyanolyan hülyék. Ennek ékes bizonyítéka, hogy megkaptuk a második részét, annak a levélnek, amiben valaki, továbbra is irigyli tőlünk, a kínai nyereményútunkat. Sokan kérték hogy tegyem fel blogomra, eddig azért nem akartam, mert gondoltam úgyis olvashatatlan olyan rondán írt. Úgyhogy innentől rejtvény versenyt hirdetek, aki megfejti a teljes levelet, annak küldök egy csokit

 

Azt mondta egy kedves ismerösöm, hogy ha biztosan tudom ki volt az, vigyek neki kínai kaját, és mondjam meg neki, hogy úgy érzem nem szeret engem, ezért szeretném megajándékozni, mert nem akarom elveszíteni a barátságát.  :D És ha nem fogadja el, üljek le és sírjak hangosan, úgy hogy a többi szomszéd is meghallja Jöhetnek a megfejtések

 

Vidám és könnyebb új évre számíthatunk

Ellentétben, a médiával, én nekimegyek a közvéleménynek és azt mondom, hogy nagyszerű évünk lesz.  Milyen ellentétes már, hogy mindenhol azt mondják, hogy nehéz évünk lesz, utána meg azt hogy Boldog Új Évet! Valamlyik mondat akkor hazugság. A vonzás törvénye szerint, a hasonló dolgok vonzák egymást. Ha rossz évet várunk, rossz lesz, ha jó évet, akkor jó lesz.  90% rosszat vár.  Optimistán tekintek előre.  Nekem Boldog Lesz az új évem, ha gondolod csatlakozz. Ha sokan csatlakoznak az elképzeléshez, hogy ez egy boldog év lesz, akkor az is lesz.   9-es császári szám az ősi Kínába. Úgyhogy itt is összejöhet egy jó kis 9-es év.  Hogy hogy lehet a te éved 2009? Tedd azzá! Csak rajtad múlik. Ez csak egy viszonyítási szám.  Ne ijedj már meg egy számtól  Csak vedd észre a szép dolgokat, te is okoz néhányat, járj nyitott szemmel, nyitott tudattal, nyitott szívvel.  Végére egy idézet, meg egy videó,  amivel Boldog Új Évet Kívánok és komolyan is gondolom amit mondok: 

A szerencse banknál a 2009-es számú számládra átutaltam 365nap szerencsét, 52hét egészséget, 12hónap jókedvet. Minden jót az elköltözéshez! 

Boldog Új Évet!