Koprivnica (Kapronca), a fiatal kimondhatatlan nevű város!

Egy város, ami tele van parkokkal, templomokkal, fiatalokkal és biciklisekkel. Egy város a határtól kb 27 km-re. Egy város, aminek első közelítésben igen nehezen kiejthető neve van.

Na jó, talán nem is olyan kimondhatatlan nevű. Most mindenki gyorsan egymásután tízszer Egyébként a magyar neve : Kapronca.

Azonnal a lényegre. Hogy mi ez itt? Meg miért? Egy történet, hogy két vizsga közt miért ittam dán sört, Horvátországban.

Nemrég, fejembe vettem, hogy mivel körülbelül 4 éve járok Nagykanizsára, ami a horvát határ közelében található, egyszer már illene meglátogatni eme országot. Nos, mivel hétfőn és szerdán vizsgám volt, ezért úgy döntöttem hogy kedden megkísérlem ezt a túrát. Rávettem a szobatársamat is. Szóval társaság volt, kedv volt, elmentünk pénzt váltani, mert az nem volt Nem szándékoztunk bármit is venni külföldön, csak ha ne adj Isten bajba kerülünk akkor legyen mi kihúzzon. Ezért megtudtam hogy 35.9 -ért váltják a horvát kunát. Ezek után összeszedtük a holminkat és irány a vasútállomás.

Vak vezet világtalant

A szobatársam egyik szemére vak, a másikkal pedig gyengén lát, ezért jár neki belföldön kedvezmény 90%-os, valamint a kisérőjének, tehát nekem is. Na de ha Horvátországba megyünk mi a helyzet? Ezt se mi, se a pénztáros nő nem tudta. Ezért közel 20 percen keresztül bújta a körülötte lévő összes irományt, két telefont intézett, már majdnem szóltam hogy kifizetjük az egészet, csak hadd menjünk már, mert lekéssük a vonatot, de visszafogtam magam Néha néha, mint amikor a delfin jön fel vízért kikukkantott a papír tengerből és kérdezte: bemondták már? Még nem, na most már igen. Kiderült egy egészet kell fizetni a másik pedig ingyen mehet. Gyorsan rohanás.

Vasfüggönyös ellenőrzés

Most hogy így közeledünk az EU-hoz mindenben és még a horvátokkal is külön megállapodás van a személyi által engedélyezett határátlépésről, úgy gondoltam laza lesz a határ átkelés. Nos Nagykanizsa után elöszőr jött a kalauz, izgultunk, de elfogadta a jegyeket. Majd jött a magyar határőr aki szigorúan nézett ránk és keményen kérdezte hova megyünk, mi célból, miért ? Majd Gyékénesnél ránk talált a horvát határőr is, aki amikor látta a magyar útlevelet, magyarul köszönt és kedves volt. Majd a magyar vámos kérdezte van e valami elvámolni való? Szerencsére nem volt. Ekkor már ugye a gyékénesi határig jutottunk. Majd elindult a vonat visszafelé. Vajon miért? Elöszőr úgy gondoltuk, valószínüleg vágányt váltunk. Amikor viszont egyre gyorsabban kezdett tolatni, és az utolsó vágány amire átmehetett volna, bement az erdőbe. Egyszercsak az tünt fel, hogy hmm, mintha Horvátországban lennék. Kiderült valami érdekes szögben mehetnek a vágányok mert úgy mentek, hogy egyszercsak Horvátországban voltunk. Így az első kocsiból az utolsók lettünk, viszont mentünk Kapronca felé ami az első és szerintem egyetlen állomás volt, amit nem mondott be az IC és egyszercsak láttam a Koprivnica táblát, gyorsan ugrás le a vonatról. Tudniilik nem szerettünk volna elmenni egészen Zágrábig.

Nini, micsoda egy város, de hol vagyunk?

Leszálltunk, a vasútállomás elötti térszerű képződményen elfogyasztottam az ebédet, aztán irány a város. Az volt az elvem hogy elöszőr csakis egyenesen, mert nem kellene eltévedni. Folyamatosan fiatalok jöttek szembe, gondolom végeztek az iskolával. Majd egyszercsak láttunk egy nem annyira szép zöld területet, két tekerős kúttal. Lakótelep, minden háznak külön kút. Majd tovább egyenesen fel, és nini egy térkép, milyen hasznos egy városban amit nem ismerünk. A térképen jelezze volt a főtér nagy parkkal, hát akkor nyomás oda. Szinte csak egyenesen kell menni. Közben kisebb parkok, virágok, vágott növények, szépen karbantartott kertek övezték útunkat. Egy szállodába is botlottunk, ahol kiderült hogy csak majdnem megyünk jó felé. Ott is volt egy térkép, majd egy west köy nevű intézmény mellett mentünk el, de ez most török vagy horvát vagy mi? Aztán egyszercsak megvolt a főtér, a körforgalom, a park.

Parkok, templomok, terek, biciklik, korcsolya 12 fokban.

A körforgalomban nagyon szépen lenyírt fű volt, szépen kivágott bokrokkal. A főtéren pedig eleinte sokminden nem tűnt fel, olyan volt mint bármelyik sétálóutca. Mellette pedig egy hatalmas park volt. Ami többek közt helyt adott egy visszhangzó pavilonnak, legalábbis ez volt a neve és lehetett látni belőle az egész parkot. Spirál alakú fenyő, fűből előbújó fadarabok, fura szobrok, biciklisták, valamint szintén rengeteg iskolás és se a parkban se a téren nem volt egy darab kéregető se. Mindig amikor néztünk valamerre, láttunk egy templomot, ezért egyikbe bementünk. Mivel a másikban nem tudtunk. Tipikus ám de nagyon szép templom volt, a szokásos megható festményekkel és szobrokkal. Amikor kijöttünk, megláttam egy másik parkot, ami lényegében egy szobortér volt. Ezekután visszakeveredtünk a főtérre ahol egy hirtelenjébe összecsapott jégpálya volt. Jó is az ám, 12 fokban korcsolyázni, csak egy kicsit olvadt a jég, de nem baj, biztos jobban csúszott. Aztán egyszercsak telefonhívás egy tv2 vetélkedő válogatásra, na kösz, jobbkor nem is jöhetett volna. A térren még volt egy óriási 3 emelet méretű Podravka reklám. Mivel a Podravka és a Vegeta is a horvátok büszkeségeik közé tartoznak Majd térről térre, parkról parkra, utcáról utcára járkáltunk. Amikor egyszercsak feltűnt egy magas épület, közelebbről megnézve kiderült hogy a tüzoltóság volt. Aztán amikor közelebbről megnéztük, láttunk régi, nagyon régi tüzoltó kocsit, majd mintha azt hallottuk volna hogy tűnés, pedig lehet csak egymással beszélgettek a tüzoltók. Ezenkívül még felfedeztünk egy helyet ahol egykor erőd állott, ma kilátó csupán és hatalmas ámde üres zöld terület. Itt még elidőztünk egy kicsit aztán visszaindultunk.

A vége a dalnak

Mivel egy órával a vonat indulása előtt értünk az állomásra, ezért a hosszú várakozás miatt elkezdtünk fázni. Gondoltuk beülünk egy váróba. Egyetlen gond volt az elmélettel, nem volt váró. Akkor gondoltuk beülünk egy sörözőbe, úgyis volt egy rakás kunánk. Bementünk alig lézengettt valaki, csak messzi távolból a pult mögül egy nő kérdezte horvátul hogy mi a fenét akarunk, vagy valami hasonló lehetett. Ajtón láttam kiírva hogy Tuborg hát mondtam neki two tuborg. Oké tudom nyelvtanilag nem helyes, de nyelvtanilag amúgy se értett semmit a nő, ami nem horvát. Szóval ezzel a fogyasztással eltelt az idő, majd kiderült hogy a Tuborg Koppenhágából származik, ami azt jelenti hogy dán sört ivott, két magyar, egy horvát kocsmában. Majd percre pontosan a vonat is megérkezett, de nem előbb, hadd feszítse az idegeinket. Ott folyamatosan ellenőrioztek minket, az út során, horvát kalauz, vámos, határőr, majd magyar kalauz, határőr, vámos, aki kérte hogy mutassuk meg mi van a táskáinkban, mert nem akarta elhinni, hogy az van amit mondunk, de még azt is tudta hogy ma mentünk ki, fogalmam sincs honnan, jegyet nem nézte. Majd egyszercsak visszaértünk Nagykanizsára, kalandos út volt, úgy érzem és megérte mert szép város volt.

Az összes kép kb 60 elérhető a következő linkre kattintva: Kapronca