Egyszerűen rabul ejt. És ámulatba. Simogatoan hívogató és hívogatóan simogató. Maga a nyugalom, ahogy mélykéken, kékeszölden elterül. S ez a nyugalom szerteárad belőle. Tükörsima felületén megcsillanak a napsugarak, ahogy pajkosan játszanak a víz felszínén. Lebilincselő és fenséges. Máskor viszont tarajos, háborgós. Összevont “szemöldökkel” sötét-szürkén, mérgesen permetezi a vizet az arcomba. De aztán megbocsát és ismét nem ereszt. Ezerarcú a Balaton. Mindennap újabb és újabb oldalát mutatja. Ezért lehet és kell szeretni. Maga a csoda. Nekem legalábbis…  Forrás: Napló de a képet én csináltam :D