Hideg szelek elmúltával
újra jöhet melegség,
a levelek lehulltával
új rügyet szülhet az ég,
a múlások elmúltával
újrakezdés újra jön,
bánatoknak halálával
újra éledhet öröm.

Csukott szemek sötétségét,
újra nyitja majd a fény,
falak közül kivezet még
társul szegődő ösvény,
jelen húzó mocsarából
tárt karokkal hív jövő,
közelít még majd a távol,
gondköveket eltörő.

Soha nincsen utolsó vég,
mindig jöhet újulás,
vizet adhat vissza a jég,
minden másból lehet más,
körforgásból kivezethet
horizont ig menő út,
csak ennyit higgy: mindenkinek
sötét is, fehér is jut,
s zárnak, nyitnak is kaput.

Advertisements