Ez a három szó az, ami hírtelen eszembe jutott egy párkapcsolat buktató tényezőiből. Kezdeném az őszinteséggel. Nos ha nem vagy őszinte a másik feleddel, akkor azt hiszem nem is igaz szerelemről van szó. Ha sokminden hazugságon alapszik, ott már nagy a gond. Több oka is lehet, legyen például anyagi, de most hozhatnék még fel biztosan millió esetet, de nem teszem. A lényege az őszinteségnek az, hogy fel mered vállalni elsősorban önmagad és adod önmagad. Ha nem vagy őszinte ember, ismered a közmondást: “A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.” Én úgy gondolom nem éri meg játszani a tűzzel, mert ha utóbb derül fény dolgokra, elég kellemetlen tud lenni, sőt szakításhoz is vezethet és ha valóban valódi szerelemről van szó, akkor a másik fél nagyon tud szenvedni emiatt. De itt jön a képbe az, amit már említettem egy kommentemben, hogy a szerelem vakít és próbáljuk azt hinni, elhitetni magunkkal, hogy biztosan megváltozik majd az az ember, félünk hogy elveszíthetjük. “Kutyából nem lesz szalonna.” Vajon igaz ez a mondás?

Hazugságokban élni nem élet, az inkább egy álomvilág. Az őszinteség viszont nem minden esetben a megfelelő. Gondolok itt arra, már ha zavarosnak tűnnek a szavaim, hogy például nem mindig jó a teljes igazságot megmondani a másiknak. Jelenleg párkapcsolatról beszélek, ahol például a másik fél full őszinte, de mint mondtam, nem minden esetben helyes megoldás. Jobb dolgokat “elhallgatni”, de olyan kis apró dolgokról, ami nem feltétlenül befolyásolná a kapcsolatot. Na hogy egyértelműbb legyen mire gondolok, akkor írok egy példát. Szereted a párodat, ő is őszinte veled, és talán az olyan dolgait nem kellene az orrod alá dörgölni, hogy például egy leányzó bepróbálkozott nála, elmeséli a szituációt, de a végén mondja is hogy ugye lekoptatta csúnyán kifejezve. Itt érezheted azt, hogy őszintén elmondta mi történt, de valójában felkavar picit. Lehet csak én érzem így? Szóval az őszinteség jó dolog, örülni kell hogy vannak még őszinte emberek a világon, de finoman kell bánni az őszinteséggel. Korán sem túl jó megnyílni mások előtt, mert visszaélhetnek azzal hogy megbízol bennük és itt lépett be a másik szó is.

Megbízni?! Legyen az ismét párkapcsolat? A bizalom köre, ahogy egy színész is mondaná xy filmjelenetben. NAGYON FONTOS BÍZNI A MÁSIKBAN! Bízni valakiben…ha ezt kimondod: “én bízom benned”, mit értesz alatta? Tág fogalom tudom, de a lényege mit takar? Ennek a szónak súlya van. Nincs bizalom, nincs kapcsolat sem. Ez az alapja. Ha ott van mindig a kisördög, akkor nem vezet jóra. De ahhoz hogy ott legyen a kisördög, nem is tudom, talán rosszabb az ha van rá oka az embernek hogy nem bízik meg benne, avagy nincs. Legyen az féltékenység miatt? Áh, ez a harmadik szó, amit nagyon utálok.

Egészséges féltékenység mindenkiben van. De ha ez már beteges, akkor annál rosszabb nincs is. Mikor ok nélkül kapsz “pofonokat”. Féltékenynek lenni nem egy felemelő érzés. Így kimutatod hogy szereted a párod, de ha enélkül látja rajtad az mégjobb. Nem okozol neki fájdalmat. Mert fáj az a lelkednek ha féltékeny vagy. És ha “beteg” a lélek a test is azzá válhat. Még egy ok arra, hogy ne hozd ki a másikból hogy ezzé váljon!

Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni – ez az élet.
  Madách Imre
Advertisements