Ismételten kezdjem azzal hogy miért? Igen, mert még mindig nem értem hogy miért ilyen velem az élet! Tegnap ismét magam alatt voltam egy szarság miatt, ami hazugság miatt tört rám, no nem én voltam a fekete bárány és nagyon szarul sült el. Megfogadtam hogy könnyeket nem hullajtok már miatta, de nem megy, talán jobb a gőzt néha kiereszteni. De már sajnos én sem ismerek mindig magamra. Ő volt az akibe első perc után mondhatni beleszerettem, de úgy látszik életem legrosszabb vágányára léptem akkor, mert még első pár hónap nagyon is gyönyörű volt, már akkor azon gondolkoztam ha megkérné a kezem, hát én lennék a világ legboldogabb leányzója. De nem így lett.

Két hete nem találom a helyem, de már ezeknek előzményei is voltak. Jelentem ma sem jobb. Úgy éreztem egy pillanatra hogy rendben lesz már minden, de mindig közbeszarik az ördög! Kiváncsi leszek egy hét múlva hogyan fogunk állni mert talán akkor tisztázunk pár dolgot. Még addig úgyis jelentkezem, de kérlek benneteket hogy adjatok erőt, mert kikészülök, összeroppanok. Tegnap estére betegségem ismét felütötte a fejét, ami a stressznek, idegességnek köszönhető, ami már lassan egy hónapja jellemző az életemre. Nos leléptem, majd még jelentkezem! Legyetek jók ha tudtok! pusszancs