knife.jpgTegnap délután , amikor a gyerekek kint bicajoztak és görkoriztak az utcán, kivittem egy nagy kést és a házunk előtti árokparton nyiszálni kezdtem vele a lassan égig érő füvet. Azért kell késsel vágnom a problémás területeken, mert a damilos fűnyíró izénk nem adagolja a damilt rendesen, ezért sokkal gyorsabban végzek egy késsel, mint azzal, sarlóm pedig nincsen. Tényleg gyorsan végeztem is a vagdosással, viszont a gyerekek még maradni akartak egy kicsit az utcán, s mivel felügyelő szerepkörben voltam kint eredetileg, a késemet leraktam a kerítés tövébe, és aztán ott is felejtettem. Most jutott eszembe az előbb és hirtelen úgy éreztem mindjárt becsönget a rendőrség. Atya világ én egy életveszélyes jó 40 centis bajonettet hagytam közterületen. Elképzeltem, hogy erre járt egy gyilkolni készülő és éppen kapóra jött neki az én feledékenységem. Felmarkolta az eszközt és kivégezte azt a három embert, aki véletlenül itthon volt az utcánkban. Reggelre a rendőrség megtalálta a hullákat és a bűnelkövetéshez használt eszközt, amin természetesen az én ujjlenyomatom is rajta van.

 

Teljesen véletlenül a csapunkban vörös foltoktól éktelenkedő, valaha fehér törölközőket áztatok, olyanok mintha véresek lennének. Persze nem véresek, csak Dodó tegnap szokás szerint tollakat műtött a szobájában és hát a vörös tintásban a patron szétment, természetesen a padlóra. A gyerek ilyenkor nem szól – önálló ő is -, hanem berohan a fürdőbe, felnyalábol néhány tiszta törölközőt és megoldja a problémát. Ez nem rossz taktika, hiszen csak akkor venném észre a malőrt, amikor mosok, akkor ő meg hol lesz már, biztosan nem a közelemben. Persze hibázott a gyerek is, mert a talpáról nem törölte le rendesen a festéket, így rögtön észrevettem amikor nagy vigyorgások között lejött az emeletről. Rögtön bevallott mindent, és én csak annyit fűztem a dologhoz, hogy legközelebb használjon vécépapírt és ne törölközőket.

Persze akkor még nem is sejtettem, hogy esetleg reggelre majd nekem kell vallomást tennem, miért áznak véresnek látszó törölközők a csapunkban. Várhattam volna a laboreredményekig, amíg tisztára mosom magamat.

Megnyugtatok mindenkit, szerencsém volt a kést nem vitte el senki, ott találtam meg az előbb, ahol hagytam. Abban csak reménykedni tudok, hogy az elkövető a cselekmény után nem csak rendesen visszatette oda ahol találta.

Írta: juliska

Advertisements