Hippié, hippiá, vége a vizsgaidőszaknak, mindenki leérett(ségizett) néhányan még diplomát is kaptak, de legalább is nekem pl a szigorlatom meglett, sok más sorstárssal egyetemben, vagy főiskolában. Ennek örömére, egy kedves barátom, kerti partit szervezett, hívjúk most Zsuzsinak 🙂 Jó néhány barátját meghívta, köztük engem is és egy őrült informatikust akit most Ferinek nevezzünk el, nem messze tőlem, akinek szerencsémre van autója, így nem szorultunk buszra. Habár elöző este felhívott hogy eltörte a lábát és nem tud menni, mire én tiszta empatikusan felemelt hangon, közöltem vele hogy ne szúrjon ki velem, hogy jutok el én akkor oda. Habár csak poén volt, de azt többször megjegyezte hogy nem az az első kérdésem, hogy, hogy történt vagy hogy van, hanem hogy jutok el oda.

Mindenesetre elindultunk, aztán úgy döntöttük hogy habár nálam volt pár doboz sör, nála egy üveg fehér színű vörös bor, hogy vigyünk valami komolyat vegyünk a Tescoban vadász mestert 🙂 Miután ez megtörtént, tovább haladtunk Herend felé, ahol még 3 lányt bepakoltunk a hátsó ülésre. Ha jól megvizsgáljuk Herend nevét, akkor Here End ill Her End szavak is kijöhetnek belőle, érdekes mi? Mégse ez volt a vég. Így vidáman eljutottunk Lókútra,  ami a  Bakonyban található,  úgy el van rejtve a nagy semmi közepére hogy én ilyet még nem láttam, ettől függetlenül, egy gyönyörű és nyugodt helyen van, se város se térerő min 15-20 km-s körzetben 🙂

Ott rögtön megismerkedtünk a család kutyájával aki Koni volt , nagy kedves és erős. A Jagerből az 1. kör után szinte senki se kért, úgyhogy nagyjából 2en ittuk meg azzal a móri borral ami fehér volt, de vörösként lett bemutatva talán a csoki ital hatására. Fincsi húsok, sütik rálátással erdőre hegyre, kint  a szabadban. Majd amikor minden elfogyott, akkor filmezés, alvás, kelés, filmezés, fejfájás 🙂  Reggel Tesco, kézműves vásár nézése egy másnapos soförrel, majd Tesco kaja elfogyasztása egy parkban.

Jó kis nyár és bor nyitó buli volt.

Reklámok