Kék sarokban a veszprémi utcazene, igen kék, mert a 20 emeletesről ez a szín jut eszébe az embernek. A maradék pedig a piros sarok ahol a völgy. Habár a piros sarok az csak a véradó hely volt, ahol lehetett ingyen belépő jegyet kapni, egy napra. Mindkét versenyző igen jól felkészült a megméretettésre, egész évben, erre edzettek. Míg az egyik erénye hogy ingyenes fesztivál, addig a másiké hogy 20 millió forintos hiánnyal is meg tudták rendezni.

Utcazene

Utcazene mily meglepő, arról híres hogy az utcán elhelyezett színpadokon zenélnek, így igen közel vannak a közönséghez, akikkel végig kontaktusban vannak, viszont a közönség közt is van pár fura alak. Volt egy idősebb nő, aki minden utcazenészhez odament, hogy most már játszanak valami szépet is, érdekes volt, hogy hogy reagálták le. Nagyjából mindegyik úgy hogy megpróbálja, de volt aki felajánlotta hogy ha nem tetszik a közönségnek visszamennek Pestre és átírják a repertoárt 🙂  Mindenfajta együttes helyet kapott, volt akik régi idők blues-jait, Chicago és Alabama blues-t játszottak, olyan mikrofonnal ami a 20as években volt divat.

Volt zenész, egy szál gitárral, superman jelmezben, mellette a sör és kérdezgette mit játszon 🙂 Meg hogy szavazzanak rá, mert már 5 éve ugyanaz a gitárja és vesz egy újat ha megnyeri a közönség díjat. Voltak zenészek akik egyenes Gyöngyösről érkeztek a Károly Róbert főiskoláról, ők voltak azok, akik nem csak előírt időpontban és előírt színpadon játszottak hanem már egyből ebéd után, rákötötték a hangszereiket a fagyigépre, azaz annak valamelyes elosztojára és már zenéltek. Quimby, PASO, Kispál, Besh o Drom, HS7 voltak a híresebb fellépők közül. Veszprém ilyenkor úgy nézett ki mint egy világ város nem lehetett elférni, mindenhol gitáros ill nagybögős, dobolos zenészek.

Az egyik legkellemesebb meglepetést a krisnások adták, akik elképesztő jó zenét játszottak, írtó kevés hangszerrel és közben dumáltak emberekkel, a vezető csajjal elég jól össze is barátkoztam, aztán mikor mondta hogy sajnos elhagyják a várost és szurkoljak nekik, bucsúzásképpen akartam puszit adni neki, amit nekik nem lehet – mint megtudtam. Később a barátaim azzal ugrattak , biztos rossz helyre akartam adni neki. Utcazenén még az a jó, hogy kihalnak a nem szabadtéri kocsmák, ilyenkor az ember ott megnyugodhat elcsocsózgat és utána újult erővel megy vissza a tömegbe.

Az egyik legnagyobb húzás, a pálinka ház volt, mindenfajta fincsi páleszekkel töltve. Megkérdeztük a pálinkaárust hogy milyen mézes pálinkái vannak, mondta szépen meggyes, barackos, szilvás. Jó akkor kérünk szilvásat. Erre az árus . – Jó akkor adok meggyest, mert az jobb 🙂 Majd olyan jó volt, hogy a műveletet megismételtük. Mikor volt egy kis szabadidőnk, ledőltünk a mozi parkba és messziről hallgattuk a zenét.  A bejegyzés alatti videóklipp előadói is felléptek, el lehet gondolni azt a hangorkánt, mikor egész veszprém azt üvölti hogy az Épitők verik a Pick Szegedet.

Völgy

Völgybe mikor megérkeztünk, Kapolcson szálltunk le, első célpont a sátor hely keresés, nem tudom hogy találtuk, csak mentünk az orrunk után és egyszer csak letelepedtünk, ismét irigykedtek a sátrunkra, hogy pillanatok alatt elkészült, na de lesz ennek még böjtje. A következő célpont a véradó. Ugyanis amúgy is szeretünk vért adni, azonkívül meg kapunk érte napijegyet. De vajh merre lehet a véradó, felültem egy sziklapadkára és elkezdtem olvasni a programfüzetet, hátha van benne térkép, majd mikor felnéztem a térképből, írtózatos nagy betűkkel láttam kiírva hogy véradás itt! 🙂 Bementünk, kerestük a véradó helyet, közben egy nő letámadott minket, fehér galamb hospice alapítványos ismertetővel, mondom köszi anyukám alapitotta a szervezetet. Nem tudom hogy ő vagy én lepödtem meg e jobban. Mindenesetre a vérünkért cserébe a napijegyen túl kaptunk egy rakat ásványvízet, csokikat, felfújható repülőt és sok egyéb dolgot. Nahát akkor ideje volt körülnézni meg hát vért képezni egy üveg vörösbor segítségével, amit egy színpad tövében hajtottunk végre, találkozva ismerösökkel, akik szintén segítettek a műveletben, közben mellettünk egy aránylag hamis hangú de annál jobban gitározó egyén lökte a számokat 🙂 Majd mire elterveztük hogy most már menni is kell valahova, negyed 9 lett. Kitaláltuk hogy akkor tán Taliándörögdre lödörögjünk, kb 1 óra volt az út, viszont hallgattunk nagyon jó rock zenét, napijegy segítségével, majd pedig egy művész filmre vetemedtünk. Ami késésben volt, mert talán székely táncosok és énekesek ropták, akiknek a hangrendszerük igen könnyen tönkrevágodott, addig az egyik lány kitalálta hogy hennát akar.

Akik a hennát festették egy srác és csaj, valami elképesztő jó fejek voltak és nagyon jót társalogtunk, ezek azok az arcok akikkel az ember nem találkozik úton-útfélen, csak ilyen rendezvényen. Volt egy olyan játékuk ami a gomb ősének számított. A csaj feltűzött egy kis pálcikát a ruhára és szedd le úgy, hogy ne szakítsd el a kötelet, állitólag az óvodások nagy része 4-5 perc alatt rájön, egy átlagember napokig el tud szórakozni vele, az orvosin pedig hónapokat töltöttek ezzel hogy a megoldásra rájöjjenek 😀 Persze ugye pofon egyszerű, csak az embernek a fogyasztói társadalomban már széjjel van mosva az agya. Ez az egész történet egy gyönyörű szép klastromnál játszodott, ami mellett egy olyan jó kis sátor volt, melyben volt színpad padok, virsli stb.. a legnagyobb érdeme mégis csak az volt, hogy MELEG TEA áááhh 😀 Majd nagy nehezen elkezdték a filmet vetíteni, úgy laza 3/4 óra késéssel, ami azért csúnya, mert 2:05kor ment az utolsó buszunk, visszafelé sétálni olyan hidegben pedig kész őrültség lett volna. Mindenesetre azt terveztük hogy akkor ha jó film lesz maradunk, ha nem nem. Erre bejelentik hogy egy rendező emlékére egy 20 perces dokumentum filmet bejátszanak. Na miről? Igen, cigány nevelő otthonról.

Miután a roma csaj, azt mondta hogy ők igényesebbek, jobb ízlésüek,  mert a romák több színt tesznek magukra, azután pár perccel a közönségen kívül a DVD is elkezdted kiakadni. Ennek hála elkezdték a filmet Szeress ha mersz címmel, ami egy francia-belga alkotás kicsit elvontabb mint a hollywoodi szuper produkciók, ugyanakkor annyival eredetibb és igen vidám. Az eleje arról szólt, hogy egy kislány és kisfiú összebarátkozott és volt egy dobozuk, mindig annál volt a doboz, aki mondta a feladatot, amit ha a másik mert, akkor megkapta a dobozt és viszont.  Ezért történtek olyan balesetek, hogy sofőr nélkül elindult egy busz, egy tanár csupa tinta lett, és hogy egy egész esküvői asztal berendezés terítőstől le lett rántva. Sajnos ennél a pontnál menni kellett.

Völgy jellegzetessége a csiga-busz mely megy körbe-körbe faluról falura teljesen ingyenesen, halál fáradt soförrel úgy 2 óra tájékán már.  Másnap 2 színházi előadást sikerült elcsípni, de olyan szinten hogy 2 lány kiabálta, hogy mikor hol mi lesz. Szintén nagyon vidám volt.  Az egyik a mai társadalmat figurázta ki , a másik pedig a 20. századot mutatta be. Tehát völgyben tényleg mindent megtalál az ember, zenét, színházat, mozi, szép tájat, jó társaságot stb.. Majd mentünk és a sátramat össze kellett volna csukni, ami szokásomhoz híven nem ment, kértem segítséget, majd még többet, végül az egész kemping azon törte a fejét ezt hogy lehetséges összehajtani. Mikor végre sikerült, nagy ujjongás és tapsvihar vette kezdetét 🙂 Mi pedig becéloztuk a 10 percel lekésett buszt, ami kb ugyanennyit késett 🙂

Völgy vs. Utcazene

A művészetek völgye és az utcazene csupán abban hasonlít, hogy próbálják megóvni magukat a bóvli cuccoktól értve előadásokra és minden másra. Ugyanakkor, megpróbálják a néző közönséget kiszolgálni és nem magukat, ezért vannak veszélyben ezek a fesztiválok, hatalmas adósságot képesek felhalmozni, csak mert igényesek és van stílusuk. Mindegyikre érdemes kilátogatni, de leginkább az elejétől a végéig élvezve.

Reklámok