2007. szeptember


A farkas vadállat. Azaz nem is olyan vad. Sőt, talán szelídnek is mondható. Legalábbis Einstein relativitás-elmélete alapján jó magyarosan azt mondhatjuk, hogy: ahogy vesszük. Mert, ha a bárányhoz viszonyítjuk a farkast vagy a galambhoz, pláne a sült galambhoz, akkor a farkas vad és vérengző, veszedelmes és kegyetlen. De ha a tigrishez viszonyítjuk, akkor meg egészen helyes kis állat, olyan középvad, illetve félszelíd; egyszóval: mérsékelt. Az emberhez, a természet koronájához viszonyítva pedig a farkas valóságos kis árvácska, ibolya és gyöngyvirág, sőt árvalányhaj vagy tejbegríz, már aszerint, hogy ki mit szeret.

Mert bizonyosra kell vennünk, hogy meghaltak mostanában emberek, akik sokkal jobban szerettek volna egy farkasfalkával találkozni, mint néhány, emberek ábrázatát jogtalanul viselő “felelőtlen egyénnel”.
A farkas különben a kutyafélék családjához tartozik, mondhatnánk, hogy a farkas egy vadkutya. Táplálékát élő állatok képezik, leginkább a bárányhúst szereti, de megelégszik nyúllal, mókussal, tyúkkal, szamárral is, ha olyan szamár bárányra nem akad, aki éppen hajlandó az ő táplálékát képezni. Ha élő állat nincsen, akkor kínjában a gyökeret, a füvet, meg a fa kérgét rágja, de meg nem eszi!
Nagyságára nézve a farkas akkora, mint egy jól megtermett komondor, sőt a színére, élettartamára, táplálkozására és kedvenc szórakozásaira nézve is pont akkora. Aki pedig nem tudja, hogy mi az a komondor, s esetleg azt sem tudja, hogy mekkora, hát az most figyeljen nagyon jól. Matematikusok ugyanis pontosan kiszámították, hogy egy teljesen kifejlett tacskó testének hosszát meg kell szorozni a két füle között mért távolsággal, majd az egészből ki kell vonni a testsúlyának 85%-át. Ez az eredmény képezi a komondor testének hosszát. Ez pedig ugyan akkora, mint a farkas.
A farkast a régi magyar nyelv fenének, fenevadnak hívta, de mivel a fene szót használni betiltották egyes politikusok, ezért elkezdték farkasnak mondogatni. Ez a név aztán rajtaragadt a szegény, ártatlan állaton. Persze ugyanúgy mondogathatták volna fülesnek, szemesnek, vagy fogasnak is, de nyílván elfelejtették.
A farkas színe rozsdavörös, hasonlatos a kétfilléres és a krajcár színéhez, amire öreg emberek, akiknek jó a memóriájuk, még biztosan emlékeznek. Gyöngébbek kedvéért elmondjuk, hogy a kétfilléres és a krajcár készpénz volt, kis kerek, lapos bronzdarabka. Őseink két ilyen bronzdarabkát fizettek, ha át akartak menni Pestről Budára a hídon. Ebből is látható, hogy milyen rettenetes életük volt őseinknek. Azóta a világ nagyot fejlődött, az általános emberi boldogság emelkedett, mi már ingyen mehetünk át a hídon.
A farkas azonban nem szokott hídon mászkálni, legalábbis akkor nem, amikor ember is látja, ami nagyon is félénk természetére vall.

forrás:wercsy.hu

Reklámok

Ahogy egyre idősebb leszek, azt veszem észre hogy változik körülötem a világ, ami kicsit ijesztő, mert ha változik a világ akkor az azt jelenti hogy egyre idősebb leszek 🙂 Lényeg hogy a két legnagyobb meglepetést az útobbi időben a Petőfi rádió és a magyar foci okozta nekem. Petőfi ráidó már egy ideje hirdeti magát, hogy megváltozott, megújult, kezdödött tán a Szabó család eltüntetésével. Amit a Petőfi csinált tényleg megújulás, mert amikor a legtöbb rádió megújul, bedob néhány új müsort 10 új számot amit abban a hónapban 30szor lejátszanak, aztán annyi volt. Ezért leginkább Slágert hallgattam, mert mosolyra hangolt és színvonalas zenék voltak, de egy idő után unalmasak lettek. Nem játszották azokat a számokat, amikre mostanában vevők az emberek, azokról az előadókról beszélek, akik több ezres rajongó tömeget tudnak megőrjíteni a zenéjükkel, de rádióban meg médiában sose hallhatjuk őket. Ez az amit kihasznált a Petőfi rádió és elkezdett olyan zenéket játszani, hogy a fülem majdnem dobott egy hátast, többek közt játszik Korn-t, Pál Utcai Fiúkat, RHCP-t, Stones-t , Kispál-t, Tankcsapdát, Quimby-t és még sorolhatnám. Úgy is mondhatnám, végre van egy rádió, ami igényes és jó zenét játszik, aki eddig nem találta meg a rádióját, az hallgassa. Szóval miután nem hittem a fülemnek, a szememnek se igazán amikor megvertük a világbajnok olaszokat, ekkor még úgy voltunk, jól van barátságos meccs volt csak, aztán tétmeccsen a világranglista 25. helyén álló bosnyákokat, így leültem a Török-Magyar meccs elé is. 63. percig meg is voltam elégedve, az egész mérkőzéssel, végre lehetett látni, hogy a védelmünk együtt mozog, nem adjuk el könnyen a labdákat és még szerzünk is. Viszont ami a 63. percben történt botrányos volt, Gera kapott egy átívelt labdát, teljesen üresen törhetett kapura, a török kapus más választása nem lévén, felrúgta Geránkat, amiért egy jogos 11est kaphattunk volna, viszont volt egy nagyon kedves skót bírónk, aki műesésért úgy kb 35 m látótávolságból kiállitotta a csapat kapitányunkat. Közben a kapusunkat is le kellett cserélni hiszen még jóval előtte az egyik török játékos fejbe rúgta, habár nem szándékosan. Mindenesetre azért a török közönség akkor is fütyült amikor lehoztuk a kapusunkat, nem sportszerű egy banda. így 3:0ra kikaptunk, a kiállítás előtt nagyjából semmit nem tudtak kezdeni a törökök velünk. Viszont ezzel az utolsó 3 meccsével a magyar válogatott elérte, hogy újra leüljek magyar válogatott meccset nézni és szurkoljak és várjam a jó eredményeket. Remélem ez az igazságtalánság nem veti vissza a válogatottunkat, mert ha igen akkor a skót bíró egy 20 éves álmot tört össze. Úgyhogy hajrá Petőfi hajrá Magyarok!!!

petofi2.jpg20070912karadeniv.jpg

Globalizáció, érdekes egy elképzelés, egyes pontjai jók, egyesek vészesek, legtöbben attól félnek hogy a kultúrák és a hagyományok egy része a globalizáció miatt eltünik. Nos ettől még aránylag messze vagyunk ahogy elnézem.  Mint már többször is mondtam van egy perui msn partnerem, akivel elég sokat beszélgetünk, mondta hogy ők, ha betegek kóka teát isznak, mert az gyógyít. Ott úgy használják a kókát, mint nálunk a mákot, meséltem neki a mákos tésztáról, hogy én küldök neki mákot, ő meg küld nekem kókát, aztán gondoltuk, ez nem lenne szerencsés, mert még végén letartoztatnak minket nemzetközi drogkereskedésért.  Aztán jót nevettünk rajta. Erre ma mi történt
Kábítószerrel való visszaélés megalapozott gyanúja miatt indult eljárás egy férfi ellen, aki maga közölte a vámosokkal Ferihegyen, hogy kokacserjéből készült termékeket hozott haza Peruból. Elöszőr is ha maga közölte, akkor már csak nem, drogot akar becsempészni, a kemény drogos cucc állt cukorkából, kekszből és fűszer növényekből. Ja és összesen 800 grammnyi volt. Nem tudom, lehet hogy ha én Peruba mákos tésztát vinnék, ellenem is eljárás indulna és még azt se mondhatnám hogy civilizálatlanok, hiszen nálunk is ez van. Pedig összesen azt kellene felismerni , hogy itt nem drogokról beszélünk, hanem  két különböző kultúráról. Csak egy kis műveltség és kultúráltság kellene. Persze, lehet hogy ott és akkor én is mindent ugyanígy csináltam volna. Nem tudhatom. Mindenesetre mindent jó megnézni több szemszögből is.

Az egyik brit napilap kérdést intézett az olvasóihoz, “Mit jelent britnek lenni?” címmel. A legmulatságosabb válasz:
“Britnek lenni: elmenni egy német autóval egy ír pubba belga sört inni, aztán hazafelé indiai vagy török kaját venni vacsorára, beülni a svéd kanapéra és amerikai filmet nézni a japán tévén.
És a legbrittebb dolog? Gyanakodni mindenre és mindenkire, ami vagy aki külföldi.”

s5020328.jpg

Na igen és itt van az iskola is. Az utolsó évemet kezdem a Pannon Egyetemen, legalább is ha a tanárok is így gondolják, eddig se mondom hogy minden szép volt és jó, de amit az elmúlt napokban produkáltak az elképesztő volt. Elöszőr is ugye, mivel túl csúsztam a képzési időn, ezért fizetnem kell elég kemény tandíjat, amiről eddig úgy gondoltam , hogy félév közben munkával megkeresem, mert eddig félév végéig kellett fizetni, na de most, szeptember 15.-ig kell. Rettentően örültem, a számlát erről a csodálatos országos tanulmányi rendszer a Neptun állítja ki, ami egy program és nem lehet vele emberi nyelven kommunikálni, az utóbbi egy hétben annyi neptun szidalmat hallottam, mint 4 év alatt összesen.

Van úgy hogy a rendszer túlterhelt, sebaj, aztán van úgy, hogy a rendszerben ha rákattintunk a szervezetek gombra, olyan egész lapos server application error-t jelenít meg, amit még tapasztaltabbak is ritkán látnak. Másoknak olyan tartozásaik voltak, amik nem jogosak, másoknak meg az se jelent meg aminek kellett volna.  Szóval hogy indult ez az év? Kicsit durván.

Elöszőr megkaptam a levelet az egyetemtől, hogy még mindig szívesen látnak szóval nem rúgtak ki, hisz én már pénzt hozok, az is meg lett írva hogy miket kell csinálni a Neptunban, na onnantól az ember csak kicsit anyázott. Mindenesetre  a levélben ott volt, hogy mikor kell beköltözni a koleszba, azt nem mondták hogy melyikbe, meg hogy kinek van, de szerencsére ugyanott maradtunk ahol eddig.  Koleszba a szobatársam anyukájának az autójával jutottunk el, ami igen praktikus, csak nem úgy hogy a sofőr csak 2 órát alszik előtte és így az utazás az egy adrenalin termelő túra.

Szóval 1-2 órával a beköltözés előtt megérkeztünk, nagy meglepetésre beengedtek minket, utána meg leszúrtak hogy miért ilyen korán. Mindenesetre kolesz beiratkozás után BuPe szobatársammal elmentünk, sörért, hogy az új szobatársal megalapozzuk a jó kapcsolatot, mert ugye azt is kaptunk, de eddig a legtöbb szobatársunk fél év után elhagyta a szobát :)) Vasárnap délután nehéz volt sört találni, de sikerült Adambrau-t,  nem is volt rossz. A szobatárs meg totál olyan volt mint egy régebbi másik. Este még a szokásos Gösser találkozó est, a régi és új ismerösökkel. Aztán reggel 8kor meg kelés, közte meg alvás, ami azért volt fura, mert belülről nem tudtam bezárni az ajtót, ezért paranoiásan félóránként fel-fel riadtam, hogy valaki bent jár, szerencsére senki nem volt bent.

Reggel 9kor be a suliba hátha van vmi érdekesség, semmi,  index felvétel is csak 23.án. Bolt aztán vissza a kóterbe. Ahol a regisztrációs heti ingyen internet segítségével meg is találtam a szakdoga tanáromat, akihez fél2kor kellett befáradnom, szép reményekkel mentem, de amikor megtudtam hogy nekem kell összerakni azt a videokonferencia rendszert amiről kitaláltam hogy írni szeretnék, kicsit elbizonytalanodtam, na de mint eddig is mindig azt mondtam megoldjuk 🙂 Utána megint nem volt mit csinálni másnap reggelig, csupán kábelt venni, aminek annyi érdekessége volt, hogy találtunk egy piros korlát részletet aminek nem jöttünk rá a funkciójára. Mindegy a terv az volt hogy akkor reggel 7:30as vonattal hazamegyek. Ismét hasonló szintű paranoiás felriadós alvás. Majd reggel kiderült van még dolgom amit persze csak 9 kor és 1kor tudok intézni, közte pedig azt is megtudtam hogy a Neptunban, egy eldugott beiratkozás gombra is rá kell kattintanom, ezt az opera böngészővel próbáltam megoldani, de az opeara meg nem így gondolta, hálisten foximaxival ment. 9es infok alapján 1re mentem be a tanulmányira ahonnan a gazdasági irodába küldtek, ott meg azt mondták jöjjek vissza 1 óra múlva. Viszont nekem haza kellett mennem, hogy elérjem a vonatom, mert szüleim aznap éjfélkor meg Görögbe készültek, tőlük elbúcsuzni kellett, mamámra meg vigyázni.  Így hát 1 után kb úgy volt rohangálás hogy tanulmányi -> gazdasági -> kolesz összepakk -> gazdasági -> vonat. Vonaton folyamatosan BuPét hívtam, hogy mi van a költségtérítéssel kapcsban, persze a vonat olyan tájakon ment hogy nem volt térerő, mire lett volna lemerült a mobilom. A vonaton meg majd megfagytam.  Hazaértem és este fél 7 kor már rendes kaját ettem :), persze közben dacoltam a hideggel széllel és mindennel ami a 23 fokos meleg idő ígéret helyett jött. Mondom végre tudok rendesen aludni, mert nem fogok felriadni a nem zárható ajtó miatt. De mondom azért éjfélig fent maradok megvárni anyuékat, éjfélkor fel is keltek segítettem nekik bepakolni, meg abban hogy eközben ne hüljön ki a ház, írtozatos szél fújt különben. Elmentek, na jó addigra pont felébredtem annyira hogy még 3/4 2ig fent voltam, akkor végre elaludtam, aztán 8kor anyu sms-ére ébredtem, utána meg a fura álmokra, amik a miattuk való izgalmamban jelentek meg. Mondhatni szinte minden rendben, jövő héttől újra rohangászás, megspékelve azzal hogy órára is be kell mennem. Hamarosan talán aludni is tudok. Nektek milyen volt az évkezdés?

Tisztelt Szerkesztőség!

Még sohasem írtam Önöknek, de most végső kétségbeesésemben elhatároztam, hogy a segítségüket kérem. Nehéz döntés előtt állok.
Az utóbbi időben észrevettem, hogy a feleségem gyakran furcsán viselkedik, az a gyanúm, hogy félrelép. Amikor csörög otthon a telefon és én veszem fel, előfordul, hogy nem szól bele senki. Néha az asszony késő estig távol marad, ilyenkor állítólag a barátnőivel talákozik, de ha kérdezem a nevüket, azt mondja, úgysem ismerem őket, a kolléganői.
Néha ébren maradok, és az ablakból lesem, hogy milyen autóval jön haza, de ő kiszáll egy sarokkal odébb, és gyalog jön végig az utcán. Ki tudja, talán nem is taxival érkezik!
A múltkor a kezembe vettem a mobiltelefonját, hogy megnézzem, hány óra, dühösen rámkiabált, hogy ne nyúljak a személyes dolgaihoz. Azzal is megvádolt, hogy kémkedem utána.
Tegnapelőtt, amikor ismét elment estére itthonról, úgy döntöttem, hogy kimegyek a házunk elé, és ott várok a sötétben, míg haza nem jön. Olyan helyre állítottam a vadonatúj Harley Davidsonomat, ahonnan jól látható az utcasarok, elrejtőztem mögé és figyeltem az utcát. Ahogy ott térdeltem, észrevettem, hogy valami csöpög a motoromból. Hát, látom, hogy egy egész olajtócsa van már alatta.
Most mit tanácsolnak, próbáljam magam megjavítani, vagy vigyem vissza a kereskedőhöz?