1.Nap, odaút:

14:44kor felpattantam a kék villám vonatra, amivel elindultam még csak Székesfehérvár felé. Útközben 3szor megnéztem az összes útiokmányomat, útlevél, személyi, repjegy, szállás fogalalás, szerencsére minden megvolt. Erre a puszta közepén megáll a vonat, kb 10-15 percre, na mondom ha lekésem a csatlakozást, az ciki lesz. Láttam mondjuk 2 őzikét, de nagyon nem tudtak megvigasztalni, majd beindult a vonat és végül elértem a csatlakozást, ahol útitársam Csilla is csatlakozott. BKV-val Ferihegyre, a 200as buszon, tőlünk kérdezgettek külföldiek hogy hányas ferihegyre kell menniük, volt aki meglepödött hogy 2 repülőtér is van 🙂 A reptéren volt egy külföldi srác, akinek a becsekkolássával volt gondja, nem volt kifizetve, viszont ott csak dombornyomásos kártyával lehetett fizetni, ami neki nem volt, de Csillának igen, így segített, amiért cserébe kaptunk priority jegyet, amivel elsőként szállhattunk fel a repülőre. Életemben elöszőr nem sípolt be a fémfigyelő kapu. Persze levettem az ővem meg a cipőm is. Szóval jól meglepödtem 🙂 Úgyhogy már jól indult az utazás. A repülő emelkedett, ekkor repültem másodszor eddig, szóval még mindig féltem, főleg amikor Csilla ilyet szól , hogy neki nem tetszik ez a hang. Mondom : kösz 😛 Nagyon szépek különben a fények a földön a repülőről este. Szóval egy két döccenő után simán megérkeztünk Dublinba. Itthonról 20:25kor indultunk oda 22:25kor értünk és 3 óra volt az út. Igen, van 1 óra időeltolódás. Majd kerestünk a reptéren egy olyan helyet ahol eltudunk aludni. Találkoztunk ott egy érdekes sráccal, kicsit sötétebb volt a bőre, de rendes segítőkész jófej volt. Éppen Mexikóba igyekezett, másnap este indult a gépe, ja magyar volt 🙂 Otthagyta M.o -t mert úgy gondolta nem rendesek, kedvesek a magyar emberek, svédben, skótban, NB-ában inkább. Különben át is adta a helyét, hogy tudjak ott aludni, ő meg járkált mindenfelé , fel s alá 🙂 Szóval néhány fénykép meg beszélgetés után lefeküdtünk aludni, nagyon kényelmetlen és mindig felriadtam, igazából nem sokat aludtam.

2 .nap , az ébredés

Ami feltünt az ír reptéren hogy minden repülőgép farkán ott díszelget a háromlevelű lóhere, illetve a hárfa, amik ír jelképek, szóval azon a reptéren nem is láttam nem ír gépet. Aztán a másik ami feltünt, hogy Írországban minden 2 nyelven van kiírva, írül meg angolul viccesnek tünt az ír nyelv, amit mondjuk nem sokan beszélnek ott. A 2 dolog amit megjegyeztem az a Slí Amach ami az Exit-et jelenti, meg a Bailé Átha Cliath – ami Dublin ír neve, ja meg a bár írül: bear 😀 Megvolt a felébredés, elmentem kicsit megmostam az arcom, aztán elmentem megkérdezni hogy hol kell buszjegyet venni, ha beszeretnék menni a városba. Majd ki a buszra, vártunk egy csomót, vissza a meleg váróba, majd megint ki és fel a buszra. Elöszőr szilárdan hittük hogy csupán 4 megálló a városközpont de amikor a 4 megálló 1 kilométeren belül volt, hitünk erősen megrendült. Végül beértünk a városközpontba, nagy nyüzsi volt, volt mint fényképezni -nyugi majd felrakom őket 🙂 Ami egyből feltünt egy 120 méteres tű a város közepén. Alul 3 méter az átmérő felül 15 centi, de fordítva nem lenne semmi 🙂 Aztán a másik ami érdekesség volt a zebra, Londonban már láttam hogy a Britek kiírják hogy merre kell nézni, de ők ezenkívül csak 2 vonalat rajzoltak, semmi színezés, de a lámpák hangosan szóltak, ha lehetett menni az emberek a piroson is átsuhantak. Aztán ami még érdekes volt, hogy a gyalogátkelők előtt a járdán , ilyen fémkalapok voltak, hogy a vakok is tudják ha az autók közelébe érnek. Végül eljutottunk a szállásig, ahol volt egy kis félreértés, mert átakartak rakni egy másik szobába, mint amibe eredetileg mentem volna, de végül egy vidám kopasz fickó segített hogy egy szobába maradhassunk Csillával. Ekkor még nem engedtek be a szobába, csak a csomagjaink rakhattuk le, viszont legalább kiderült hogy lehet ingyen netezni, 2 gép volt, az egyik müködött, a másik ment mint a mesében, hol volt hol nem volt. Mivel még volt időnk ezért úgy gondoltuk megnézzük a várost. Mentünk mentünk mendegéltünk, egyszer csak elértük a Custom House-ig, ahol kormányzati irodák müködnek, be akartunk menni, de nem engedték, mert a látogatóknak fent tartott részt renoválták. Tovább mentünk és ott volt a Liffey folyó, melynek jelentése : Life azaz élet. Kicsit piszkos, de hát minden főváros folyója piszkos. Ekkor már láttuk hogy ott megy a vasút, a magasban és a vonatok szép zöldek, mint Írországban minden 🙂 A fű pl nem zöld hanem világos zöld. A Custom House-ra rávolt fabrikálva 14 szakállas fej, jelezvén a 13 folyót és az Atlanti Oceánt, valamint 4 másik szobor, ami állítólag a 4 kontinenst jelképezte. Láttunk még érdekes dolgokat a folyó parton, a sok szép híd mellett, pl egy padot, amire valaki két zoknit fűzött. Tovább ballagtunk a Bank of Ireland felé, ahol vezetett túrák voltak kb 2 euró értékben, de aznap pont nem, így végül beengedtek minket ingyen, megnézni. A lordok házába tudtunk bemenni, ami egy hosszú terem, hosszú asztallal, sok székkel, és két hatalmas szönyeggel a falon. Plusz egy zenélő óra. Szép volt , jó volt, vendégkönyvbe is írtunk, miután az őrtöl kértünk tollat. Aztán tovább ballagtunk a Trinity College felé. Nem is olyan nagy , mint látszik, viszont sok híres ember tanult itt és még I. Erzsébet alapitotta, ami vicces volt, hogy a zöld rész körbevolt kerítve és oda volt írva, hogyha valaki a fűre teszi a biciklijét az el lesz távolítva :)) Az emberek fele hülyéskedő turista volt, a másik fele meg hülyéskedő ott tanulók. Aztán tovább sétálva, különböző katedrálisokba botlottunk, volt ahova nem engedtek be, mondván Január zárva, vagy felújítás, vagy hát nehogy már pont mi pont akkor :)) A séta közben ami még feltünt, hogy minden ajtó másszínű és minden ajtón egyszerre csak egy szín van, ez igazán látványossá teszi a várost és teljes egészek. Eljutottunk a város házára, szép oszlopos épület, de ott is csak a belső hall-t tudtuk megnézni a lépcsőkön nem mehettünk fel. Aztán tovább a várba, a várnak voltak régi részei, meg új, főleg az újat láttuk belőle. A vezetett túrák aznap akkor voltak utoljára, amikor odaértünk, az is iskolásoknak. Mindenesetre eljutottunk a kertig, ahol január közepén virágoztak a virágok, az ok hogy minden nap esett rá az eső, ja igen, mert ott minden nap esik az eső, de fényt sokat nem kapnak. Ugyanakkor aránylag jó idő van. Volt benne egy vízes medence is. Aztán hamar otthagytuk azt is. Tovább mentünk a Dubliniába ami egy interaktív kiállítás Dublinról és történetéről. Ami jó volt, hogy elfogadták a magyar diákunk így kaptunk néhány euró kedvezményt. Volt ott mindenféle Viking katona, volt ami beszélt is. Meg megvoltak a dolgok hogy mivel gyógyítottak az emberek. A fejfájáshoz ilyen, mindenféle magok voltak rakva, a fogfájáshoz – foghuzó, a pestishez, meg csengő. 🙂 Ki volt állítva még egy nagy Viking hajó is. Valamint az is kiderült hogy nem bizonyított hogy a vikingeknek volt sisakjuk, azt csak egy designer találta ki. Pedig arrébb meg az derült ki hogy a Rover autó jele, az tulajdonképpen egy viking sisak egy bizonyos nézetből. Akkor még Írországról és az ír nyelvről is szó volt, hogy több ír szót ismerünk mint gondolnánk. pl a Window a wind-eye ír szavakból lett. Visszafelé a Temple Bar részen jöttünk, ami tele van fiatalokkal, ugyanis itt van a legtöbb és leghíresebb kocsma. Elég nyüzsgő itt az élet, a nap az korán lement, és későn jött fel, szóval nem tudtam hova tenni, ez miért van így. Bementünk pár boltba is elképedni az árakon 1 liter ásványvíz 2 euró és minden más is hasonló nagyságrendbeli árban volt, tollak 3-4 euróért. Rengeteg Souvenir bolt volt, ahol ízelitőt kaptunk az ír kultúrából filozifából, pl az egyik legelterjedtebb filózofia a következő, hogy miért aggódsz?

2 dolog lehet veled, vagy egészséges vagy, vagy beteg. Ha egészséges vagy, akkor nem kell aggódnod, ha beteg vagy 2 dolog történhet: meggyógyulsz vagy meghalsz, ha meggyógyulsz nem kell aggódnod ha meghalsz 2 dolog történhet: mennybe jutsz vagy a pokolba, ha a mennybe jutsz nem kell aggódnod, ha a pokolba akkor annyira elleszel foglalva a barátaid üdvözlésével, hogy nem lesz időd aggódni. Akkor minek aggódsz egyáltalán? 🙂 Meg volt még néhány csókolj meg ír vagyok feliratú cucc, meg rengeteg fekete meg mindenféle bárányos dolog. Eszter ajánlom a várost 😉

Majd visszaértünk a szállásra, felvittük a csomagjainkat, elfoglaltuk az ágyakat, én az emeleten aludtam, ott szeretek. 10 ágyas koedukált szoba volt. Egy zuhanyzó wc-vel, mosdóval, 2 konnektor, ami kompatibilis az európai és angol szabvánnyal is. Szóval ami kell ott volt és semmivel se több, ja meg egy darab szék. Este lementünk főzni. Na az nagy volt, ezernyi ember, ezernyi nemzet, jó hangulat, francia, angol, olasz, magyar szavak keveredése, ízek keveredése. Amúgy a konyha is fantasztikus volt, volt minden, tűzhely, kenyérpiritó, 2 mosogató, tányérok, villák, kanalak, lábosok, mosogatószer, 2 hütő, el voltam képedve. Ne állj neki főzni, hacsak nem fejezed be este 9ig, mert unfair lenne a személyzettel, ha várniuk kéne, a konyharendbe rakására. Különben mindenki , mindent elmosott, teljesen jól müködött az egész konyha. Megvacsoráztunk, egy kicsit interneteztünk, amőbáztunk és elmentünk lefeküdni.

3.nap

Az elöző napból kifelejtettem a Christ Church Cathedrális-t ami a Dubliniához volt kapcsolva, szép volt, nagy volt és ott lementünk a kripta részébe is, ahol vmi olyan írtózatos szagú felmosószert használtak, hogy tényleg kriptában éreztem magam. Na persze mielőtt bemehettünk volna a templom katedrálisba, felküldtek minket egy jó magas toronyba, ahol egy távcsőn kívül nem volt semmi. Na mondom ezért érdemes volt 😛 de most már térjünk rá a 3. napra:

Igazából ez volt az első nap, amikor a szálláson tudtunk reggelizni. Kicsit korán kell kelni mert 8-10ig adnak csak reggelit, én meg már ennek megfelelően fél 9 környékén le is mentem. Már akkor is nagy élet volt, Croissant kaptunk, lehetett venni hozzá jamet, aztán volt még tej, kávé, narancslé szóval normálisan lehetett táplálkozni. Majd Csillával is lementem reggelizni, ekkor kicsit átnéztük merre fogunk menni, útiterv, épületek története stb, aztán uzsgyi neki úgy 9kor, dél felé vettük az irányt. Nagyon szépen sütött a nap, ami kicsit meg is lepett. Kicsit eltértünk a tervünktől mert, megláttam egy szép hajót, ennek következtében, eljutottunk a dockland-ig, ami az ottani kikötő, és az utca felőli oldalára, mindenféle szép jelenet van festve, kalóz, jégkrém fogyasztók, kismama kisbabával, vagy éppen egy gitározó rasztafari 🙂 volt ott egy nagyon szép vitorlás hajó, vitorlái nem voltak felhúzva, de messziről látszott hogy az árbocok magasabbra érnek, mint a mellette lévő 5 emeletes háznak, izgi lehetett annak a tetején dolgozni. Majd egy igen modern dróthíd szerű valamin mentünk át, amivel szembe egy óriási vasmacska volt, a folyó mellet, pedig nagyon szép sétány, a sétányon pedig egy vasból faragott ember, aki egy vasláncot húzott hogy kikösse a hajót, kicsit segítettem is neki, de szegény azóta is ott erőlködik. Útközbe esett az Irish Times épülete, igen szép üveg épület. Majd elértünk Oscar Fingal O’Flahertie Wills Wilde házához, olyan mint az összes többi ház Írországban, be persze nem mentünk, annyira azért nem érdekelt, szembe volt vele a Merrion Square nevű park aminek a sarkában, egy sziklán üldögélt a nevezett személy, kicsit felmásztam hozzá, fényképeszkedni, nem zavarta. Azóta is ott üldögél azon a kövön és lesi hogy kilesi a házát. Nem egy nagy park, szép , itt is virágzik sok minden, van jó sok féle madárka madárka, néhány sír, elvileg róka is, na de azt egy darabot nem láttunk. Így tovább mentünk a National History Museum felé, ami hát miért is nem, zárva, mert január van, meg felújítják, ezért inkább a National Gallery-be mentünk, aminek az elején minden cuccunkat le kellett adni, nehogy fényképezzünk, videózzunk, vagy a kistáskánkba csempésszünk egy 2×3 méteres képet 🙂 Nagyon szép képek voltak, főleg a középkorból és a viktoriánus korból de voltak lengyel festmények is és olyanok is, amiket az ottani egyszerű emberek kopiroztak egy híresebb műről. Nagyon szép, nagyon érdekes, nagyon érdemes megnézni, több emelet, az egyik emeleten, csodaszép csillárokkal, de sajnos olyan nagy az egész, hogy nem bírtuk az egészet bejárni és mindent megnézni, valami óriási.

Ezután egy fizikai kutatóintézet épületébe mentünk be körülnézni, mert szép volt kívülről belülről is az épület, na onnan rövidúton kidobtak minket, mondván nincs public jogosultsága az épületnek 🙂 így hát tovább ballagtunk a Heraldic Museumba, ami hogy meglegyen a kontraszt a nemzeti galériával, ez kb akkora volt mint egy nagyobb szoba, sok kézirat volt, meg sok interaktív dolog, igazából ez a múzeum az ott történelmet tanuló diákoknak lehet jó. Ami legjobban tetszett benne, az egy érintőképernyős családifákról szólo könyv volt, meg egy félbe vágott katona. Ezzel hamar végeztünk, tovább ballagtunk a nemzeti könyvtárba, ahol szintén sok interaktív dolog volt, aminek fele se müködött és nagyjából csak James Joyce-ról volt szó benne. Akiről kiderítettem hogy a leghíresebb ismeretlen ír író , hiszen eddig akivel beszélgettem, annyit tudott róla max hogy ír és író de még műveit se ismeri senki valahogy itthon. Majd tovább mentünk a Leinster House felé, ahol a törvényeket hozzák, megvolt hogy mikor lehet látogatóknak bemenni, meg hogy ingyenes, mégis amikor megkérdeztük azt mondták csak akkor lehet ha beszéltünk a követséggel, ez semelyik ismertetőben nem volt benne. Mindenesetre amikor így elküldtek minket onnan, rájöttünk hogy nem is lehet olyan jó. Hagyjuk a fenébe 🙂 Majd irány a nemzeti múzeum, ahol szintén tilos volt fényképezni, de azért Csilla csinált pár képet, voltak érdekes dolgok ott, pl egy longboat, egy korabeli csónak, nem tudom mennyi, de 10 méter hosszú biztos hogy volt, azt se tudom mennyire volt biztonságos, de én bele nem ültem volna. Ami érdekes volt még hogy micsoda extrém brossúráik voltak már a középkor hajnalán, na meg fülbevalójuk is volt olyan ami hasonlított egy csónakra. Továbbá volt néhány igen undoritó csontvázuk, volt akinek még megvolt a haja és összevolt esve, a belső szervei, mint egy gyűrött papír úgy nézett ki néhány – csak erős idegzetüek lessék meg ha bemennek. Volt egy nagyon aranyos kiállítás is benne ahol gyerekek rajzolták meg a 4 évszakot , ha jól emlékszem a 9-11 éves kategória első helyezettje egy fát rajzolt, melynek a lombkoronájára, újságból kivágott képeket tett és ezáltal fel lehetett ismerni , melyik lombkorona negyed, melyik évszakot takarja, a vikingek kívül, volt még egyiptomi kiállítás is, szép misztikus sötét volt. Úgy érzem a nemzeti múzeumba érdemes ellátogatni – főleg hogy ingyenes. Majd innen is továbbmentünk megkeresni egy viktóriánus házat, amit egy 10 perc tévelygés után meg is találtunk és ahova nem mentünk be, mert belépőt kellett fizetni, úgy gondoltuk annyit nem ér meg, nem mintha tudtuk volna mennyi a belépő, de akkor is csak ingyen veszünk zsákbamacskát:) Majd a St. Stephen’s Green következett, janrában is rengeteg ember volt ott és guineai növények nöttek benne, volt benne híd, kacsaúsztató tó, nagyon szép és nagyon barátságos park, benne volt James Joyce szobra is valamint a 3 végzett asszonyáé, kicsit keveregtünk benne, majd kitessékeltek bennünket, de nem is úgy hogy nyomás kifelé zárunk, hanem mutatta egy ember hogy merre találjuk a legközelebbi kijáratot, akkor se szólt rám, amikor még csináltam pár képet. Majd elhagytam a parkot, úgy gondoltam jó ötlet lenne meglátogatni az Iveagh Gardens-t mivel nem láttam még olyan parkot, ahol vízesés is van és tudtam hogy ott van, keveregtünk jócskán, ezért kinyitottuk a térképet, amin egy university church volt jelölve, ahol mi voltunk ott meg unitary church volt, nem sokkal azután hogy kinyitottuk a térképet, odajött egy ember hogy elvesztünk-e? Mondtuk hogy mit keresünk, majd megmutatta merre van, sajnos ahol találtunk bejáratot zárva volt, mérgemben majdnem széttéptem a vaskaput, majd később kiderült hogy sötétedés előtt tehát téli időszakban d.u 4kor már bezárják a parkokat. Ezért úgy döntöttünk hazamegyünk, így kerültünk a Grafton Street-re. Híres utca tele van üzletekkel, sétálóutca egyébként és trombitáltak is rajta, elképesztő zsúfolt volt, nem gondoltam hogy tél közepén lehet ilyen zsúfolt egy utca, a trombita zene meg megadta az egésznek a hangulatát.

Mi is betévedtünk 1 üzletbe, ahol szintén elképedtem az árakon, amik mondjuk logikusak voltak, mert a legkisebb dolgok kerültek 1 euróba, a kicsit nagyobbak 2 euróba és így tovább, csak hát az én pénztárcám nem igazodott ehhez a logikához, tovább sétáltunk hazafelé a Grafton Streeten így jutottunk el a half-penny bridge-hez, ami igen szép híd és Dubliniában azt is megtanultuk, egykoron csak ez az egy híd volt ezen a folyón és fél penny-t szedtek átkelésért. Hogy megőrizzék a feelinget a 2 végén 2 koldus tartotta a poharát, már nem pennyiért hanem centért és euróért, a megdöbbentő az volt, hogy ezek a koldusok kb olyan idősek voltak mint mi és teljesen normálisan igényesen voltak felöltözve, fiatalosan, ha nem ültek volna ott pohárral a kézbe, meg se mondta volna senki róluk hogy koldusok. Még a haverjaik is ott beszélgettek velük. A másik kicsit megdöbbentő koldus élmény a következő volt. Az egy lány volt, aki nagyon szép díszes keretbe, nagyon szép betűkkel a következőket írta fel angolul (legalábbis amennyit elkaptam: “Az élet az utcán nagyon kemény és szükségem lenne ételre enni, arra hogy valahol tudjak aludni és valahol megtudjak fürödni” Még nem végzett vele, de nagyon megható szöveg volt. Őket tényleg sajnáltam, mert úgy nézett ki, mintha ők lettek volna azok, akik kijöttek szerencsét próbálni és nem volt szerencséjük. Hazafelé pedig a Talbot Street-en mentünk, ahol szintén rengeteg üzlet volt és egy lengyel boltba vásároltunk, mert az tünt a legolcsóbbnak, ott lengyel rádió szólt, lengyel újság volt és a vásárolt árú árát is lengyelül mondta, majd kiderült hogy aki Dublinban nem francia az lengyel 🙂 este hazaértünk megfőztük a tésztánkat, Csilla elment netezni én meg föl a szobában, a szobában az volt a jó , hogy folyamatosan változtak a lakótársak, akkor pl volt egy francia meg 2 spanyol akikkel jól elbeszélgettem, a francia olyan korú volt mint én, a spanyolok meg egy anyuka meg egy lánya volt, ő hármukkal nagyon kedvesen ellehetett beszélgetni, érdekes volt megtudni, ki-honnan merre, miért , hol lakik és milyen nyelveket beszél, mi ott 4en majd később Csilla is megjött így 5en, összesen 7 nyelv szavait beszéltük meg, megtanultunk franciául bemutatkozni, kiderült hogy nagyon jó francia akcentusom van, csak az a baj hogy olyankor megfájdul a torkom. A srác aki ilyenekre tanított minket Bordeaux-ból érkezett, én meg kicsit lehet megsértettem a borukat, mondtam hogy ittam és teljesen okés bor volt majd visszakérdezett hogy ok de nem excellent (kitünő,kiváló)? Majd mondtam neki hogy igen, mivel valószínüeg a magyar borokhoz vagyok szokva 🙂 de rengeteg más érdekes dologról is beszéltünk. Majd végül ismét lefeküdtünk aludni, sokkal többre értékeltem ezt a beszélgetést mintha elmentem volna a belgákkal inni.

4.nap

Újra Croissant, nem baj, semmi bajom vele, szeretem én azt 🙂 Aztán fel a buszra, ahol úgy tudtunk jegyet venni, hogy a pontos árat dobjuk a buszsofőr perselyébe, kimentünk a város központból, a város szélére. Megkerestük a Phoneix parkot, ami Európa egyik legnagyobb parkja, közel akkora mint a belváros, eredetileg szarvasok tartására hozták létre. Mondanom se kell, egy darab szarvast nem láttam. Végre kisütött a nap, cserébe olyan hideg volt, hogy majd megfagytam, a park egy játszótérrel és egy tóval kezdödött, szintén kacsák úszkáltak benne, a parkban a fű olyan jó kis süppedős volt, hogy megmaradt az ember lábnyoma 🙂 Ebben a parkban volt az ír elnök rezidenciája is. Szép és nagy, ahogy azt kell. A park részét képezi még egy hatalmas 62 méter magas Wellington monument. Ami a Waterloo csatában elért eredményekért állít emléket. Majd a nap eltünt és újra szemerkélni kezdett az eső, elindultunk ki a parkból, egy nagyon keskeny hídon keresztül végre eljutottunk egy börtönig. Kilmanhaim Gaol, híres ír börtön, jelképesen ez az íreknek, mint a franciáknak a bastille – ide zárták a lázadókat, politikai meg társadalmi foglyokat, nőket meg talán még gyerekeket is. 1796-ban épült, a legrégebbi részével kezdték a vezetést ahol igencsak hideg volt, de állítólag régen nem voltak beüvegezve az ablakok, tehát még annál is frissebb volt a levegő, volt hogy egy cellába 8-an 10-en voltak pl egy olyan évben amikor egyszerre úgy kb 900 foglyot vittek be. Elég érdekes története van, volt egy kápolna is, ahol pl volt olyan ember hogy a kivégzése előtt 10 perccel vett el egy nőt. A legújabb része ellenben nagyon szép, a kivégző hely meg nagyon szellős, az már fedetlen helyen van. A Britek hidegvérére jellemző hogy senkit nem érdekelt, amikor két emberre rácsuktam a cellát, vagy becsuktam a vaskaput miellött kijöttek volna a kivégző helyről. Itt is elfogadták a diákunkat, viszont azt is megértem hogy miért hívják sokan a börtönöket hüvösnek. Érdemes megnézni, utána átmentünk a modern müvészetek kiállítására ami, egy kívülről nagyon szép palotában volt. Mit is mondhattam volna a modern művészetre, hát jujj , sok értelmes dolgot nem láttam. Ez ingyen volt, szerencsére, de hát lehet jobban megérte volna úgy megnézni hogy nekünk fizetnek. Azért ezt is teljesítettük. Majd ahova tovább ballagtunk és érdemes megemlíteni az a Guinness Storehouse. Elég sokáig tartott megtalálni, ráadásul ránk zuhant egy hatalmas zuhé is, eddig is esett az eső, de ez már durva volt, ez már szakadt. Csuromvizesen beballagtunk a storehouse-ba. Itt is elfogadták a magyar diákot, egyből adtak is egy kis ajándékot, amire mára nem jöttem rá mi, egy ilyen szabánlytalan kör alakú átlátszó valamiben, van egy másik szabálytalan kör alakú valami amiben van egy kis guiness. Érdekes ilyen fél-vezetett túra volt, ki volt nyilazva mikor merre kell menni. Különben érdekes volt, mert hatalmas hordók voltak, a hatalmast úgy értem, hogy több emelet magas. A sör összetevői, sör gyártáshoz, és szállításhoz használatos gépek. Az egyik sörgyártáshoz kiállított gép, Ganz és Tsa – Budapest volt. Jó volt látni 🙂 7 emelet volt. Minden emelet másról szólt, az egyik emeleten, a különböző Guinness reklámok voltak, az 50es évektől máig. Van egy nagyon kedves reklám figurájuk John Gilroy, akiktől mindenféle állatok lopták el a Guinness-t, de mindig visszaszerezte. Az egyik legjobban tetsző emelet, az volt, ahol a tasting lab volt, a sörkostoló laboratórium. Tudni kell hogy a Guinness-t amikor kiöntjük barna , ezért kicsit várni kell, mikorra megkapja a szép feketés színét. Volt olyan emelet, ahol nyílakra kellett írni, a vendégkönyv helyett, ezek a nyílak pedig egy jó széles oszlopon voltak körbe. Látványos. Az utolsó emelet előtt, volt egy kiírás, miszerint még egy emelet és elérjük túránk csúcspontját. A csúcspont a következőképpen nézett ki. A legfelső emeleten, mely egy egybetér volt, körülvéve csak ablakkal, középen volt egy körbebár asztal, ahol kaptunk ingyen egy pint guiness-t. Az ablakoknál fotelek voltak. Ideülve pedig sörözés közben lehetett csodálni az esti Dublin fényeit, gyönyörű szép volt. Az egész utazásom csúcspontja volt, valójában 🙂 Majd lementünk mert bezárt, végül a földszinten a guinness boltban ami éppen bezárt, tudtam venni 2 guinness mert rábeszéltem hogy azért mégse zárjanak be, mert csak 2 üveg pia kell nagyon gyorsan 🙂 Aztán gyerünk a buszra, csak hát meg kellett keresnem a jegyem na az eltartott megint 5-10 percig, addig elment két 78as busz ami jó lett volna, utána vagy 3/4 óráig semmi. Végül csak jött egy, gyerünk haza. Benéztünk pár boltba megint, nagyon jó kis ír bolt volt, de még mindig a lengyel bolt volt a legolcsóbb. Az egyik ír boltban ült a padon egy életnagyságú John Gilroy, le lettem vele fényképezni. Negyed kilencre értünk haza, ami azért gáz , mert 9ig lehet csak a konyhát használni. Pont belefértünk. Jó nap volt.

5. nap

Az 5. napra azt terveztük, hogy kimegyünk a városon kívülre. Az első cél Malahide volt, ami már egy tengerparti település és van egy csodaszép középkori kastélya, egy szintén nagyon szép parkkal kerttel, és tornához hasznos eszközökkel az erdeje közepén. Úgy fújt a szél hogy alig bírtunk megállni a lábunkon. A kastélyt is csak azért nem fújta el, mert óriási kőkastély volt. Filmezni, fényképezni itt se lehetett 😦 Gyöngyörű szép festmények, szépen berendezett szobák, kandallók, volt minden ami egy várba kell. Legjobbak azok a portré festmények voltak, ami alá az volt írva névnek hogy : unknown (ismeretlen) Majd továbbindultunk Malahide városa felé. Aranyos kis központja van, útközben betértünk egy templomba, aminek a mennyezete sima fa tető volt, semmi festmény vagy díszités. Egyszerü kis templom volt. Majd tovább mentünk és rábukkantunk egy egész nagy kikötőre, yacht klub stb. Majd kicsit távolabb megláttuk a nagy tengert. Elsétáltunk odáig, kagyló gyűjtés közben, a homokos tengerparton. Némely kagyló igen hatalmas volt. Néhány ember ide a tengerpartra hozta ki futtatni a kutyáját, őrült, hiperaktív kutyák voltak, az egyik hozzánk is odajött üdvözölni. Majd a homok szép lassan átváltott hatalmas sziklákra, ekkor kijöttünk a partról és a járdán folytattuk útunkat, Port Marnock felé. Ahol szintén volt egy kastély, de kívülről látszott hogy belül, mostani szállásra van berendezve, tehát vagy laktak benne, vagy szállodának használták. A szél még mindig írtózatosan fújt. Viszont nem csak mi tettük meg ezt a szél túrát, 2 ír csajjal úton útfélen találkoztunk, már a Malahide-tól kezdve, egészen Port Marnockig, csak ők még tovább mentek. Mi úgy gondoltuk lassan ideje hazamenni, ezért elkezdtünk várni egy buszra ami vissza vissz. Na az több mint botrányos volt ami ott történt, vártunk ,vártunk, de csak out of service(szolgálaton kívül) busz jött, ami persze a város központba ment, de minket nem vitt el, viszont azt mondta, rossz a menetrend ami alapján ott várunk már fél órája, ezért menjünk feljebb, ott is vártunk, kiderült hogy rossz oldalon várunk, közben felfedeztünk egy kb 150 centi magas kögömböt, amire a világ volt fabrikálva. Ezen az oldalon is hiába vártuk a buszt, mert minden busz, az elöttünk lévő kanyarban befordult, gondoltuk akkor odamegyünk. Felmentünk egy Dunnes Stores nevű bolt mellé, hogy ott azért csak van valami forgalom. Jött egy busz nem arra ment, leszállt róla egy srác, megkérdezte, magyarul beszélünk-e. Mondtuk hogy igen, mondta hogy csak a 41es busz megy be a város központba. Ezt tudtuk eddig is, de addig se jött, de akkor egyszercsak, jött , nagy megkönnyebbülés volt, hazafelé hol majdnem elaludtam, hol majdnem elhánytam magam, kicsit rosszat tett a szél, meg a busz döcögése odavissza. Csilla pedig a lábát fájlalta. Visszamentünk a szállásra, megcsináltuk a vacsorát, találkoztunk a spanyolokkal is 🙂 ők is fáradtak voltak, egész nap ügynökségek bejelentkező papírjaival foglalatoskodtak. Megvacsoráztunk, egy kicsit interneteztünk, ahol Csilla írta az emailt, hogy megyünk félni. Mert a Bram Stoker Dracula Experience nevű helyre mentünk. A térkép szerint ez a hely, egy parkban volt, mint fentebb mondtam este 4kor bezárnak a parkok, de ide azért még betudtunk jutni 🙂 Tök sötét park, csak kívülről az utakról szürödik be némi fény. Csilla tényleg félt, mondtam neki, úgy is félni szerettél volna nem? 🙂 Azért annyira nem értékelte, hogy egy sötét parkban mászkálunk, egyszercsak hirtelen kiértünk. Majd megláttuk a Westwood Club-ot. Kiderült ebben a komplexumban vannak drakuláék. Amúgy igen jól nézett ki ez a Westwood, volt benne fitness klub, konditerem, uszoda, voltak játéktermek, billiárd terem, bár, szóval minden ami kellhet. Itt is elfogadták a diákunkat. Akinek a jegyet kellett mutatni egy oltári fazon volt, elmondta, melyik részen fogunk félni, melyiken nem, mit merre hogyan csináljunk. Bementünk, az első része az egy ismertető volt Bram Stockerről a barátairól, drakuláról. Bram Stoker egy ír író volt és ő írta a Drakula történetét. Magyar vonatkozás annyi hogy ki van téve egy Real-Life Magyar aki történetesen : Liszt Ferenc és az ő zenéje fut, sok drakula történet feldolgozás alatt. Aztán jött a félelmetes rész, ahol volt egy híd ami szép lassan dőlt, hol jobbra hol balra, és közben körülöttünk nagy feketeségben forogtak minden féle színek, az embernek kicsit olyan érzése volt, hogy mindjárt feldől, igazából tényleg nem kellett sok hozzá, na az a rész volt tényleg félelmetes. A többi, csak érdekes volt, ahogy hirtelen a szél felfúj egy függönyt és mögötte egy szörnyű emberi fej van. Meg hogy a plafonról, majdnem leesik egy újabb zombi, olyan is volt hogy egy sírból egy láb rúgott fel hirtelen. Mint amik a szellemvasútban szoktak lenni. A vége egy mozizással zárul Bram Stokerről , kicsit unalmasan hosszúra sikeredett. Haza ballagtunk, ismét megéheztem, de a konyha már zárva volt, ezért befaltam egy konzerv halat, amitől állítólag jó büdös lett, pedig nyitott ablak mellett fogyasztottam. Na nem baj 🙂

6.nap

Volt még egy kis időnk a repülőig, ezért sétáltunk egy kicsit a városban, felfedeztünk egy kis sikátor szerű utcát is, sétálóutcákon sétáltunk. Bementünk egy technikai boltba, ahol kiderült hogy az eladó magyar, bevallása szerint a magyart már nem beszéli jól, az angolt meg még nem. Eljött mert Debrecenben lakott közel a cigányokhoz, úgyhogy nem is csodálom. Azért vicces hogy az utolsó nap a belváros abszolút közepén találkozunk egy magyar eladóval. Majd sétánk során találkoztunk, éneklő baptistákkal is, vagy tán mormonok voltak nem tudom, kicsit beszélgettünk velük az Istenről, utána tovább mentünk. Végül hazamentünk, kajáltunk egy kis piritott kenyeret, meg készítettünk az útra. Ismét jött a buszra várakozás, és igen és jött a busz ami nekünk jó, erre leállt a sofőr kiszállt bezárta a buszt, és ahelyett hogy vissza jött volna, elment egy másik busszal. Végülis nem sokkal utána jött egy normális busz ami elvitt minket a reptérre. Hatalmas repterük van, közel 10 percet kell sétálni csak ahhoz, hogy elérjük azt a terminált , ahonnan beszállunk. A 60-80ig számozott részen, a 79esbe mentünk, folyosokon , lépcsökön mindenen keresztül. Kicsit vártunk, aztán be is állhattunk a végtelen sorba, ott mégegyszer annyit vártunk, mire elindult a sor. Akkor viszont nagyon ment. Fel a gépre, gép fel a levegőbe és magunk mögött hagytuk a mindig esős Dublint, változatosság kedvéért itthon is elég rossz idő volt.

Összegzés:

Érdemes elmenni Dublinba, legalább egyszer, nagyon barátságos város, csak az idő barátságtalan, nagyon szép kastélyaik és templomaik vannak. Látszik a Viking és a középkor hatása. 2300 km-re van Budapesttől. A fél város francia a másik fele lengyel, egy-két ír is akad. Büszkék a jelképeikre, lóhere, hársfa, bárány, Guinness és az íróikra. Minden nagyon drága. Viszont a benzin ugyanannyi mint itthon. Aki egy kis csöpögös esőben, kabátban mászkál az külföldi, aki csak egy polóban, vagy pulcsiban, na ők az írek.

The END

képek: itt