Ez a cím, a buszon jutott eszembe, és akkor ez még frappáns is volt, de már nem tudom milyen történet volt mögötte.  Lényeg, a lényeg, újra olvasói kérésre teljesítek egy bejegyzést. Történt ugyanis hogy jártam sok-sok évet egy messzi-messzi főiskolára, olyan sok évet sikerült oda járnom, hogy közben átnevezték az iskolát, leváltották a rektort, lebontották a félvárost és lecserélték a fél tanári és diák személyzetett 🙂

Sőt azt is kiszámoltam, hogy az egyenlítő körül körbeértem volna a Földet azzal az utazással amit az évek alatt Nagykanizsa Siófok vonalon tettem 🙂 Na de már most patkány éve van, ami egyben a fejlődés és a siker éve, és én is patkány vagyok ( de nem féreg, az élet a legjobb méreg ) Ezért előbb utobb el kellett kezdődnie egy siker szériának, erre közel félévet kellett várnom. Első nagyobb siker egy 4es 5ös masszőri OKJ 🙂 majd egy hétre rá az utolsó tárgyam Integrált Vállalatirányitás 5ös, mondom utolsó tárgy, akkor legalább emelt fejjel tegyük le. Aztán jöttek a nehéz idők ugyanis volt kb 1 hetem arra hogy felkészüljek államvizsgára, kb 41 tétel amiből 20ból nincs anyag :s szóval elég rosszul állt a dolog, ezért szobatárssal vissza mentünk Nagykanizsára már péntek reggel , hogy végig tanuljuk a koleszban a hétvégét, olyan jókat aludtam éjszaka, a sok tanulástól, mint még soha. Ajánlom mindenkinek! Igen gyorsan elment a néhány nap,  szerencsére némi meccs nézésre is jutott idő. 🙂 Azaz inkább csak hallgattuk, mert a tételeinket néztük.

Majd eljött a hétfő, szokásos kb 6 óra alvás után, kelés és 9:45re voltam kiírva, de mivel előbb kellett bemenni 1 órával, ezért már 9:15kor sorra kerültem. Nagyon izgultam, mert volt olyan tétel, amiről csak azt tudtam hogy a címben szereplő rövidités minek a röviditése :)) Kihúztam két igen jó tételt, ember-gép kommunikációt illetve az SDL történetét, felépítését, matematikai alapjait.  A nap tűzött az öltönyömre ezer fokkal, ezért mondom most már csak leveszem, illetve a lapjaimat is alig láttam a nagy fényességtől. Azért teleírtam 2 lapot 🙂 majd elöszőr a szoft.teches részből feleltem 4esre azért mert nem tudtam egy olyan kérdésre válaszolni helyesen, amire tudtam a választ.  Az SDL-re sima 5öst kaptam 🙂 Nagyon örültem fülig érő szájjal el is mentem megvenni magamnak finom kínai kaját, ebédre, nem tudtam akkor még hogy az nap nem csak így fogok Kínával szembe kerülni 🙂 Majd miután jól kipihentem magam, rájöttem hogy el kell készítenem a védés prezentációmat. Ugyanis holnap meg is kell védeni az eddigi munkámat.

Nagy nehezen neki állok, miután kiörömködtem magam, éppen  a prezentáción dolgozom, mikor kopognak, bejön a portás (Bea) hogy hozott nekem valakit, jött egy nagy fényképezős ember, aki azt mondja Bókkon Tamást keresi, mondom én vagyok. Azt mondja nem kell megijedni, ő a zalai hírlaptól van és egy írtó jó hírt hozott számomra, néztem rá tágra nyitott szemekkel.  Hogy ez most mi a szösz és ekkor elkészítette a fényképezőgépet, beállitott engem, majd azt mondta hogy nyertem egy 2 fős utat az olimpiára, azon nyomban leöklöztem a plafont és majdnem kiugrottam a nadrágomból, meg a bőrömből :DD

Mondom ez igen jó nap. Később interjút is készítettek velem, a másnapi újságba. Újabb 1-2 óra kellet hogy folytatni tudjam a prezentációm készítését másnapra 🙂 mert igencsak elakadt 🙂 Végül azt is sikerült befejeznem, este már majdnem nyugodt szívvel néztem az EB eddigi két legunalmasabb mérkőzését a horvát lengyelt és az osztrák németet.  Másnap védésre 13:30ra voltam írva, ebédszünet utáni első tagnak.

12:30ig fogadtam mindenhonnan a gratulációkat ugyanis az aznapi Naplóban a főoldalra kerültem és nem csak az volt benne hogy Pekingbe nyertem egy utat, hanem az is hogy le államvizsgáztam, úgyhogy egyszerre két témában fogadtam a gratulációkat, viszont az említett időpontban elmentem védeni egyet.  Ekkor már a szobatárs simán túl volt rajta, meg mindenen, kicsit irigyeltem is ezért 🙂 ami viszont meglepő volt, hogy ketten olyanok is túl voltak akik 2-3 órával későbbre lettek kiírva. Majd előadtam magam és 4esre értékeltek, minden tekintetben, írásbeli, szóbeli, összesített 🙂 Érdekes módon ekkor már nem az öröm fogott el, hanem az hogy , ez az végre túl vagyok rajta, most már pihenhetek.  Itthon is kitörő örömmel fogadtak és estig is kaptam pár gratulációt. Ma pedig az utcaközepén lakó nénik akik mindig kint ülnek és beszélgetnek, szóltak rám hogy Tamás Gratuláluuuunk! Legalább egy valaki tegyen ki magáért Kenesén! – kiabálták.  Úgyhogy az útobbi két hétben valahogy minden sikerült.

Kívánok mindenkinek hasonló jókat.

Tamás

Azt kérded hogy nyertem én utat? Illetve hogy végeztem el a sulit? Összefoglalva: kitartással 🙂

Ugyanis ez egy 21 fordulós játék volt, minden fordulóban 4 kérdéssel és ősztől májusig, sokan feladják, ezért éreztem hogy esélyem lehet nyerni, mert kitartó vagyok és én akarom a legjobban. A diploma meg úgy sikerült hogy buktam ezerszer, és ha volt is hogy csak segítséggel, de talpra álltam és újra nekimentem és újra megbuktam 😀 de nem érdekelt már, addig mentem, ameddig csak tudtam és átmentem végül mindenen.  “Nem az a siker értéke hogy mekkorát ugrasz, hanem hogy mekkorát ugrasz miután elbuktál”

Végére egy Paulo Coelho által írt pár sor az Alkimista 37.oldaláról, egy pásztor fiú és Sálem királya beszélget:

“-Ezek olyan erők, amelyek rossznak tűnnek, de valójában megtanítanak arra, hogyan valósítsd meg Személyes Történetedet. Fölkészítik a lelkedet és az akaratodat, mivel ezen a bolygón egyetlen nagy igazság létezik: legyél akárki, csinálj akármit, ha valamit igazán akarsz, az azért van, mert ez a kívánság a Mindenség lelkében született meg. Ez a te küldetésed a földön.
-Akkor is ha csak járni akarom a világot? Vagy elvenni a kelmekereskedő lányát?
-Vagy kincset keresni. A Világlélek az emberek öröméből táplálkozik. Vagy a bánatból, az irigységből, a féltékenységből. Az ember egyetlen kötelessége, hogy beteljesítse Személyes Történetét. Minden egy. És ha akarsz valamit, az egész Mindenség összefog, hogy kívánságodat megvalósítsad”

Advertisements