2008. augusztus


Egy város, ami a világ legjobb olimpiáját rendezi, egy város, ami 17-18 millió embert forgat, egy hely, ahol az öregek sportosak, a muanyagot gyujtik, ahol 1 év alatt építenek annyi metrót, és utat, mint Magyarországon 10 év alatt, ahol mindenki mosolyog és mindenki komolyan veszi a dolgát.

1.Nap

Ráadásul, az olimpia hete! Mint minden útleírásomat, ezt is napokra bontva közlöm. Számomra már az odarepülés is élmény volt, mert 3 és félóránál többet, sose repültem még egyben, ez pedig egy 9 órás út volt. A kiszolgáló személyzet, kék alapon sárga kínai mintás, egyenruhát viselt, viszont nem engedték, hogy lefényképezzem oket. Nagyon tápláló finom ételeket-italokat szolgáltak fel, habár a brokkolis részt átadtam apunak. Délután hatkor, már letakarták az ablakokat, hogy aludjunk, hiszen az idoátállás miatt, akkor Kínában már éjfél volt. Próbáltunk is vacsora után aludni, de nagyon nehéz volt, az üléseket nem Európaiaknak tervezték, kicsit kényelmetlen volt, így nem nagyon ment az alvás. Reggeli után rögtön leszállt a gép. A pilóta elmondta, hogy ott kint 25 fok van, én meg túlzásnak véltem, mert hiszen azt láttam, hogy kint párás ködös minden, és tudtam, hogy hajnali fél hat van Kicsit fáztam is a repülon, úgyhogy féltem ott kint hideg lesz. Miután megtaláltuk az idegenvezetoinket és elosztották a csapatokat, kiléptünk kínai földre. Volt ott minden de nem hideg. Az elso amit meglát az ember, egy sor kínai zászló, az elso amit megérez az ember, hogy nem kap levegot, nem a szmog miatt, mert az nem volt akkoriban ott, hanem a 70%os páratartalom miatt. Aminek következtében az ember a 25 fokot sima itthoni 3 foknak érzi. Majd a szállás felé, a buszon, két dologról is megbizonyosodik az ember, Peking semmivel se piszkosabb mint Budapest, illetve hogy a házak is ugyanolyan modernek mint Európában.
Majd megérkeztünk a szállásra, gyönyöru szép kínai stílusú díszítése volt és elég érdekes volt Pekingben látni a kiírást hogy: Üdvözöljük Longmai –ban. Ez volt a szállás neve. Valahol ezután kezdodtek az igazi kalandok. Egy aprónyi szervezési káosz után, elsétáltunk, immáron karszalaggal a szállásunkra, néhány száz méterre volt a bejárattól. A szállás, teljes elégedettséggel töltött el minket, hiszen tágas hálószoba, egy tv szoba illetve egy fürdo amibol állt. Habár a fürdonek volt annyi hátránya, hogy se szellozo, se elszívó nem volt, teljesen zárt volt, de ez volt a legkevesebb. Majd lementünk reggelizni, ott elbeszélgettünk a többi nyertessel, utána pedig irány a nyári palota, de elotte pénzváltás, ami csak reggel 10-tol muködött, gondoltuk, váltunk és a 10:20-ass busszal elindulunk be a városba, várost nézni. Gondolatnak szép volt, de amikor megláttuk a realitást elképedtünk. Ugyanis hatalmas sor kígyózott. Közelebb érve megtudtuk hogy miért. Ha jól emlékszem minimum hatan dolgoztak a pénzváltáson, meg körülbelül 2-en nézték. Ketten UV alatt nézték meg, egyikojük kristállyal, a negyedik felírta a pénz sorszámát, az ötödik kiszámolta, rózsaszín hello kitty-s számológéppel a váltást, a hatodik meg lepörgette a pénzt. Majd késobb megtudtuk, hogy miért van ez így. Kína lakossága közel 1.3 milliárd fo és Kínának nagyon fontos, hogy a munkanélküliség alacsony legyen, ezért mindenki kap munkát, viszont olyan munkakörök vannak, amik teljesen feleslegesek, például, ajtónyitogató, üdvözlo munkakörök, egy sima pultos büfében van egyszerre 5-6 árus, illetve amit lehet kézi erovel csinálnak, hiszen a gépek, rengeteg embertol vennék el a munkát. Ugyanakkor nagyon odafigyelnek, hogy ne váltsanak rossz pénzt. Pékdául valakinek egy 50 euróst azért nem váltottak föl, mert a teteje kicsit piszkos volt. Nekünk szerencsére az összes pénzüket elfogadták. Tehát a 11:20-as busszal ami megvárva az embereket kicsit késobb indult, elindultunk az ötös metró elso állomása felé. Nagyon jó volt, hogy ingyenes transzfer busz közlekedett óránként többször is a metró állomásig. Az meg még jobb volt, hogy olimpiai jeggyel ingyen lehetett utazni. Amúgy a metró jegy nem lett volna drága, 25 és 50 forint között van, amivel addig mehet az ember, amíg fel nem jön a felszínre, tehát nincs átszálló jegy meg hasonlók.
A metró igazán meglepo volt, hiszen a sín üvegfallal volt elválasztva, ami ha megérkezett a metró, az ajtó résznél szét nyílt és mindig úgy állt meg a metró, hogy az o ajtaja az üveg ajtónál legyen. Bent ment a légkondi és nagyon tiszta és modern volt az egész. TV-vel, kerekes székes hellyel, ahogy egy metrónak kinéznie kell. Jelezve is volt, de be is mondták mikor melyik állomásra érünk. Körülbelül 6 metróvonaluk van meg még egy hetedik, ami a repülotérre megy. 4 év alatt 4 metró vonalat építettek. Építeni nagyon tudnak, mert körülbelül 400 kilométer utat építettek az utóbbi 1-2 évben, plusz megépítették Peking-Shanghai autópályát ami Budapest-Párizs távolság. Mondjuk ember és szabály van rá. Közben a metrón is találtunk magyarokat. Végül kiértünk a metró legvégére ahonnan még busszal kellet menni a nyári palotához, ami az elso látogatási célunk volt. No de melyikkel? Menetrend volt, szépen nyomtatott kínai betukkel, végül két hollandtól kértünk útba igazítást, ok tudták. Eljutottunk végül a nyári palota parkhoz, ahol ki volt írva hogy fél árú jegy 15 RMB, teljes árú 30RMB de volt 60 RMB-ért is. Kérdeztük, hogy miben különbözik? Azt tudni kell a kínaiakról, hogy aki véletlen beszél angolul, annak rettenetes a kiejtése. Azt sikerült megérteni hogy 15 a különbség, meg hogy ki van írva, hogy mi a különbség, angolul nem volt, kínaiul igen. Kértem a biztonság kedvéért 30-ast. Bementünk és egy csodaszép tó tárult elénk kezdésnek. Amin egy sárkányhajón kívül, rengeteg fedett négyszögletes vizibiciklit láttunk. Arrébb egy pagoda szeru hely volt, ahol lehetett husölni, közben kivetíton ment az olimpia. Látszott a parkon, hogy a kínai kertmuvészet szerint alkották, hiszen egységet alkotott a növényzet, a szikla és a víz. 17 lyukú híd, pagodák, virágok, és persze a palota, övezte az óriási területet. A parkot még egy császárno építtette, saját kikapcsolódására, de olyan drága volt, hogy a hadseregtol vont el pénzt, majd miután ez is kevésnek bizonyult, népre vetett ki hatalmas adókat, végül bekerült a világörökség része közé, de ezt a nép szerintem nem értékelte túlságosan. A parkban szembesültünk, azzal a számunkra felettébb érdekes dologgal, hogy mindenki velünk akart fényképezkedni. Nagyon szeretik az európai turistákat és nagyon kedvesek velük, fényképnél mindig v betut mutatnak az ujjukkal, meg kellett volna kérdezni hogy miért. Majd a palota részben ha jól gondolom, találtunk egy hatalmas Buddha szobrot, gyönyöru volt, kívül pedig, Buddhaberakásos kazetták fedték a területet.
Ezernyi szépség után, elindultunk elso olimpiai helyszínükre, a Fencing Hall-ba, ami vívócsarnokot jelent, és az Olympic Green-ben helyezkedik el, ahol a legnagyobb stadionok is, például a madárfészek vagy a vizeskocka. A 10-es metróról át kellett szállni a 8-asra, ami a szerencseszámuk is a kínaiaknak, ezért az olimpiai helyszínekre épült metróvonal egyértelmuen a 8-as számozást kapta. Ez volt az a metró ahol nem lehetett a felszín alatt átszállni, csak úgy hogy kimentünk és átmentünk egy ellenorzo sátron. Amíg odáig is eljutottunk, több jegyüzérrel is találkoztunk, volt ki eladni, volt ki venni akart. A biztonsági ellenorzo sátor is tele volt fiatal kékbe öltözött önkéntesekkel, meg az egész környéke, akik segítettek mindenkit, ugyanakkor a biztonságra is magas színvonalon figyeltek. Nem lehetett bevinni ételt italt, fényképezogépet be kellett kapcsolni, hogy az csak fényképezésre jó, elmagyarázni hogy az a kazetta a videóhoz kell, de végül bejutottunk.
Majd megkerestük a Fencing Hall-t amirol eddig úgy tudtuk a legkisebb stadion, hatezres volt, de olyan hatalmas hogy egy látószögnyi fényképezogépbe nem fért bele. Majd bementünk a létesítményben, vidáman fülig éro szájjal nagyokat köszönve üdvözöltek minket és segítettek is mindig mindenkit. Mivel az üdíto olcsó volt, ezért a csarnok egyik bejáratához közel eso boltban, vettem egy sprite-ot. Bementem heten álltak a pult mögött, dumáltak. Ahogy beértem csend lett és mindenki éppen állt. Nem bírtam, elröhögtem magam, mert rajtam meg rajtuk kívül senki nem volt a boltban, de ok is érezték az egész nyakatekertségét, úgyhogy ok is elnevették magukat. Majd ezek után leülve a helyünkre, követtük a vívás eseményeit, sajnos a legjobb négy közé nem került be a magyar induló, viszont három amerikai és egy orosz küzdelmét láthattuk. Azt hittem a vívás csendes sport, de a küzdelmek közt ment az üvöltés foleg a Júeszé visszhangzott nagyon, hiszen az elso három amerikai vívó lett. Szembe pedig megpillantottuk az idosebb Busht. A vicces az volt, hogy az összes fotóriporter a dobogónál állt, mikor meglátták aBusht mindegyikük odarohant, utána meg gyorsan vissza a dobogóhoz. A döntot magyar bíró vezette. Nagyszeru élmény volt.
Hazafelé fényképezkedtünk a madárfészek meg a vizeskocka elott, aminél ment a zene, meg a szökokút ritmusra, és mindenki a járdából feljövo víz közé futkozott. Az Olympic Green többi része is kituno hangulatról árulkodott, éjszaka melegben, rengetegen mosolyogtak, fényképeztek, csoda fura épületek voltak, nagyon jó volt tényleg. Majd hazametróztunk, buszoztunk a szállásra. A szálláson is mindenki köszönt mindenkinek, nagyon családias volt a hangulat. Elég késon vacsoráztunk, lehet mi voltunk az utolsók. A szállás felé, pedig a fákon, mindenütt végig zúgtak nagy hanggal a kabócák. Holtfáradtan lefeküdtünk, elaludni mégse sikerült nekem hamar, apunak annál inkább. Másnap egy még izgalmasabb nap várt ránk.

2.Nap

Ritka nehéz kelés volt, hiszen az ember mire elaludna, kelni kell. Ráadásul a WC is eldugult, mivel később kiderült, olyan vékony csővek vannak, hogy papírt nem szabad beledobni, mert eldugul, csak a mellette lévő kukába lehet. Aznapi tervünk Bai-Hai park volt utána pedig ökölvívás, majd tán silk street meg san li tun, na ezekből a tervekből kb az ökölvívás sikerült. Egy újabb bö reggeli után, elindultunk, korán be a városba. Elsőként hogy megnézzük a Bai-Hai parkot. Ami egykor még a tiltott városhoz tartozott. Itt az ötös metróról kellett átszállnunk, az egyesre, ami Peking legrégebbi metróvonala és itt még nincs légkondi, csupán felszerelt ventilátor és nagyon sokan utaznak rajta. Hiába szálltunk le jó helyen, mégse leltük a parkot, viszont egy nagy vízzel bekerített félgömb alakú épületet találtunk. Nem tudtuk mi az és körbejárva, nem láttunk bejáratot. Kiderült hogy alulról lehetett bemenni és egy művészeti múzeum volt, igen kreatív. Majd a további kérdezősködés és Bai-Hai keresés után megleltük a Tiananmen teret és mivel kevés idő volt már parkozni, ezért úgy döntöttünk, inkább terezünk mint parkozunk. A Tiananmen térre, egy aluljárón keresztül lehetett bejutni, ami ismét tele volt egy darab security check-el, ami mellett, csoportok elmehettek, mi beálltunk egy lengyel csoport végére és így sokkal hamarabb átértünk, mint ellenőrzéssel. A téren elénk tárult több virágból, és nővényekből kirakott olimpiai szimbolum, egy híd, egy világtérkép, ezek mind hatalmasak voltak és mind az olimpia jegyében készültek. Persze mindenféle nép megtalálható itt, pl egy öregúr kérdezte nem kell-e Mao-s óra, mondtuk hogy nem és röhögött, mert gondolta hogy nem.  Itt is mindenki fényképet akart velünk. A térről érdekesebb dolgok, majd azt hiszem két nappal később derülnek ki. Mi siettünk, Káté Gyula box meccsére.  Ami nem is volt messze az egyik metró megállótól, utunkat ultra-modern felhőkarcolok szegélyezték. Majd egy hatalmas kör alakú stadionhoz értünk. Ez volt a Worker’s Gymnasium. Ismét mosolygós-sípolos-fémdetektoros ellenőrzés. Majd újra be a 18 fokba.  Kicsit korán érkeztünk, mert a stadion még szinte teljesen üres volt.  Leültünk a helyünkre, közben mellém telepedett egy amcsi srác is, teljesen korrekt meg jófej volt. Eldumáltunk, hogy ő Texasból jött és náluk is nagyon száraz éghajlat van és ő is nehezen bírja a kínai időjárást. Majd elkezdödtek a boxmeccsek 64 kg-os kategóriában. Az egyik legérdekesebb meccs a kínai és orosz induló között volt. Ugyanis amint feltünt a színen egy kínai, a kínaiak rettenetes hangerővel kiabálták a nevét mely betöltötte az egész csarnokot. Az orosz ellenfele mit sem törödve ezzel, hülyére verte a hazai játékost. Majd amikor a mi ökölvívónk lépett ringben, kissé szomorú nyugtáztam, hogy velünk együtt 4 hazai szurkoló van mindössze. Szerintem azért mi többet tettünk a gyözelemért, a szurkolással, mint Káté Gyula odalent ökölvívással. Első két menetben még reménykeltő volt a dolog, de aztán úgy kapott ki az ír ellenféltől, ahogy nem méltó egy világbajnoki bronzérmeshez. Mindenesetre az ezeken kívüli meccsek, igen tetszetősek voltak.  Majd mivel már elég későre járt, úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a Láma templomot, ami a róla elnevezett Yonghegong metró megálló közelében található. Mivel eddig, még semmi se volt közvetlen közelében a metróban, ezért két önkétest még a metróban megkérdeztük hogy hol találjuk a láma templomot. Néztek furán majd mondták, ki kell menni és ott lesz. Ez persze tényleg ott volt, habár a bejárata egy fél kilométerrel arrébb. A furcsaság az volt, hogy a Láma templom körüli fal egyes részeibe már metró megálló volt építve, ami kicsit, megzavarta a tájékozodó képességünket. Majd bejutottunk, a díszes kapun keresztül a Láma templom komplexumba. Ami szokásos kínai szabvány szerint épült fel, ami azt jelentette hogy tér, templom, belsőtér, belsőtemplom, belsőtér … elöttük pedig füstölökkel imádkoztak helyiek. Sajnos a templomok belsejében sok helyen, tilos volt filmezni vagy fényképezni és egy 27 méter magas szantálfából készült buddhát nem is engedtek meg, de ott van aki nem hiszi járjon utána. Majd hamarosan leszakadt az ég, közel félórán keresztül olyan eső volt, amibe még esőkabátban se érdemes kimenni. Már a melletünk lévő üzletből folyt ki a víz. Mikor elcsendesett, rögtönzött kis tavakat kellett átugrálnunk. Volt még valamennyi időnk, ezért úgy döntöttünk, hogy megkeressük a San-Li-Tun-t ami állítólag egy nyüzsgő bársor. El is metróztunk a közelébe. Megtalálni viszont rettentő nehéz volt, mire sikerült és végigkérdeztünk kisezer kínait, kiderült, hogy egy üres néhány egymást követő étteremből álló utca. Semmi élet nem volt rajta. Egyetlen érdekesség, hogy láttam egy fémszobor delfint, meg egy furán dülöngélő új építésű épületet. Ezekután haza is mentünk. Úgy értünk haza, hogy az étteremben még ment a müsör, ami meglepően színvonalas volt. Egy kínai ember forgott egy hatalmas cserép váza alatt, úgy hogy nem esett le a fejéről, később pedig pörgött is a fején, hihetetlen volt. Később pedig a kínai zenei kultúrából kaptunk ízelitőt, olyan hangszerek segítségével, amit európai ember még nem látott, de ott népszerű.
A vacsora és a müsor egy része után, elmentem internetezni, egy teljesen sötét bejáratú internet szobába, ahol a kínai lány, már egyből mutatta hova üljek. Na ott lefagyott a gép, majd átültem másikhoz, ott kilépett a windows, majd a harmadikhoz, ami müködött de rettentő lassú volt a net. Volt olyan vendég, aki levelet írt volna és kínai karakterek jelentek meg neki, de az ottani felügyelő, mindenkinek segített, úgyhogy kedves volt. Majd tizenegy körül újra ágyba kerültem, de aludni most se ment könnyen, hisz az éjszaka fele, arról szólt, hogy ablak vagy légkondi, egyik se volt jó.

3.nap

Ismételt nehéz kelés után, majd miután megreggeliztünk, úgy döntöttünk, el látogatunk a Silk Street-re, hogy vegyünk ajándékokat a népeknek otthonra. Mivel eddig mindkét este úgy kellett visszamenni, a vacsorajegyekért, ezért úgy döntöttünk, ma magunkkal visszük, hiszen így egyből mehetünk enni este. Majd elindultunk. Ahogy kijöttünk a metróból, kicsit balra elénk tárult a Silk Street Pearl Market. Kicsit kacifántos volt átjutni az út túloldalára, de végül sikerült.  Majd bementünk és egy lifttel pont egy alsóbb szintre jutottunk, ahol egy élelmiszer bolt volt. Gondoltuk ott is tudunk 1-2 kínai különlegességet venni, és így is lett. Majd felsőbb szintekre mentünk. Na ez volt a hiba. Körülbelül a József városi piac – kultúrált környezetben, – viszont nagyon barátságosak a külföldiekkel és tízszeres baráti áron odaadnánk az egész boltot. Mindenhova berángatják az embert és ha véletlen jól alkuszik, akkor nagyon mérgesek tudnak lenni.  Nem szerettem azt a környezetet, mert az embert ha nem húzzák le, akkor mérgesek rá. Én egy terméket ötödéért vettem, apu a harmadáért, és még így is lehet hogy át vagyunk vágva. Oda csak az menjen akinek sok ideje és idege van alkudozni.  Ebből a környezetből, legnehezebb volt kitalálni, mert mozgólépcső ment felfelé, de lefelé nem. Néha 1-1 liftet talált az ember, ami egy boltra nyílt és onnan se jobbra, se balra nem volt kijárat. Lekerültünk már a parkolóba is, azt hittük onnan kitudunk menni. Ott kínaiak kajáltak és visszaküldtek minket. Végül, egy nagy fémajtóval elzárt részen találtunk kijáratot, hát örültem neki. Majd még 1-2szer minden áruért külön mentünk és végül mindig máshol jöttünk ki. Mindazonáltal a metró felé, az alagsorban van egy nagyon jó cd-dvd bolt, ahol 350-375 forintért lehet venni, eredeti cd-ket. Lehet hogy ennyiért még itthon is megvenném.  Különben a környezete igen érdekes ennek a boltnak, mert halomra tapossák egymást a felhőkarcolók a közelében. Sima szokványos házat alig látni, viszont felfedezhető egy óriási virágból épített óra. Mivel nem lehet az olimpia létesítmények közelébe élelmiszert vinni, ezért vissza kellett menni a szállásra lepakolni és mivel nem tudtuk meddig tart a sportesemény, ami ma tenisz volt, ezért leebédeltük, a vacsora jegyet, mert féltünk, hogy nem érünk vissza vacsorára.  Érdekesség az volt, hogy napközben a transzfer busz velünk kettőnkkel jött, tehát szinte teljesen üresen. Visszafelé azért voltunk körülbelül hatan.  Itt két öreggel is megismerkedtünk, akik arról számoltak be, hogy előző nap is voltak teniszen, de mivel olyan hatalmas eső volt, – amit már a lámpa templomnál leírtam – hogy teljesen összezavarta a tenisz menetrendet. Akik délelőtti meccsekre mentek, azok bent maradtak délután is, a délutániakat meg, nem tudták hova tenni. Ezért nagy lett a tömeg. Az első megdöbbenés akkor következett be, amikor nem tudtunk a szokásos olimpiai metrónkkal menni. Eltereltek minket az egyes buszra. Kérdeztük hány megállót kell mennünk, azt már nem sikerült megmondani, csupán annyit hogy majd önkéntesektől kérdezzük meg.  Végül, sikerült jó helyen leszállnunk és minő csoda, továbbra is csúszásban voltak a teniszezők. Ezért történhetett az hogy közel 1 kilométer hosszan, csak ember fejeket lehetett látni, nagyon sűrűn, mindenütt. A bejáratok szalaggal voltak elválasztva. A szalagnak se vége se hossza. Az emberek türelmük fogytán voltak, főleg akik már több órája voltak ott. Elkezdtek átbújni a szalag alatt.  Majd jött a szervező és lökte őket vissza. Az első ilyen rohamnál, már csak 2 emberre voltam hogy bejussak, az előnyös helyre, amikor megállítottak. Arrébb kellett menni pár száz métert és ismét volt egy hely, ahol az emberek találtak egy rést és bújtak. Úgy voltam ekkor, ha mindenkit is fellökök be megyek és így is lett. Apu még összekarcolta a kezét is, a közelben lévő bokorral hogy bejusson.  Tehát így apu vérét áldozva bejutottunk az ellenőrző kapukig, onnan pedig már,  sima volt az út. Pont beértünk Szávay Ági egyesben játszott meccsére.  Zheng Jie volt az ellenfele. Nagyon jó meccs volt. A kínaiak éltették a sajátjukat, amikor mi bejöttünk az Áginak szurkolni, akkor meg mindenki mosolygott, hogy jé nem csak ők vannak ott. Mellettünk két ausztrál lány is az Áginak szurkolt.  Közel háromórás meccs után, kikapott sajnos a magyar versenyző, 4:6 6:3 7:5-re. Aki

ért kicsit a teniszhez, az érzi a meccs súlyát, akár az időtartamból, akár a 7:5-ből.  Sajnos a hazai pálya nem csak azért kedvezett a kínainak, mert nagyobb volt a szurkolótábora, hanem ezt a klímát nehéz bírni egy magyarnak, ráadásul ha még szét is futja magát. Meccs után, benéztünk a legnagyobb pályára, a center pályára. Éppen Kuznyecova készülődött Li Na ellen meccselni. Első adogatást Kuznyecova nyerte, de mivel mi már mentünk haza, hiszen késő volt, a szálláson tudtuk meg hogy Kuznyecova is kikapott. Úton hazafelé egy holland csapat kiabálta a “holland” rigmust.  Nem értem ha a magyarok hollandnak mondják a hollandokat és a saját nyelvükön is hollandok, akkor az angoloktól honnan jött a dutch kifejezés. Majd egy önkéntest kérdeztünk meg, hogy akkor most melyik busszal jutunk haza, már akkor mosolygott amikor látta hogy közelítünk. Szerencsére nem olyan mosolynak nézett ki, mint aki úgy mosolyog ahogy meg van mondva neki, hanem olyan mosolynak, hogy gyertek ti kis eltévedt turisták, majd megmondom merre kell menni. Meg is mondta hogy K13-as vonal, ami azért volt jó, mert nem állt meg mindenütt mint az egyes.  Sőt egy egész jó kis metró megállóba tett le minket. Habár bíztunk az előttünk ülő norvég úriemberben, hogy ő is a metróhoz siet.  Majd mikor elértük a buszt, mivel tele volt és álló ember nem lehetett a buszon, a szakadó esőben jól otthagyott minket.  Majd húsz perccel később jött a következő, apu kicsit bosszankodott, én nem annyira, mondván hiszen itt vagyok Pekingben az olimpián, csak nem fogok egy esőn bosszankodni. Majd hazaértünk és mivel elkajáltuk a vacsorajegyet, újra fel kellett menni érte. Majd ismét láthattunk műsort és beszélgetést egy egykori cselgáncsozóval. A műsorban olyan érdekes produkciók voltak mint pl tányérforgató artisták, vagy akár kötéllel és valami műanyag tárggyal zsonglőrködők. Itt láthattunk olyan egykeréken biciklizőket, akik lábukkal fejükre rúgtak kis műanyag tálkákat, egyiket a másikba, fantasztikus előadások voltak. A vicces csupán annyi volt hogy az az egy kerekező lány, aki simán felrúgta a fejére a tálkákat, egy sráctól kapta ezeket az eszközöket és a kezéből meg kiesett.  A produkció fényét ez nem befolyásolta. Egy másik érdekes produkció volt, amikor egy hosszúcsápos szereplő, körülbelül tizenkétszer váltott úgy álarcot, hogy nem lehetett észrevenni hogyan cseréli le.  Szembe volt és közel a közönséghez, mégse látszott. A sluszpoén az volt, hogy ezt egy kínai lány csinálta.  Egy ilyen nap után, ránk fért az alvás.

4.nap

A negyedik nap, már abból is különlegesnek kínálkozott, hogy mára volt az első szervezett fakultatív programunk. Ami nem volt más mint a Tiananmen tér és a Tiltott város meglátogatása, magyar idegenvezetéssel.  Egy busznyi turistával mentünk be, a városba. Egy közel 5 sávos úton dugóba keveredtünk. Majd ezek a sávok tovább szűkültek.  Kiderült, hogy csak egy kis baleset volt, ami azért nem lepett meg, mert a kínaiak nagyon vadul vezetnek. Példának okáért, zebrán csak akkor lehet átmenni, ha már elment minden autó, mert lassítani, nem lassítanak. Az indexet nem ismerik olyan jól mint a dudát, amit viszont előszeretettel használnak. A lámpák jelentésére valamennyire odafigyelnek, de arra se a legkülönösebben.  Azonkívül ugye az is érdekes hogy az autók fele ki van tiltva a városból. Páros napokon, a páros rendszámúak, páratlanon, a páratlan rendszámúak mehetnek. Ezért előfordul 1-1 levett, bebugyolált, vagy éppen cd lemezekkel eltakart rendszám tábla.

Befelé a városba, ismét óriási új épületeket láttunk, például a tollaslabda csarnokot, de meggyőződhettünk arról is, hogy Peking a világ egyik legdinamikusabban változó városa.  Majd megérkeztünk a Tiananmen térre, egy olyan részére, amit múltkor nem vettünk észre, hisz azt hihetné az ember az a rész csak egy sétáló utca. Közben a tér része, csak félbevágja Mao Ce Tung hatalmas mauzóleuma, amiben lehet hogy nem is ő van. A mauzoleum előtt közel két-háromszáz méternyi sor kígyózik, hogy sok-sok várakozás után láthassák Mao-t. Mao amikor meghalt, akkor Kína éppen nem volt jóban az oroszokkal, ezért nem volt kitől ellesni a balzsamozási technikát. Állítólag a Lenin mauzóleumban a tudósok, rájöttek hogy csinálták az oroszok, de erre nincs bizonyíték. Így lehet hogy csak egy viasz figura fekszik ott bent. A katonák másodpercek alatt tovább terelik a tömeget, úgyhogy nagyon megnézni se lehet. Mi ezért nem is álltunk be a sorba. A Tiananmen tér különlegessége volt még , hogy az 1989-es tüntetést, ahol diákok demokráciát, sajtószabadságot és ezeket a további sablonos dolgokat szerették volna, nem oszlatták fel egyből. Hagyták hogy pár hétig, ott legyenek és kibeszéljék magukat, sőt még vezetők is tárgyaltak velük. A gond ott kezdődött, hogy jöttek az oroszok, és a kínai vendéglátásba nem fért bele, hogy diákok tüntessenek a téren. Úgyhogy jöttek a tankok és onnan már mindenki ismeri a folytatást.  A Tiltott város története még érdekesebb. Sokáig a tiltott városban lévő legfelsőbb összhang csarnoka lehetett a legmagasabb építmény Pekingben, annál magasabbat senkinek se szabadott építeni. Ez csupán 34 méter volt, ami azt eredményezte hogy igen lapos város volt Peking.  Aztán jöttek Mao-ék akik új kultúrát hirdettek és a Tiananmen térre építettek egy 37 méter magas tornyot.  Megmutatván, hogy ő rájuk már nem vonatkoznak a régi értékek, újakat teremtenek.  Mao-ék le akartak rombolni, mindent ami régi, szerencsére volt egy miniszterelnök, aki több szép részt is megóvott, de állítólag csupán 29 buddhista templom van Pekingben, ami egy ekkora városban nem nagy szám.

A tiltott városhoz 5 kapun át vezet az út. Általában a legtöbb ilyen építménybe, csupán három kapun vezet, de ez hívatott a császár rangját mutatni hogy itt 5. Ami még ilyen számszerűség benne, a tetők végén elhelyezkedő 9 állatfigura + 2 sárkány, ez hivatott mutatni a gazdagságot, ilyen nincs még egy Kínában.  A császárnak volt fenntartva a középső bejárat, ott csak ő jöhetett be, meg a császárné ha éppen esküvő volt.  Azonkívül a tiltott városban, csak a császár, az ágyasai, az udvarhölgyei, a tisztviselői, szolgái lehettek bent.  Viszont oda aki bement, ki már nem jött az életben, hacsak nem ő volt a császár, vagy aki a császárt vitte, mert nem szeretett gyalogolni.  Különben se kimenni se bejutni nem volt könnyű. Az egész kővel van lefedve, hogy ne áshassanak alatta alagutat. Egyedüli növények a császári kertben vannak.  A tiltott város közel kétszer akkora, mint a Tiananmen tér.  A falai enyhén dőlnek, de tükörsimák, hogy véletlenül se tudjon bemászni senki.  Tiltott város elején helyezkedik el, a dobtorony és a harangtorony, ahol tudtak jelezni, minden fontos eseményt.  A Tiltott városban, mint mindenütt pl. a Láma templomban is hatalmas küszöbök vannak, hogy óvják az emberek magukat a szellemektől. Ezek a szellemek, habár beszivárogtak mindenhonnan, de kicsik voltak és nem tudták hajlítani a térdüket. Egyenesen tudtak csak menni, ezért aztán kanyarodós utakkal voltak megtévesztve. Az első probléma akkor kezdődött ezzel mikor az utolsó császár Pu-Ji nagyon fiatalon kapott egy biciklit. Emiatt ki kellett vágni a

küszöböt, majd este visszatenni a védelmi funkció miatt. A tiltott város érdekessége még a négy csillagos wc. Kínában a nyilvános wc-k ugyanúgy kapják a csillagokat, mint máshol a hotelek.  Meg is néztem, nem azért, mert nem láttam még négycsillagos mosdót, habár meg kell valljam nem, hanem mert használni is szerettem volna. Ahogy benyitottam egy fülke mögé, valahogy elment a kedvem az egésztől.  Ugyanis Kínában a lapos guggolós wc-k vannak elterjedve, erre ott döbbentem rá. Ők azt mondják higénikusabb, mert nem ül rá mindenki.  Tiltott város érdekessége volt még egy kert, ahol adómentes kövek sorakoztak.  Mire ez a fura név? Ez egy nagyon ritka kő volt és nehéz volt beszerezni. A császárnak viszont annál jobban tetszett, és aki ilyen kővet hozott a császárnak, annak nem kellett többet adót fizetnie. Így lett adómentes kő.  A tiltott városban, a 200 tonnás lépcső közti faragott márványon kívül amit csak jégen tudtak odaszállítani, még láttunk hatalmas vízes bödönöket. Ezek a víztárolók oltásra szolgáltak, ugyanis mindig égett valami a tiltott városban, hiszen fából volt. Az a tisztviselő, aki megbízást kapott az újjáépítésre elég sok pénzt kasszírozott be.  Ennek következtében a tisztviselők is előszeretettel gyújtogattak. Amit a Tiltott Városban dolgozokról tudni kell még, hogy mindenki eunuch volt. Nehogy véletlen valamelyik udvarhölgyhöz, vagy ágyashoz hozzáérjenek.  Itt viszont előkerült egy olyan gond, hogy csak az mehet be a mennybe, akinek megvan minden testrésze. Ezért a műtét után, megkapták kis zacskóban, a lemetszett testrészt és életük végéig maguknál hordozták, hogy ha mennek a mennybe be tudják mutatni , hogy meg van mindenük.  Rengeteg érdekesség van még a Tiltott városról, de sajnos nem állhat ebből az egész bejegyzés, úgyhogy a többit most hanyagolom.

Tiltott város meglátogatása után, siettünk vizilabda mérkőzésre. A magyarok játszottak a görögökkel , óriási hangulat volt. A magyar vizilabdások hazai közönség előtt játszottak tulajdonképpen.  A közönség is nagyon ott volt, a vizilabdások is simán nyertek 17:6-ra. Utána még megnéztük a szerb-horvát meccset is. A horvátok megérdemelten győztek, a szerbek nem voltak jók.  Majd úgy gondoltuk, hogy besétálunk az olympic green-be, még ha oda nincs is jegyünk. Közben találkoztunk szerbekkel, akik busz megállót kerestek. Miközben kutattam a táskámban a térkép után, látták hogy ott a magyar zászló. Megjegyezte hogy látta, hogy a magyarok győztek, ők viszont kikaptak, nyugtázta lemondóan. Azért sikerült útba igazítani őket. Kicsit azért vicces hogy egy magyar ad útbaigazítást egy szerbnek Kínában.  Végül egy kis segítséggel bár, de bejutottunk az olympic green-be.  Ahol fényképeztünk hármat, leültünk egy kicsit, aztán hazamentünk.  Mondjuk csináltunk egy vicces dolgot, a madárfészek előtt. Egy kínai lánytól loptunk az ötletet hogy úgy álltunk be fényképezkedni, hogy a mögöttünk lévő láng a fényképen a kezünkben volt.  Az ötletadók meg jól kinevettek minket.  Majd egy olyan metró megállóhoz értünk, amilyen szerintem nincs még egy. Régi stílusú pagoda és kínai kert keverékű pihenőparkkal kezdődik. Onnan megy le a konkrét metróba a lépcső, de ott lent is szépen festett kínai minták, vastag oszlopon. Vacsora közben, hasonló zenei müsorokat hallgattunk mint eddig, úgyhogy apu elment a helyi szuvenír boltba vásárolni egy-két dolgot. Én netezni mentem, majd később én is vettem egy 125 forintos csokit, ami tele volt kókuszos csokis kekszekkel.

5.nap

Korai kelés után, és egy bő reggelit elfogyasztva, felszálltunk a két busz egyikére amik teljesen megteltek.  Szegény idegenvezetőnknek meg elromlott a mikrofonja, ezért próbálta betölteni a buszt a hangjával. Ez úgy nézett ki, hogy nem sikerült neki, mert állítólag hátul elég rosszul hallották.  Hamarosan elértünk a Nagy Falhoz, amit jó magasra építettek.  Közel 15 perc alatt fel lehet érni, ha nem áll meg az ember pihenni, de sokan megállnak pihenni. Itt aztán olyan meleg van, hogy az emberről szó szerint patakokban csorog az izzadtság.  A Nagy Fal mint minden kínai látványosság, piacsorral kezdődik, amivel jobb nem törödni, mert igen drágán tudják a cuccot rávarrni az emberre. Ha alkudozik, akkor nem sok ideje marad a Fal bejárására.  A kényelmesebbek felmehetnek libegővel vagy azzal a másik szerkezettel, aminek most nem jut eszembe a neve, de hasonló funkciójú.  Mi gyalogszerrel szerettünk volna menni, de elöszőr nem engedett a kínai nő. Kérdeztük hogy akkor merre, mondta hogy álljunk be a sorba.  Arról gyözködött ott a helyünk, apu tovább is jutott de a nő meg kérte tőlem a libegő jegyem, mondom nincs, meg akkor aput miért engedte tovább.  Majd elengedett minket ott gyalog, ahol előbb nem.  Több száz lépcsőn vezetett fel az út a Nagy Falra egy csodaszép erdőn keresztül.  Közbe itt-ott egy csacsi legelészet.  Ezek igazi sztárcsacsik voltak, hiszen sokan fényképezték őket.  Kínai nagy falnak ott csupán 3 kilométeres bejárható része volt, de arra se volt időnk hogy bejárjuk azt a 3 kilométeres részt.  Ez a nagy fal Mutianyu-nél volt, ami annyiból érdekes, hogy általában Badalinghez túráznak az emberek, csak az most zárva volt,  a bicikli verseny miatt. Kicsit azért abszurdan hangzik, hogy zárva van a Nagy Fal.  Állítólag a Nagy Falat úgy építették, hogy 10 gyalogos katona, vagy 5 lovas elférjen egymás mellett. Mi kiszámoltuk, hogy ez szinte lehetetlen, mert annyira széles nem volt.  A legújabb felújítást közel 10 éve végezték rajta, míg a legrégebben felújított rész még a Ming dinasztia korába nyúlik vissza.  Sok helyen már leomlott vagy benőtték a fák, persze oda nem nagyon jutnak turisták. Lefelé lehet menni gyalog, bobbal, vagy libegővel, mi utobbi mellett döntöttünk, amivel jól nyakon vágtak.  Ugyanis mindig le kell hajtaniuk azt a fa-részt amire az ember a lábát teszi, de hát nagyon gyorsan történik ott minden, ezért nem volt időm a fejem lehúzni. Így a kínai munkás lendületből nyakon vágott, mire rájöttem, hogy jobb ha lehúzom a fejem.  Majd hazamentünk a szállásra, különben közel 1 és negyed óra alatt ki lehet érni a Falhoz, nem egy nagy távolság.  Azt hittük, el megyünk kézilabda meccsre, de sajnos nem igazán estére, inkább csak kora délutánra volt jegyünk.  Így az csak akkor müködött volna, ha bennt maradunk egész nap a csarnokban, ehelyett inkább várost néztünk. Elöszőr elmentünk a Wang-fu-jing-re mert apu még selymet akart venni.  A Wang-fu-jing pedig egy hatalmas bevásárló utca, zenével, óriási kivetítővel, segítőkész önkétesekkel.  Hatalmas gyönyörű épületekkel és elképesztő nyüzsgéssel.  Ott is fényképezkedtek velem kínai lányok.  Majd a fehér ruhás önkétesektől, megkérdeztem hol a selyem bolt, visszakérdeztek hogy elem kell a fényképezőgépembe? Majd mutatták hogy ott van szembe a selyem bolt.  Rengeteg selyem volt benne, és a fizetése elég érdekesen müködött, mint régen itt. Kiválasztottuk a selymet. Kaptunk egy cetlit, amivel elmentünk a pénztárhoz fizetni,  ott lepecsételték. Majd visszamenve bemutatva, megkaptuk a selymet.  Tovább sétálva a Wang-Fu-Jing-en Elmentünk a Nap templomához. Odafelé az úton, sok érdekes dologra bukkantunk.  Például egy kosaras helyre. Pálya nem volt, csak sok kosár elválasztva. Kigurult a labda, bedobták, majd újra és ezt így gyorsan folyamatosan.  Arrébb meg találtunk egy katolikus templomot, ahol kínai idézetek voltak Jézustól.  Láttunk egy érdekes szobrot is, ahol az apuka tartja a karjában a kisdedet. Majd elgondolkoztunk, hogy nálunk miért csak Máriával ábrázolják.  Láttunk riksa szobrot, fodrász szobrot és még néhány mesterségét, elég élethűen megformázva. Érdemes abba az utcába ellátogatni.

Majd habár már kicsit késő volt, de úgy döntöttünk, ellátogatunk a nap templomához, hátha még nyitva lesz.  Odafelé, a hatalmas kormány épületeken kívül, láttunk egy játszóteret. Ahol főleg öregek játszottak, de valójában, minden korosztály megtalálható volt.  Legtöbbjük pingpongozott.  Néhányak nagyon fanatikusan.  Voltak akik kártyáztak és voltak akik különböző láb és vállizület kimozgató játékokat játszottak.  Volt akinek a bordás falon a feje fölött volt a lába. Majd később kiderült, hogy ez ott általános.  Továbbhaladva, rengeteg riksával találkoztunk, meg riksa állomással és  egy orosz negyeddel.

Mondom ez csodás, végre nem kínai betűk, de hogy a cirillt se tudom olvasni, az már kész. Majd eljutottunk a park bejáratáig, ahol ki volt írva hogy este 10-11ig nyitva van, és menjünk be ingyenesen.  Bejáratnál volt 1-2 beléptető, azok szívélyesen elbeszélgettek velünk, ez már megalapozta a hangulatot így bementünk.  Odabent, lampion sorok lógtak, virágok és zöld volt sok. Kicsit beljebb egy kör alakú térre kerültünk, ahol sárkányt eregetett egy öreg, egy nő tai chi-zett,  fiatalok frizbiztek.  Továbbhaladva szintén találtunk egy edző vagy játszóteret, ahol egy 75 körüli bácsi, forgott a nyújtó korláton. Felnyomta magát és körbe pörgött kétszer.  Itt történt hogy a kerekes székes néni, feltette a lábát a bordásfalra, a feje fölé.  Arrébb Go-t játszottak az öregek, fiatalok meg sziklát másztak.  Itt-ott eldobálva találtunk 1-1 pagodát, vagy éppen lótusz virágokkal benőtt tavat.  Harmonikus egy park, olyan kis kedves az egész. Majd ennyi látványosság után, már korgó gyomorral hazasiettünk.

6. Utolsó nap…

Utolsó napra, az utolsó sporteseményként, egy vízilabda mérkőzés volt betervezve. Méghozzá a magyar-spanyol mérkőzés. Ez egy reggeli meccs volt, úgyhogy reggeli után, már egész sok magyarral, mentünk a yingdong natatorium felé.  A reggeli közben, viszont kiderült egy fontos, ám kicsit bosszantó információ, hogy este 6-ig, ki kell checkolni a szállásról és le kell adni a kulcsokat. Ami azért volt döbbenetes, mert csak este 10 környékén indult a busz kifelé. Addig mit lehet csinálni és mit csináljunk a csomagokkal. A Longmai rugalmasságát mutatta, hogy majd mind később látni fogjuk, egyik dologgal se volt gond. Elérkeztünk a vízilabda meccsre. Rengeteg magyar volt, ugyanis, voltak akik akkor érkeztek pár órája, köztük parasztruhába öltözött gyerekek is.  Egyedül itt volt gond a magyarokkal, meg mint később halottam a híradásokban, máshol is.  Ettől függetlenül óriási hangulatban szurkoltunk. Meg is nyertük a meccset, azaz igazából a vízilabdások nyerték meg, mi csak segítettük, hajtottuk őket. Egy érdekes történés volt a meccs közben. Szünetek közt, özönlöttek egy emberhez a kínaiak, és fényképezkedtek vele. Azt hittem először, csak azért mert fehér, majd amikor elkezdtek autogramot kérni tőle, megkérdeztem az egyik kínait ki ő.

Mondott valami kínai nevet, amitől nem lettem okosabb, majd kiderült, hogy a nemzeti válogatott edzője.

Majd  a meccs után, sajnos újra elkezdett csöpögni az eső, de úgy gondoltuk, mire odaérünk a menny templomához elmúlik. Elmetróztunk oda, hát zuhogott még rendesen, mindenki a metróban várakozott. Úgy voltunk vele, akkor elmegyünk, ahhoz a cd-dvd boltoshoz, aki múltkor olyan olcsón adta a cd-t, hisz nincs messze. A dupla cd-t ott vettem kb 375 forintért. Igazából, egy olyan dalt szereztem volna megszerezni, ami kínai volt és az olimpián hallottam, de mivel nem tudtam a címét és az előadót, ezért eldúdoltam. Sajnos nem azt a cd-t sikerült megkapnom, mert az árusok se voltak teljesen tisztában vele, mit is akarok. Így is kaptam egy jó kis cd összeállítást, amin még Jackie Chan is énekel. Majd visszamentünk a menny temploma felé és kezdett alábbhagyni az eső. Sőt már-már elállt. Meg is találtuk. Itt is fokozatos jegyárak voltak, ahhoz, hogy mindenhova bemehessünk, a legdrágábbat kellett venni. Már nem is tudom mennyi volt, de úgy emlékszem korrekt volt az ár.

Első döbbenet a fedett folyósokban ért minket. Spontán zenekarok és tánccsoportok, főleg az idősebb korosztályból, adtak elő műsort, azaz igazából magukat szórakoztatták. Csak a sok turista nézte őket. De körülbelül 10 méterenként lehetett találkozni velük. Kicsit emlékeztetett az utcazene fesztiválra. A hangszerek viszont semmire se emlékeztettek.  A sok-sok folyosó után eljutottunk a Menny templomának a terének bejáratához. Itt tépték le az első jegyünket. Ugyanaz tervezte aki a Tiltott Várost, ugyanúgy a világörökség része és hasonlóan rangos épület, mert a templomba csak maga a császár léphetett be és imádkozhatott a jó termésért. Voltak olyan szertartások is, ahol állatokat áldoztak az Isteneknek. Maga a templom teljesen kör alakú és csupán fából van, és olyan magas, hogy azzal rekorder a maga nemében. Körülötte múzeumok voltak, az ott talált tárgyakból, itt már kicsit jobban esett az eső.

Mivel több bejárata is volt a térnek, természetesen nem azon mentünk ki, amin be. Így habár apu már visszafelé ment volna, én még megnéztem volna a hátralévő részeket és egy rózsakerten kívül szinte láttam is mindent. A másik felén jöttünk ki a létesítménynek. Aminek közelében lett volna egy metró megálló, elvileg volt is, csak kicsit eldugták. Majd kiderült hogy nem kicsit! Útbaigazításkor is eltévedtünk volna, mert ellenkező irányba akartak küldeni. Végül visszaértünk a szállásra. Ahonnan 8-kor, tehát két órával később checkoltunk ki, mint kellett volna. Viszont teljesen rugalmasak voltak a Long-mai-ban. A csomagjainkat betehettük, egy külön szobába. Nem szóltak egy szót se azért, mert 2 órával később jöttünk ki. Aztán addig elmentünk, megvacsorázni, meg elkölteni a maradék pénzünket. Mert nem lehetett pénzt kivinni az országból. Váltásra meg inkább nem is gondoltunk. Majd késő este, felraktak minket a buszra, és elindultunk a reptér fele. Van egy pár terminál arra,  nem tudom 3-at , vagy 4-et láttam-e, mi mindenesetre a 2-esre mentünk.  Na ott kellett menni rendesen, oda-vissza fel-alá mentünk, meg kérdezgettünk mindenkit, hogy merre kell menni. Majd nagy nehezen megtaláltuk, megjelölték a csomagjainkat valami UV. krétával, a táskánkat is.  Majd ahelyett hogy a csekkolos rész következett volna, ki kellett tölteni egy papírt, az országból való kilépésről. Utána jöhetett a csomagok becsekkolása, na ami ott volt, az tényleg káosz. Mindenkit kérdezgettek mindenről és jó néhány utasnak kibontották a csomagját. Például miért is ne, pont apuét is és elvettek 4 egy decis kisüveget. Egy másik utazótól azt az öngyújtóját vették el, amit még Korfun vett. Apunak felírták a jegyről, hogy melyik géppel megy, mikor stb… gondolom hogy figyeljenek a veszélyes elemekre, akik 4 deci alkoholt akarnak külföldre vinni. Mindezek után, elengedtek minket, jött az útlevél ellenőrzés. Ez aránylag gyorsan zajlott. Majd jött a fémkapu, meg hogy tegyük a tárgyakat a kosárba. Leakarom tenni a cipőmet is, azt mondták azt nem kell, hiába mutattam hogy fém van benne. Átmegyek, naná hogy sípol, utána kézi fémkeresővel meg nem találták meg hol van bennem fém. Úgyhogy kipakoltatták mindkét zsebemet, ami egy hosszú nap után mivel van, tele, málló papír zsebkendőkkel. Majd itt is tovább engedtek. Jó hosszú kis procedúra volt, de végre a váróban voltunk. Váróban volt egy vicces dolog, egy víz automata. Az ember kihúzott egy lapos papírt, amit csak szét kellett nyitni és pohár vált belőle, utána lehetett a vizet ereszteni. Majd újra összehajtva, egy nyíláson a gépbe lehetett dobni. Úgyhogy itt is, mint a műanyag szedésnél, vagy a metró jegy rendszernél, azt vettem észre, hogy törekednek rá erősen, hogy ne legyen szemetes a városuk. Majd beállt a gép, felszálltunk végre rá. Hazafelé mindenki sokkal jobban tudott aludni, mint odafelé. Apu kb. 3 órán keresztül nézte a nap felkeltét, mert jött velünk. Keletről nyugatra haladt a napfelkelte is , akárcsak akkor a repülő. Nagyszerű élmény volt, mindenkinek csak ajánlani tudom Pekinget.

Peking valódi lakossága 17-18 millió körül mozog, nagyon jó a hangulat, hiszen barátságosak az emberek, habár közlekedési kultúra nincs. Minden körzetben meg van határozva, hogy mekkora marmagasságú állatot lehet tartani, és a fehér bőr az ideális. Kicsit babonásak, talán azért mert Mao kiirtotta a vallást, és ateizmus van. Sok babona és szokás alapját a császár tevékenysége befolyásolta. Mára Peking az egyik leggyorsabban fejlődő város és Kína 2035-re utolérheti az Egyesült Államok gazdasági szintjét. Peking mára a 21. század egyik legfontosabb városa.

zhong

Reklámok

Oké, lehet a zene, nem a legjobb, de a klippje, a mondanivalója, annál inkább.

A következő nagy fesztivál, ahova megyek, olyan nagy hogy csak 4 évente rendezik meg 🙂 Utazó fesztivál, mert mindig máshol. Gondolom mindenki rájött hogy lefesztiváloztam az olimpiát, de végülis valahol az. Hiszen akárcsak a fesztiválok az olimpia is a békéért jött létre, az emberek összehozásáért és egy egészséges versengésért.

Az ókori olimpiák alatt a háborúk szüneteltek, most is 1-2 béke procedurát megér, de sajnos a legtöbb háborút már kicsit se hatja meg hogy olimpia van.  Viszont amiben mindig nagyot alkot az olimpia az a vendéglátás.  Elképesztő mérnöki újítások, több hónap éjtnapalá téve munka, hogy minden időben elkészülj, gigantizmus és szervezési csúcsok.  Ilyet máshol még nem láttam, hogy azt mondták a szmognak hogy oszolj és az amint meglátta a kínai hadakat, egyből oszlásnak indult.  Szóval 10500 sportoló, 303 versenyszámban, 16 napig verseng, a világ legnagyobb sportcíméért, az olimpiai aranyért.  Sajnos nem csak ezért lesz legek olimpiája, hiszen ezt az olimpiát rengetegen szerették volna bojkottálni és többször megszakadt a láng útja. Hiába, sokan nem tudják hogy a láng, nem Kínát hanem az olimpiát jelképezi, és azzal hogy a lángot támadták, nem Kínát támadták hanem az olimpiai eszmét.

Mindenesetre jelenleg eszem ágában sincs bírálni se Kínát se olimpiát 🙂 Hiszen oda megyek 🙂 Közel 180 magyar sportolóért szoríthatunk, és ahogy néztem az eredményeiket, jogos elvárás lehet a 8 aranyérem, a legfiatalabb olimpikonunk 15 éves (Kapás Boglárka)  – emlékeszünk Egerszegi Krisztina is 14 évesen nyert, úgyhogy ennek a kicsi lánynak szintén lehet esélye. A legidősebb ha jól tudom Igaly Diána, aki az olimpiai címvédő. Hajrá Magyarország, hajrá olimpia és hajrá Fair-Play!!

Amúgy ha megakartok kukkantani a közönségba, akkor nézzétek 9.én a  Nagy Orsi vívását, 10.én Káté Gyula Ökölvívását, 11.én Arn Gréta és Szávay Ágnes tenisz küzdelmeit illetve 14.én Magyar-Spanyol vizilabda meccset.  Könnyű lesz felismerni piros-fehér-zöldben leszek 🙂