2009. március


A FÖLD ÓRÁJA a világ legnagyobb klímavédelmi akciója. Március 28-án este közel egy milliárd ember kapcsolja le a villanyt világszerte, hogy felhívja a figyelmet az éghajlatváltozás veszélyeire.
A kezdeményezés Ausztráliából, Sydneyből indult 2007-ben. Akkor 2,2 millióan, egy év múlva világszerte már 50 millióan kapcsolták le a villanyt egy órára.

Most arra kérlek csatlakozz te is és oszd meg másokkal is a lehetőséget hogy most nem pártokra, országokra szavazhat, hanem a Földre és a jövőjére.
icebear

Ismét napokra bontva. képek: Itt

Bangkok 1-2. nap

Esett egy nap, hogy mivel elegendő pénzt kerestem és szabadnapom is volt elég, nem beszélve egy kedves ismerösről Bangkokban, úgy döntöttem utazok egy nagyot.
Így történt hogy elindultam Indokína egyik legizgalmasabb városába.
A vicces a sztoriban az volt, amikor két nappal előtte, felhívtak az utazási irodától, hogy bocsi, de a légitársaság törölte a gépemet. Ezért nem Kijev hanem Moszkva felé megyek, így nem hajnali fél 5-kor hanem 9 óra után fogok megérkezni. Ami azért rosszabb megoldás, ugyanis másfél óra kijevi várakozás helyett volt, 3 óra moszkvai. Nem azért de szerintem a moszkvai Seremetyevo reptér a világ egyik legunalmasabb reptere. Kb annyira jön rá az ember hogy az orosz nők, tényleg úgy néznek ki, mint az amerikai akciófilmekben. Moszkvából akkora géppel mentünk, amekkorát én még nem láttam, egy sorban 9 szék volt én kb a 20. sorban ültem és az a gépnek még az első fele volt. De hogy milyen jó helyre kerültem, egyik oldalamon egy orosz pár ült, akik hatalmas rinyát levágtak a légikísérőknek, mert nem ülhettek egymás mellett. Majd a lány elkezdett sírni, mellettem egy idősebb nő, meg elkezdett röhögni. Én meg érezzek együtt valamelyikkel is. Ja amúgy Moszkvát még mindig hó boritja.

Majd megérkeztem Bangkokba. Jól számítottam hogy fülledt meleg idő lesz, ami a moszkvai hideg után elég kontraszt volt ahhoz, hogy ne kabátba csak pulcsiban legyek, mivel azt hirtelen nem tudtam hova tenni. A bangkoki reptér az egyik legszebb amit valaha is láttam. Tény hogy kívülről kicsit futurisztikus és buckákra emlékeztett, de belül fényes tiszta, és igazi thai, szobrokkal, képekkel. A reptéren már egyből letámadják az embert, hogy merre megy, mert adnak taxit és folyamatosan indulnak a taxik, amik megdöbbenésemre jobb kormányosak voltak és még megdöbbentőbb volt hogy pink színben pompáztak. Mindenesetre a sofőr legalább nem beszélt angolul és fogalma se volt hova kell menni, de aztán térkép alapján nagy nehezen kitalálta. Hálisten a szálláson már beszéltek angolul, bár elég gyengén, de sikerült elfoglalnom a szobát és ebédkor már találkoztam is Sakunával akit éppen meglátogattam. Lementünk, ittunk jeges teát, ami valami iszonyat finom volt , meg ettem valamit ami nem volt chillis fűszeres, akkor ettem utoljára olyat ott.
Délután meglátogattam az egyik legnépszerűbb parkot a Lumphini parkot. Szandálban mentem a kb 1.5 km-re lévő metró megállóhoz, és utána meg a parkba. Nagyon meleg volt, de a park csodálatos, go-zó bácsik, és labdázó fiatalokkal, valamint pagodában dalt gyakorló iskolásokkal találkoztam. A tó parti pálmafák mögül szépen látszottak az óriási üveg felhőkarcolók.
Amint kiléptem a parkból, újra fogadott az őrült közlekedés, ami ott azt jelenti, hogy rád dudálnak a zebrán, sőt még előznek is , cserébe 4-6 sávos utak vannak. Rengeteg motor van meg tuk-tuk (3 kerekű fedett motoros riksa) akik mindenhová elvinnének jó pénzért. Sokan a gyümölcsleveket, iletve különböző italokat zacskóból szívószállal isszák, nekem csak a sima ásványvízes palackhoz is adtak szívószálat.
Majd próbáltam megtalálni a kigyófarmot, érdekes módon rengetegen megállítottak hogy merre megyek, amikor elmondtam néhányan szó nélkül megmondták, mások meg alig akartak leszakadni, gondolom ők akartak pénzt. Majd végül egy óriási templomban kötöttem ki, ahol le kellett venni a cipőket, vagy ami épp a lábunkon volt. Jó volt egy kis hűvösebb árnyék. Kigyófarm kiderült zárva volt. Ezért visszaigyekeztem a szállásra, nagyon éhes lettem estére, úgyhogy Sakunával elmentünk az Esplanada-ba ami egy itthoni plázának felelne meg. Egy azt hiszem kínai étteremben ettünk. Mindenféle érdekes dolgot, már fogalmam sincs mi lehetett, ja de igen, csirke 🙂 utána pedig megnéztük a legújabb mozi szenzációt a Dragonball Evolution-t meglepően jó kis film volt. Ami viszont még meglepőbb volt hogy a film kezdése előtt az előzetesek után, volt egy bejátszás a királyról meg a népről és addig mindenkinek fel kellett állnia és úgy nézni végig. Bementünk egy könyvesboltba is, vicces volt, mert volt könyv Hungary-ről 😀 aztán vége is lett a napnak hosszú volt, folyt köv…

3. nap

Miért is jó nyaralni? Mert az ember aludhat 9ig 🙂 És még ezután is van ideje megnézni a várost 🙂 Szóval a második nap, úgy gondoltam találok egy közelebbi metró megállót. Ezért elindultam ellenkező irányba, majd jött a felismerés, hogy tévedni emberi dolog. Ezért gondoltam fogok egy taxit és elvisz a legközelebbi metró megállóig a térkép szerint. Szintén jött a felismerés mivel vissza vitt oda amivel ellenkezőleg indultam el. Mindegy is végül felkerültem a metróra, ahol egy európai szemmel vicces képet láttam, le volt rajzolva kiknek kell átadni a helyet. Rajzoltak bottal járó bácsikát, terhes kismamát, gyerekeket és sárga lepedős embert. Nyilvánvalóan buddhista papokra vonatkozik, akik igencsak nagy tiszteletnek örvendenek arrafelé.
Viszont most legalább nyitva találtam a kigyófarmot. Habár egy tuk-tuk-os rá akart beszélni, hogy elvisz körbe, mert az érdekes dolgok, nem abban az órában vannak. Való igaz, hogy a méreg csapolás, meg az óriás kigyóval fényképezkedés más órában volt, de így is érdekes dolgokat láttam. Albinó kigyót, illetve kigyó csontvázakat, kigyó-életszakaszokat. Miután megnéztem, a következő program a Wat Phra Kaew volt, a leghíresebb bangkoki buddhista templom a Grand Palace-ban. Sajnos a metró nem ért odáig. Az utolsó metró megálló a vasúti pályaudvarnál volt. Na gondoltam onnan már nem taxizok, hanem veszek egy térképet, amiről kideríthettem hogy mennek a buszok. A vasúti pályaudvar szintén egy látványosság. Az emberek a kövön ülnek, a bejáratnál szintén kisebb piac. És több sor szék ahova a várakozók leülhetnek. Na hát nagy nehezen kiderítettem merre mennek a buszok, kb 50 forint volt egy busz jegy, de a busz az valami borzalom. Nem volt légkondi, de mondjuk ablak meg ajtó se nagyon, de legalább az ülés kicsi volt. Leszálltam a kínai negyedben, hihetetlen zsúfoltság, járda szintén tele volt árusokkal, az út pedig furábbnál furább járművekkel. Valamint több emeletes lerobbant házak. Itt átszálltam egy hasonló minőségű buszra. Végül láttam egy nagy zöld területet ott leszálltam. Ez a Saranrom park volt. Ritka nyugodt és szép park. Egy pagodában ahova csak cipő nélkül lehetett belépni, de valahogy mindenki a meleg elől menekült oda. Elég hippis feelingje volt.
Park körbejárása után és egy palack ásványvíz után elindultam a fő látványosság a wat phra kaew felé ami a Grand Palace-ban foglalt helyet, amiről tudni lehet hogy hatalmas közel 800 métert mentem a fala mellett hogy egy bejáratot találjak.
Bejutottam. Habár az se volt egyszerű. Minden ilyen helyen egyből leszólítják az embert, hogy beszél e angolul, mert akkor szívesen adnak turista vezetést. Úgy gondoltam jobb ha magam nézem meg a dolgokat, úgy ahogy én szeretném. Óriási templomok voltak és a legnagyobb volt a Wat Phra Kaew. Sajnos tilos volt fényképezni, videózni, vagy akárcsak rövid nadrágban vagy lábbeliben bemenni. Tényleg gyönyörű hatalmas aranyozott buddha volt bent. Sajnos az őrnek kellett rászólnia mindenkire hogy üljenek le. Érdekes turista és helyi keverék volt. Látogatók és imádkozok. A palota többi része is nagyon szép, kisebb nagyobb múzeumok, paloták, kertek sorakoznak. Mindennek a végén pedig egy kis vendéglő, ahol nagyon finom kókuszdiót adnak, kókusz tejjel a belsejében. Nagyon finom és üditő volt. Utána viszont elég nehéz volt kitalálni az épület együttesből. Nem engednek ki akárhol. De végül kijutottunk.
Majd elmentem megkeresni a Wat Pho -t ahol a világ legnagyobb fekvő Buddháját szerettem volna megtalálni. Ketten is megpróbáltak lebeszélni hogy a bejárat felé menjek, mert az nap már 4kor bezárt és már fél 5 volt. Szerencsére nem hittem nekik és bementem, bent pedig ki volt írva hogy minden nap 6 -ig nyitva. Az egyik templomban meg is találtam a fekvő Buddhát. 46 méter hosszú és kb 15 méter magas volt. Valami óriási, lélegzetem elállt tőle… 5.5 tonna arannyal van bevonva és Buddhát halálának állapotában ábrázolja. Feje 24 teste 18 lába 14 karátos aranyból van. Miután ezt is láttam, elindultam hazafelé, gondoltam busszal jó lesz. Valaki meg is mondta melyik busz megy a vasúti pályaudvarra, lehet kicsivel előtte leszálltam róla, de így is sikerült nagy nehezen megtalálni. Mindenesetre a legmeglepőbb helyeken jöttek szembe turisták. Este elmentünk egy japán étterembe, ahol mi válogathattuk az összetevőket az ételünkbe, ami ott előttünk, meg is főtt. Legviccesebb összetevő a magyar gomba volt 🙂 sima laska gomba. Azért van egy feelingje Bangkokban japán étteremben , magyar gombát enni. 🙂 Ennyi volt a 3. nap 🙂
Folyt köv…

4.nap

4. napom azzal kezdödött hogy Sakunától kaptam egy cetlit ahol thai betűkkel le volt írva egy étel neve, hogy a lenti étteremben azt kérjem, mert az nagyon finom étel. Le is vittem és nagyon finom kis rizst ettem tetején tükörtojással mellette pedig hússal. Ízesítés két kis csomagban volt chilli, meg valami keserűbb fűszer is, ami annyira nem volt ínyemre. Úgy döntöttem , ma keresek egy busz megállót, hisz elöző nap elég jól bejött a tömegközlekedés. Közel 30-40 perc várakozás után, jött egy olyan számú amit jónak véltem. Ez nem volt annyira lerobbanva, mint a tegnapi belvárosi buszok. Sőt mi több itt táv alapján adták a jegyet. Ezért kénytelen voltam megmutatni, merre megyek. Ők meg kénytelenek voltak azt mondani , hogy ez nem arra van, szálljak le és forduljak jobbra. Jobbra fordultam de hiába, nem értem célt. Úgyhogy fogtam egy taxit, akinek megmondtam merre megyek. Megértette, elindult és elkezdett angolul beszélni, meglepett. Kérdezte, honnan jöttem, biztos látszott hogy nem helyi vagyok 🙂 Mondtam Magyarország, kérdeztem tudja e hol van. Mire azt válaszolja, persze Európában mert régen Ausztriával volt egy ország. Mondtam neki hogy igen ez kb 19. században volt így utoljára, de azért jól esett hogy ezt is tudta. A jelenlegi királyi palotához igyekeztem. Vízesárok volt körülötte, 4 sarkán, 1-1 szökőkút. Mind a 4 oldalon egyetlen hely van, ahol be lehet menni. Mindenhol fegyveres őrök védik és magamfajta turistákat be se engednek. Persze ezt csak akkor tudtam meg amikor legnagyobb bátorságommal, szembe indultam a gépfegyveres őrrel. Majd miután nem engedett be, leültem a vízesárok partján tízóraizni.
Ezek után elindultam a következő térképen jelzett látványosság felé, ekkor hirtelen mellettem a virágok közül kiugrott egy jó 1-1.5 méteres gyík. Utána viszont nem volt hajlandó megmozdulni, nem sokkal később észrevettem, hogy hiányzik a baseball sapkám. Visszamentem tízóraizásom helyszínére, hát látom ám, hogy a magyar zászlós sapka, egy thai ember fején vírit 🙂 Bocsánatot kértem és visszakértem , szó nélkül vissza adta.
Következő látványosság a Marble Temple volt (Márvány Templom)A Si Ayutthaya Roadon, a Chitralada Palotához közel található különleges márványtemplom V. Ráma Chulalongkorn király (1868-1910) uralkodása idején épült. Szintén jellemző volt, a csipkézett tetejű templomok. A legnagyobb fő temploma környékén, pedig több 10 bronz buddha szobor volt található. Nyugodt hely volt, belül szintén nyugodt templommal. Turisták elől fényképezték az arany buddhát, a hívők pedig hátul imádkoztak. Beültem a hívők közé, jobban átérzi az ember a kultúrát ha így tesz. A komplexumon keresztül folyik egy folyó aranyos hídakkal, végén pedig a buddhista papok lakhelye található, ahol muris látvány volt hogy a száradó ruhák, mind narancssárgák voltak. Miután innen is kijöttem, úgy haladtam tovább, ahogy legtöbbször szoktam, ha látok valami nagyot vagy csúcsosat afelé indulok. Most egy szobrot láttam. Úgy gondolom V. Rama lovas szobrát láthattam, egy ideig azt hittem egy téren, amíg el nem kezdtek jönni az autók, a téren keresztül úgy 12 különböző sávban. Hálisten csak 1-1 autó. Hamarosan eljutottam az Anantasamakhom Throne Hall udvarába. Az egész udvar felépítése valamiért emlékeztett a keszthelyi Festetics kastély udvarának berendezésére, de ez valamivel kisebb volt. A belső múzeum részbe szintén tilos volt rövid nadrágban bemenni, viszont itt már készültem, a hátizsákomból elővettem a hosszú nadrágot, felhúztam és máris beengedtek. Sajnos fényképezni nem lehetett, ellenben kaptunk mini-walkmant, ahova elég volt beütni az emléktárgy számát és máris hallhatunk ismertetőt róla. Látványos aranyhajók, fal nagyságú faragott történelmi képek, és festmények. A leglátványosabb mégis a királyi asztali teríték volt. Stílusos arany és ezüst evőeszközök és tányérok. Aranyfácán az asztalon és hasonló díszek mindez thai stílusban. Nem messze a throne hall-tól volt a Vimanmek Royal Teakwood Mansion ami a világ legnagyobb arany tíkfa udvarháza. Kívülről szép, belülről már untam volna fizetni a sok ékszerért amit látok de nem fényképezhetek le. Úgyhogy inkább elmentem az állatkertbe 🙂 Hatalmas park szerű volt az egész, mégis ami meglepett hogy elsőként két elefánttal találkoztam, meg köztük egy idomárral. Kis helyen voltak és látszottak hogy szórakoztatásra vannak ott. Kicsit sajnáltam őket, szerintem szívesebben lettek volna máshol.
A legszebb a fehér bengáli tigris volt. Ritkán kel fel de akkor felkelt és szembe nézett velem. Nagyon jó program mindenkinek aki szereti az állatokat. Mivel nem volt annyira messze, gondoltam megnézem a folyót. Érdekes volt, mert nem volt út jelölve odáig. Templomok közt majd egy sikátoron keresztül vezetett az utam, de végül elértem. Korrekt nagy folyó volt, minden nagy városnak kötelező látni a folyóját 🙂 Visszafelé egy buddhista szerzetes elegyedett velem szóba, ami meglepett de semmi különleges nem volt. Visszafelé vettem valami ételt, soha nem fogom megtudni mi volt az, de finom volt és csomagolt szóval gondoltam taxival hazamegyek. Taxis meg is állt, az ám, de fogalma se volt neki térkép alapján se merre akarok menni. Felhívta a szállást és elmagyarázták neki, köszi, csak közben ment a taxi óra. Így is csak kb 7-800 forint volt 10 km-re. Este megnéztünk egy filmet angolul a szerelem és egyéb katasztrófák alkotást. Egyébként thai szinkronos filmet egy darabot se láttam, csak ami eredetileg thai, úgyhogy minden film feliratos. Miközben vacsorára azt rendeltük az étteremből amit reggel ettem 🙂 Ja és nem mellékesen kaptunk 6 palack vízet is. Hűű de jó volt. Jön a 5.nap

5.nap

Az 5. napon eljött a Vasárnap 🙂 Ilyenkor jó ám piacra menni. Meg akárhova is, hiszen minden héten ez az egyetlen szünnap Thaiföldön. Mai célpont a Chatuchak Market (piac) volt, amihez a Chatuchak metró megállónál kell leszállni, a Chatuchak parknál. A piac kezdi túlnőni magát, mert a metró megálló előtt, már árusok voltak, meg őrült zenészek vicces szemüvegben, ugrálva dobolva. Ha nem lettem volna 30 centivel magasabb az átlagnál biztos elveszek a tömegben. A parkon keresztül közelítettük meg a piacot, ez a park végre tele volt emberrel és élettel. Szintén hatalmas park volt, és a piac már-már a része volt. A piac viszont egy inger sokk volt. Azon túl hogy minden thaiföldi termék kapható volt, amit ember elképzelhet, üveggolyótól a kiskutyáig, mindig történt valami. Aki elmegy oda, érdemes meglátogatnia azt a standot, ahol jeges teát készítenek, ugyanis látványos bemutatóval készül a finom ital. A Cocktail sehol sincs hozzá képest. Kicsivel arrébb 39 bahtért szereztem hűtőmágnest, sajnos nem hagyta a kb 12 éves árus hogy alkudjak a fix árból. Jellemző hogy a húga (kb 6 éves) egy szál rövid nadrágban üldögélt a földön egy kartonlapon. Kicsivel arrébb ezernyi üveg volt kiállítva, majd nem sokkal utána kutyák macskák egy utcányi hosszan. Én továbbra is anyunak kerestem selymet, sajnos csk szintetikus meg taft selyem volt. Utobbinál nagyon segítőkész volt az eladó, kérdezte kinek lesz, mekkora ruhát szeretne belőle stb… Volt stand helyén kávézó, festmény galéria, papagáj ketrecek. Ahol souvenir-eket vettem szintén két 12 év alatti kisgyerek szolgált minket. Elképesztő, sok helyről mennyire hiányoznak a felnőttek. Láttunk étkezdét is a piacon, de azt inkább jobb kihagyni. Utána pedig eltévedtünk a piacon, ami nem nehéz, mivel óriási. A piac előnye, hogy nem támadják le az embereket, hogy vegyenek ezt meg azt. Még macska masszázst is láttunk, egy másik macskától aki erre volt kiképezve. Arrébb több sor vizeszacskónyi hal. Voltak persze szerencsejátékosok és zenészek is. Mindenesetre itt minden ajándékot meg lehet venni. Utána már csak a parkba mentünk pihenni, ahol a kialakított virágos vízes medencénken túl, formára vágott sövényt is láthattunk. A virágos kert részek szintén elragadoak. Az egyik legérdekesebb talán a pillangó ház lehetett volna, ha a pillangók nem aludtak volna. Így is csak kettőt láttunk, az egyik gyorsan elrepült, a másik ott maradt de non-stop volt, nem hagyta magát fényképezni. A parkban rengeteg biciklis közlekedett. Ez szintén jellemző Thaiföldre, sok helyen lehet biciklit bérelni. Csak hát azzal túlélni a közlekedést meg a szmogot, több mint kihívás. Hazafelé vettünk jegelt gyümölcsöket, amit az utcán adnak fagyasztóból. Zacskóba pakoltak dinnye meg alma darabokat kaptunk hozzá egy-egy pálcikát és azzal lehetett felszúrni a darabokat. Frissitő volt. El is ment hamar a nap, piacozással, meg parkozással.

6. nap

A hatodik napomon, találnom kellett egy postát, hiszen két barátnak is megígértem hogy küldök képeslapot Thaiföldről. Képeslap már volt, már csak bélyeg hiányzott. Térkép alapján megpróbáltam megtalálni a legközelebbi postát. Ismét egy bátor próbálkozás volt. Találtam megint egy fő utcát 🙂 bevásárló központokkal, kínai követséggel, metró megállóval amit múltkor kerestem :). Utca végén jobbra, láttam végre egy nagy szép letisztult épületet. Na gondoltam ez vagy posta vagy bank. Bementem, kb olyan ruhában voltak mint az otp-sek 🙂 csak nem beszéltek magyarul meg angolul. Valakihez odakísértek mutattam a képeslapot, átküldtek, az ügyfél szolgálatoshoz. Na ő végre beszélt angolul. Mondtam hogy csak egy postát keresek, ja az két tömbbel arrébb van. Tényleg ott volt. Sokkal kisebb volt mint gondoltam. Két hölgy segédkezett, összevissza nevetgéltek, hogy nem bírták elolvasni az egyik lapon a nevet, mert egy része írottan volt. A thaiok meg nem bírnak írott betűket olvasni. Szegényeknek épp elég lehet hogy a nyomtatott latin betűket megtanulják 🙂 Na de végül képeslaponként kb 100 forintért sikerült elküldenem a lapokat és 8 nap alatt meg is érkeztek. Mivel az elözőleg említett utcában metró megállót is találtam, gondoltam elmegyek abba a parkba, ami a turista útmutatókban nincs benne, viszont a térképen nagy zöld helyet foglal el. Gondoltam megnézem mi az. a Queen Sirikit Convention Center volt az. A park része gyönyörű. Egy csodálatos sétány van egy pálmasor mellett közvetlenül a tava mellett, ami mögött már út és felhőkarcolók vannak. A Queen Sirikit Convention Center egy kiállító-konferencia stb központ. Öltönyösökkel volt tele, úgyhogy most kihagytam, a parkban helyiek voltak. Otthonosabb volt. Nem sokkal később a hajnal templomát tűztem ki célul. Ami azért is volt bátorság, mert az már a folyó túloldalán volt. Wat Arun-nak hívták. Elmentem ismét az utolsó metró megállóig. Onnan már taxiztam. Taxi megint érdekes volt, nem tudta szegény miről beszélek, felhívott valakit, gondoltam hogy megkérdezze merre kell menni, de nem. Odaadta a telefont hogy mondjam be hova szeretnék menni, bemondtam a telefonba, visszaadtam neki és akkor már megértette. El is vitt , majdnem oda, ő máig abban a hitben van hogy a kapujában tett le, de az még kb 400 méterre volt. Nem baj sétáltam egyet, ismét olyan helyeken melyről elmondható hogy bizalomgerjesztő nem volt. Egy álmos kis utca, autók és turisták nélkül, itt-ott egy-egy thai lakos gyerekek, nagyon helyinek tünt az egész. Nagy nehezen találtam is bejáratot meg jegyeladót a templomhoz, de fura volt hogy még mindig nem látok turistákat, az egyik legnagyobb turista szenzációnál. Óriási tornyokat láttam, kézi faragással szobrokkal befaragva. Végül megtaláltam a turistákat kiderült hogy hátul jöttem be, francia turisták voltak, de örültem nekik, megnyugtatólag hatottak. A hajnal temploma, a királyi palota mellett, a másik legjellegzetesebb épülete a fővárosnak. Központja a négyzetes alapú sztúpa, amely a legmagasabb buddhista építménye Bangkoknak. 79 méter magas, porcelánnal bevont központi pagodájáról (phra prang) híres, amely szemkápráztatóan csillog a napsütésben. Addig rendben is van hogy 79 méter, de fel lehet menni a tetejére lépcsőn. A lépcső ott új fogalmat nyer,mert kb 40 centi magas és 20 centi széles fokok vannak. Elég meredek, két oldalról kell kapaszkodni és mire felér az ember nem 79 méternek tünik hanem 300-nak 🙂 A tetejéről csodás kilátás van a városra a folyóra. Arrébb is találtam különféle buddha ábrázolásokat és állat faragásokat, de azt a templom komplexum olyan helyén, ahol szintén nem volt turista de még thai ember se. Egyedül nézegettem 50-60 csoda szép műemléket egy hegyen – hihetetlen érzés volt. Majd újra lementem a Chao Phraya folyóhoz, mert ott voltam a partján. Végül találtam egy olyan helyet, ahol közvetlenül a folyó fölött ültem és lógattam fölötte a lábam. A folyón modern hajók ugyanúgy mentek mint motoros fa csónakok. Ez is egy turista üzlet, hogy a külföldieket elviszik ilyen hajókkal a folyón. Fapados turista vagyok alapvetően úgyhogy nem próbáltam. Időm se biztos hogy lett volna rá. Ezek után elindultam hazafelé. Közben egy félreeső boltban vettem palackos vízet vagy gyümölcslevet, nem tudom már, csak valami hideg kellett és egy besülyesztett boltban vettem. Átmentem utána egy olyan hídon amiről látszott hogy sok lakás közvetlen egy kis folyó fölött lóg tulajdonképpen. Most viszont nagyon nehezen fogtam taxit, de végül sikerült. Ez szintén fura egy sofőr volt, mondom neki angolul hogy hova szeretnék menni (railway station) válasz: háá? jól van mondom akkor Hua La Pong, a kérdés ugyanaz. Megmutatom a térképen, nézi-nézi, elkezdi utánozni a vonat hangját. Mondom igen az az, erre azt mondja, ő azt nem tudja hol van. Na mondom ez aztán a jól informált sofőr. Sikerült másikat fognom, aki egyből elvitt oda. Valamiért ott meleg teát volt kedvem inni, hogy mi vitt erre nem tudom, de vettem egy meleg teát a pályaudvaron. Nagyon forró volt, mivel a metróba meg nem lehet itallal bemenni, ezért ott fogyasztottam el, leültem a padkára és teázás közben néztem az emberek hova sietnek, thaiok és turisták egyaránt. Komolyan mondom ezt másnak is érdemes megcsinálni, jó dolgokat lehet látni. Végül hazaértem. Újra Esplanada, ezúttal végre egy thai étterembe mentünk. Olyan finom csipős ételt ettem, hogy az orrjárataim kétszer lettek kitisztitva. Erről jut eszembe, nem is láttam ott zsebkedőt, csak valami kerek henger alakú valamit amit állandoan az orrukba dugdostak. Majdnem megnéztük a watchmen de aztán rájöttünk, hogy akkor aludnunk már nem kéne mivel holnap indulás. A szálláson már minden össze is volt pakolva. Sőt kaptam thai-angol szótárt, meg kis gumifigurát, meg egy nagyon szép Parker tollat ajándékba. 7.nap és összefoglaló hamarosan.

7.nap

A 7. napon hajnalban indultam útnak. Hajnal 4kor meglepően kihalt a város. A taxi pillanatok alatt kitért a repülőtérre. Elég hamar megtaláltam, hogy melyik helyen kell becsekkolni. Nagyon kellemes élmény volt, amikor a hölgy, aki a jegyemet és csekkolásomat intézte, megjegyezte hogy igen magas vagyok, ezért ha kérem szívesen ad jegyet a vészkijárathoz. A vészkijáratnál ülni nem csak azért jó, mert hamar kimenekül az ember vész esetén, hanem mert a hosszú láb elfér. Természetesen elfogadtam az ajánlatot. Kifelé kitépték az útlevelemből az ország elhagyására engedélyező papírt felszálltam. Eleinte mellettem ült egy nálam magasabb pár. Majd később helyet cseréltek egy ukrán anyukával aki a babajával utazott. Nem egyszerű egy babával utazni, állandoan mászik és dobál, de legalább mosolyog mindenkire. Jó helyen ültem mert pont átláttam átlósan egy beépített kis tv-re. Egy ideig Kandi-kamera ment rajta utána meg Mr. Bean úgyhogy jókat nevetgéltem. Nem sokkal később az jelent meg rajta, hogy a kontinens melyik része fölött repülünk. Átrepültünk a Bengáli öböl fellett és szerintem India felett is. Amikor megérkeztünk Kijevbe olyan volt mintha már Magyarországra érkeztem volna, hiszen semmi óriási nem volt, csak minden lapos és némi szovjet hatás. Bejutni a váróba már nehéz volt. Hiszen mindenkit egyesével ellenőiztek. Kb 1 óra volt, mire beértünk. Utána már csak az unalom. Kijevből Budapestre már Malév géppel mentünk. Komolyan mondom a 3 légitársaság közül akikkel repültem az utazásom során (Aeroflot, Aerosvit, Malév) a magyar légitársaság volt a legjobb. Egyedül itt mondták el 3 nyelven a tudnivalókat. Voltak olyan modernek, hogy az életmentő oktatást, nem a sterdawessek adták mindenféle mutogatással, hanem lenyílt mindenki előtt egy kis képernyő és animáltan zajlott. Mindent jól lehetett látni. Sőt szerintem a személyzet itt volt a legkedvesebb. Az egész utazásban, az egyik legnehezebb volt eltalálni hogy mennyi az idő, hiszen Moszkva 2 órányi időzónával arrébb van, Bagkok 6-tal, Kijev 1-gyel. Ami az indulások szempontjából fontos.

Összefoglalás: Eddig azt hittem Thaiföld a mosoly országa, de csak akkor mosolyognak az emberre, ha pénzt várnak tőle, persze számos kivétel is történt. Bangkoknak tényleg ezer arca van, a parkok szépsége, a templomok kulturája közvetlen közelében a plázáknak, a felhőkarcoloknak, amik tövében az árusok, közelében több hektárnyi gaz vagy gettó. Láttam olyan rendőrállomást, ami kb egy nyitott sátor volt de arrébb már gazdagság volt. A király és a Buddha szent. Ez a kettő amibe állandoan kapaszkodnak, kortól, nemtől, társadalmi rangtól függetlenül. A közlekedés őrült. Angolul kevesen tudnak. Mindenesetre életre szoló élmény látni egy ilyen várost és az ember minden ilyen túrából csak tanul (ha akar).
Kérdéseket kommentbe 🙂

sîn sòot