Rájöttem, az utcazene fesztivál egy olyan rendezvény, ahol az ember, nem tudja magát rosszul érezni. Ez egy olyan fesztivál, ami akkor is működik, amikor már árvíz van, amikor nincs pénz a koncertekre, amikor az emberek egy része már lemondott arról, hogy valami lesz pl. az utolsó napon.

1.nap

Ha profi tudosítBal 041ó lettem volna, jó eséllyel az első nap ki is rúgnak 🙂 Mi a hámból rúgtunk ki.  Lényeg a lényeg, munka vége, irodából leléptem, irány Utcazene. Elsőként tavalyi kedvenceimet hallgattam meg, elöszőr a Profundot. Bár tavaly ők a kedvenceim közt voltak, idén, valahogy nem sikerült olyan jól a szereplés.  Kellemes volt meghallgatni, csak hát valahogy semmi plusz. Valami hasonló történt az Empty Pubs-al is. Szintén kedvenceim voltak tavaly és bár továbbra is jó kedvűek voltak, valahogy mégse volt az a nagyon ütös, ugráljunk, táncoljunk koncert. Mindenesetre összefutottam, néhány kedves ismerössel, legtöbbjük, tavalyi utcazenéről volt ismerős. Különben, így a sokadik utcazenénél lát az ember ugyanolyan arcokat, akiket nem ismer, de valahogy mégis. A mindig mindenhol táncoló lányt, a hangositókat és persze a visszatérő zenekarokat. Ő velük sétáltam és akkor felfedeztünk, egy nagyon jó szolgáltatást a Zsíros deszka házat. Zsíros kenyeret árultak egész jó áron. Szerintem nagy ötlet. A következő poénos szolgáltatás, a maci festés volt. Gyerekek macis ecsetekkel festhettek.

Szóval a barátaimmal megállapodtunk, hogy megiszunk egy sört, aztán megyünk tovább, na az a sör, 3 sör lett és előtte is ittam már egyet, még kb. Cry alatt, akiről többet később mert szót érdemel. Szóval a 4 sör után, volt egy olyan része az estének, hogy egy nyomdában pálinkáztunk, illetve pálinkára jégkockát rágcsáltunk és megismerkedtem, két tengerimalaccal is, nyomingerrel és cirókával.  Hazafelé még hallottam egy kis Takáts Esztert. A társaság jó volt, jól éreztem magam, csak néhány koncertről lemaradtam. 🙂 Meg majdnem elhagytam a táskámat, de végülis az is meglett.

2.nap

Bal 101A második nap, már egy kicsit tartalmasabb volt szerencsére 🙂 Összefutottam unokatesókkal is. Aztán körbenéztünk, végül úgy döntöttünk, a Blúz Tér 10.  abban az időben a legjobb. Valóban, ahhoz képest, hogy a blúzt nem komálom, mint zenei stílust, ahhoz képest nagyon jó koncertet adtak. Bár szerintem néha kicsit túl játszották magukat. Mindenesetre a Majom a holdon, és a Veszprém számuk, nagyon ott volt.  Amit most sajnos nem találok. Utána ismét egy kis Profundo, mert azért rossznak nem mondható.  A következő zenekar aminek a végét kaptuk el, a Barcsay Jenő emlékzenekar. Az énekesnőn alul csak egy harisnya volt, felül meg egy öv meg egy poló, és nem csak az öltözködése volt extrém, az egész megnyilvánulása. A hangja viszont nagyon volt, akárcsak az énekesnek.  A dalaik, régi klasszikus popszámok átdolgozásából álltak. Pl. a Befejező dal, a nálam mindig 2 forint ez a dal volt. Melynek a refrénjét kicserélték Barcsay Jenő emlékzenekarra, de olyan szinten, hogy másnapi a fülemben szólt a dallam. Majd Empty Pubs eleje. Utána leléptem unokatesóktól, találkoztam elöző napi ismeröseimmel, barátaimmal.  Beértünk Empty Pubs végére, utána ha jól emlékszem Kalapis Gergely Triót hallgattunk egy darabig. Aláfestő zenének jó volt, de nem tudnám túlzottan felidézni. A következő koncertet annál inkább, hiszen ott Napra együttes előadására tartottunk. Ő rolúk, már írtam a VOLT-os bejegyzésbe, kicsit Besh o Drom jellegű zenekar. Ők hozták a szokásos elvárható formát, nekem nagyon tetszett a koncertjük és sok más embernek is szerencsére 🙂 Utána még elléptünk sörért. Közben beküldtünk ezernyi kódot a soproninak, wáá nem értem miért nem támogatják a fesztivált. Ennyi sopronit soha máshol nem iszok meg. Bár Borsodit se, szóval nekik meg köszi a támogatást. Habár nem értem ha a Borsodi támogatja a fesztivált, miért 350-400 ft a korsó… sebaj. Kicsit söröztünk a tömegben aztán hazamentem 🙂

3.nap

3. nap az egyik kedvenc napom volt. Péntek volt, még korábban leléptem az irdodából, 3-kor már az Utcazenén voltam. Erős kánikula, napsütés. Siettem, hogy megnézhessem Cry fellépését.  Cry egy olyan fickó, akinek abszolúlt utcazenész kinézete van. Kicsit ilyen tipikus amerikai hippi forma. Mindenesetre, elég zseniális amit művel. Egyik lábánál lábdob, másiknál szintén, amivel a gitártokot üti. A kezében gitár, a szájánál harmonika, de néha énekel is.  Szintén klasszikusokat, RHCP-t, Claptont, U2-t, stb… Leültem a betonra, hallgatni. Hmm, hát ízé, 40 fokban ne üljetek, forró betonra, mert nem vicces 🙂 Egyedül játszott, mégis volt egy olyan egyénisége, hogy félelmetes hangulatot teremtett a közönségben.  Pl. Utcazenén megtapasztalta az ember, micsoda hangulat emelkedést lehet, elérni, ha szám közben már mindenki ritmusra tapsol.  Volt, hogy nem tudja mit játszon, ekkor bekiabálták neki, hogy Claptont. Jól van mondja, úgyis Clapton mániás 🙂 Máskor Led Zeppelin-t kértek tőle, arra azt mondta, nem azt nem tudom 🙂 Párszor azt sajnálta, hogy a színpad tök egyenes, mert a cuccát az utcára készítette, a sima színpadon meg gurulni akart összevissza. Mindenesetre, olyan jó koncertet adott, hogy utána úgy gondoltam, hogy megyek tovább más színpadhoz, mert olyan nincs, hogy két zenekar egymásután, ugyanazon a színpadon jól játszik. Sajnos később kiderült, hogy de van olyan. Koncert közben még az volt a vicces, amikor az emberek egymás feneke alá locsolták a vizet, hogy ne a meleg betonon üljenek. Szóval Cry után, elléptem körül nézni, merre mi van, volt egy kocsmatrúbadúr nevű, nagy szakállú előadó. Ő róla úgy éreztem, egy kocsmában, nagyon jól megállná a helyét, de a fesztivál fellépési szintet még nem érte el. Bár tényleg nagyon ügyes volt. Tovább mentem, találkoztam a Blues Taxi zenekarral, akik szaxofonnal játszottak, jó kis híres zenéket, de annyira ők Bal 182se nyerték el a tetszésem, az nap.  1 szó mint száz, visszatértem ahhoz a színpadhoz, ahol előbb Cry volt, most pedig Cruisers. Ők viszont olyan bámulatosan játszottak, olyan hangulatot teremtve, hogy azt elmondani leírni nem lehet. Kicsit talán reggae stílusban nyomták, az egyik énekesnek, nagyon szép fekete hangja volt. Amin némileg ledöbbentem. Volt egy aranyos lány énekes is, aki még akkor se hagyta abba az éneket, amikor már a számnak vége volt, de a zenekar többi tagja illeszkedett hozzá, tehát óriási bulit csaptak.  Kis színpadon voltak, körülöttük az emberek, az énekesek csak a színpad előtt fértek el. Mindig mondták, hogy menjünk közelebb, körülbelül 1.5 – 2 méterre voltak a közönség és az énekesarcok egymáshoz viszonyítva. A végén, nem tudták már, hogy mit játszanak, ezért kitalálták, hogy írnak egy dalt.  A zenészek, elkezdtek egyből improvizálni, az egyik énekes kitalálta a szöveget, Veszprém az én városom, más szöveg nem is volt, de mivel 4 különböző kaliberű énekes van, akik mindenfajta stílusban tudnak énekelni, megoldották olyan jóra, hogy a közönség tombolt. Mivel nekik nem volt meg a nagy sárga papírjuk, ahol a nevük, meg a szavazó számuk szerepel, ezért tollal írták le, és egy őrültebb csaj a közönségből, a mellén cipelte végig és mutogatta.

Cruisers után, pont  a Barcsay Jenő emlékzenekar koncertjére sikerült megérkeznem. Nekik a kezdésük volt olyan, hogy majdnem beleremegtem. Hangoltak, hangoltak. Egyszer csak az énekescsaj, beleüvölt a mikrofonba: Freeze, I am Ma Baker. Put your hands in the air and give me all your money.  Azt hittem ez a hangolás, ledöbbentem és elkezdték játszani a Ma Baker-t.  Mivel az UZ2-es kóddal kellett, rájuk szavazni, elnevezték magukat UZ2 zenekarnak. Régi slágereket, mint a Ma Baker, I like to movin, Everybody játszottak, de azokat úgy, hogy az ember nem bírt ülve maradni. Koncert előtt, hallottam, hogy az énekes azt mondta az énekesnőnek, tedd félre az agyadat, aztán gyere. Megcsinálta! Ilyen őrült előadót még nem láttam. Komolyan mondom a Cruisersen , meg ő rajtuk látszott, hogy lelküket testüket mindenüket beleadták.  Az együttesek tanulhatnának tőlük, akiknek a számaikat feldolgozták. Útközben a következő koncertre, találkoztam hegedüssel is, gitárbandák földön ülve. Aszfalt rajzosokkal.

Volt egy vicces jelenet, amikor egy lány odament egy másikhoz és megkérdezte, hogy hol lehet nevezni, az aszfaltrajz versenyre, mert ő is szeretne rajzolni. Válasz: Fogsz egy krétát aztán rajzolsz ez nem verseny. Kiscsaj totál ledöbbent, hogy itt lehet olyat csinálni, hogy csak nekiáll rajzolni a sétáló utca közepén. Pedig hát ilyen ez a fesztivál.  Utána a következő botrányos eset esett meg. Ismét barátaimmal találkoztam, de hogy mindenki összegyűljön, egy helyen várakoztunk. Addig sajnos lement egy koncert, ami nem nagyon jött be, a Magic Mosquitos. Kicsit talán levették a Méhek stílusát, ugyanolyan hülye szemüveg volt rajtuk, hasonlóan rossz zenét játszottak. Közben meg próbáltak jó hangulatot csinálni, hasonlóan sikertelenül mint Méhek a Volton.  Mindenesetre volt egy krokodiljuk és rávettek két őrült csajt a mocsári szörfre.  Mi addig elsöröztünk, elpálinkáztunk és felfedeztük, hogy mit fogunk árulni, köv. utcazenén,  Szatmári Ciklont. Nem mondom el senkinek, mi az, de egy forradalmi ital újítás lesz, forradalmian új dobozban.  Majd meglátjátok, vagy nem 🙂  Utána Zagasticra mentünk, szintén reggaes zenét játszottak, de én nem tudom, a Cruisers a kis színpadon ezerszer jobb hangulatot csinált, mint a Zagastic a nagyon. Nem voltak rosszak, csak hát nekik is van még hova fejlődni.

4.nap

Bal 220A 4. nap az kicsit gáz volt. A negyedik nap, úgy döntöttem, hogy kocsival megyek be, hogy tovább maradhassak. Mondták jön egy vihar, lehűlés lesz minden, de az 5-kor már BP-en lesz. Gondoltam, akkor most is bemegyek 3-ra.  Az út olyan volt, hogy alig bírtam az autót árkon kívül tartani, 90 km-s szél próbálta dobálni a kocsit és vízátfolyások voltak az úton. Izgalmasan, de megérkeztem. Első negyedórában, nem szálltam ki a kocsiból, mert annyira zuhogott. Majd erőt vettem magamon és átvágtam a Kossuth utcára. Egy fedett helyen, összefutottam néhány fiatallal, akiknek volt két dobverőjük, kicsi dobuk, de mindenen kipróbáltak a dobverőt. Az egyiküknek hegedüje is volt.  Ők is improvizáltak elég szép dolgokat, a hegedűs valami horrorisztikus film felvezető zenét kezdett.  A dobos közben haláli mélyen dobolt és elkezdett mondani valami felvezető szöveget. Közben, adtak jambalaia receptet is 🙂

A következő élmény egy Spar fedett részén volt, itt dobon kívül, volt szájharmonikája, meg gitárja a bandának.  Ők még jobban zenéltek, mint az elöző banda. Egyszer csak bekapcsolodott, egy részeg srác is, rekedtes de nagyon jó hanggal és a zenéhez elénekelte ami eszébe jutott. Az időjárást, a boltbeli akciókat, mindent. Majd jött a szaxofonos banda és ők kezdtek el zenélni, ők fellépők lettek volna, de mivel lefújtak minden délután fellépést, ezért ők is a fedett részen, a srácok mellett kezdtek el játszani.  Ők azok, akik elöző nap annyira nem tetszettek, de most igen. Macskajajos számuknak óriási sikere volt.  Utána egy olyan bandába futottam, akik egy kirakat előtt ültek, két gitárral, egyiket dobnak használva. 3 másik lány meg énekelt.  Modern népdalt is például, az valami bámulat volt. Énekeltek angol dalokat is, nagyon fiatalok voltak, de nagyon jól, remélem jövőre fellépők. Utána kb. a nap folyamán harmadszor, úgy döntöttem, most már hazamegyek. Ekkor jöttek szembe az ismerösök. Na ő velük még kovályogtunk egy kicsit, végülis a kolbászosnál kötöttünk ki, ahol éppen Kiss Dániel–Baán Roland–Soós Arnold Trió zenélt, szintén színpad nélkül. Mit ne mondja, nem a legkreatívabb név választás. Ők szintén feldolgozásokat játszottak, bár egész kellemes volt. Közben megismerkedtem, valami rözse nevű kajával. Finom volt, végülis, krumpli, hagyma, hús, paradicsom amiből állt.

Jólesett a jéghidegben.  Közben kaptam gumicukrot is. Majd ásványvízzel és gumicukorral a kezemben, elindultunk Rubber Puppetre. A leghíresebb számuk még mindig a Kossuth utcán. Leghíresebb rigmusuk, pedig még mindig az Épitők verik a Pick Szegedet.  Elég hatásos amikor ezt kb. 5000 ember üvölti egyszerre.  Koncert közben, mászkált egy lánysereg és az első egy táblát tartott, hogy a párját keresi, aki tud főzni, mosni, takarítani.  Majd Hs7 minimál koncertre tévedtünk. Valójában  HS7 volt kisszínpadon. Gitáros énekes megvolt, többet nem láttam. Mindenesetre a leghíresebb számaikat eljátszották, csak a kis udvarban, alig fért el annyi ember.  Nagyon jó volt. Majd Quimby-re mentünk. Quimby-re is beígérték hogy valami fapados koncert lesz, mert nincs rá pénz, stb…  Ehhez képest nagyszínpadon voltak, ami elvileg nem volt, mert arra se volt pénz és teljes koncertet adtak.  Kiválóan befejezése volt az utcazenének. Hozták a formájukat. A közönség úgyszint.

Az utcazene hangulatára egy szavunk nem lehet, mint ahogy egyik évben se lehetett. A szervezést egyfelől dícséret illeti, hogy minimál pénzből, ekkora fesztivált összehoztak.  A művészetek völgye példát vehetne az utcazene szervezőitől. Másfelől egy kis hiányosságot is megemlítenék,  Délután 4-kor nem kellene, minden koncertet lefújni este 8-ig, amikor 5-kor már egész jó idő van. Mindenesetre tovább se értem, azokat az embereket, akik Utcazene idején máshol vannak 🙂


Bal 215


Bal 218

Bal 107

Bal 056

További képek : http://zumrut.fw.hu/utcazene