Fesztivál


Rájöttem, az utcazene fesztivál egy olyan rendezvény, ahol az ember, nem tudja magát rosszul érezni. Ez egy olyan fesztivál, ami akkor is működik, amikor már árvíz van, amikor nincs pénz a koncertekre, amikor az emberek egy része már lemondott arról, hogy valami lesz pl. az utolsó napon.

1.nap

Ha profi tudosítBal 041ó lettem volna, jó eséllyel az első nap ki is rúgnak 🙂 Mi a hámból rúgtunk ki.  Lényeg a lényeg, munka vége, irodából leléptem, irány Utcazene. Elsőként tavalyi kedvenceimet hallgattam meg, elöszőr a Profundot. Bár tavaly ők a kedvenceim közt voltak, idén, valahogy nem sikerült olyan jól a szereplés.  Kellemes volt meghallgatni, csak hát valahogy semmi plusz. Valami hasonló történt az Empty Pubs-al is. Szintén kedvenceim voltak tavaly és bár továbbra is jó kedvűek voltak, valahogy mégse volt az a nagyon ütös, ugráljunk, táncoljunk koncert. Mindenesetre összefutottam, néhány kedves ismerössel, legtöbbjük, tavalyi utcazenéről volt ismerős. Különben, így a sokadik utcazenénél lát az ember ugyanolyan arcokat, akiket nem ismer, de valahogy mégis. A mindig mindenhol táncoló lányt, a hangositókat és persze a visszatérő zenekarokat. Ő velük sétáltam és akkor felfedeztünk, egy nagyon jó szolgáltatást a Zsíros deszka házat. Zsíros kenyeret árultak egész jó áron. Szerintem nagy ötlet. A következő poénos szolgáltatás, a maci festés volt. Gyerekek macis ecsetekkel festhettek.

Szóval a barátaimmal megállapodtunk, hogy megiszunk egy sört, aztán megyünk tovább, na az a sör, 3 sör lett és előtte is ittam már egyet, még kb. Cry alatt, akiről többet később mert szót érdemel. Szóval a 4 sör után, volt egy olyan része az estének, hogy egy nyomdában pálinkáztunk, illetve pálinkára jégkockát rágcsáltunk és megismerkedtem, két tengerimalaccal is, nyomingerrel és cirókával.  Hazafelé még hallottam egy kis Takáts Esztert. A társaság jó volt, jól éreztem magam, csak néhány koncertről lemaradtam. 🙂 Meg majdnem elhagytam a táskámat, de végülis az is meglett.

2.nap

Bal 101A második nap, már egy kicsit tartalmasabb volt szerencsére 🙂 Összefutottam unokatesókkal is. Aztán körbenéztünk, végül úgy döntöttünk, a Blúz Tér 10.  abban az időben a legjobb. Valóban, ahhoz képest, hogy a blúzt nem komálom, mint zenei stílust, ahhoz képest nagyon jó koncertet adtak. Bár szerintem néha kicsit túl játszották magukat. Mindenesetre a Majom a holdon, és a Veszprém számuk, nagyon ott volt.  Amit most sajnos nem találok. Utána ismét egy kis Profundo, mert azért rossznak nem mondható.  A következő zenekar aminek a végét kaptuk el, a Barcsay Jenő emlékzenekar. Az énekesnőn alul csak egy harisnya volt, felül meg egy öv meg egy poló, és nem csak az öltözködése volt extrém, az egész megnyilvánulása. A hangja viszont nagyon volt, akárcsak az énekesnek.  A dalaik, régi klasszikus popszámok átdolgozásából álltak. Pl. a Befejező dal, a nálam mindig 2 forint ez a dal volt. Melynek a refrénjét kicserélték Barcsay Jenő emlékzenekarra, de olyan szinten, hogy másnapi a fülemben szólt a dallam. Majd Empty Pubs eleje. Utána leléptem unokatesóktól, találkoztam elöző napi ismeröseimmel, barátaimmal.  Beértünk Empty Pubs végére, utána ha jól emlékszem Kalapis Gergely Triót hallgattunk egy darabig. Aláfestő zenének jó volt, de nem tudnám túlzottan felidézni. A következő koncertet annál inkább, hiszen ott Napra együttes előadására tartottunk. Ő rolúk, már írtam a VOLT-os bejegyzésbe, kicsit Besh o Drom jellegű zenekar. Ők hozták a szokásos elvárható formát, nekem nagyon tetszett a koncertjük és sok más embernek is szerencsére 🙂 Utána még elléptünk sörért. Közben beküldtünk ezernyi kódot a soproninak, wáá nem értem miért nem támogatják a fesztivált. Ennyi sopronit soha máshol nem iszok meg. Bár Borsodit se, szóval nekik meg köszi a támogatást. Habár nem értem ha a Borsodi támogatja a fesztivált, miért 350-400 ft a korsó… sebaj. Kicsit söröztünk a tömegben aztán hazamentem 🙂

3.nap

3. nap az egyik kedvenc napom volt. Péntek volt, még korábban leléptem az irdodából, 3-kor már az Utcazenén voltam. Erős kánikula, napsütés. Siettem, hogy megnézhessem Cry fellépését.  Cry egy olyan fickó, akinek abszolúlt utcazenész kinézete van. Kicsit ilyen tipikus amerikai hippi forma. Mindenesetre, elég zseniális amit művel. Egyik lábánál lábdob, másiknál szintén, amivel a gitártokot üti. A kezében gitár, a szájánál harmonika, de néha énekel is.  Szintén klasszikusokat, RHCP-t, Claptont, U2-t, stb… Leültem a betonra, hallgatni. Hmm, hát ízé, 40 fokban ne üljetek, forró betonra, mert nem vicces 🙂 Egyedül játszott, mégis volt egy olyan egyénisége, hogy félelmetes hangulatot teremtett a közönségben.  Pl. Utcazenén megtapasztalta az ember, micsoda hangulat emelkedést lehet, elérni, ha szám közben már mindenki ritmusra tapsol.  Volt, hogy nem tudja mit játszon, ekkor bekiabálták neki, hogy Claptont. Jól van mondja, úgyis Clapton mániás 🙂 Máskor Led Zeppelin-t kértek tőle, arra azt mondta, nem azt nem tudom 🙂 Párszor azt sajnálta, hogy a színpad tök egyenes, mert a cuccát az utcára készítette, a sima színpadon meg gurulni akart összevissza. Mindenesetre, olyan jó koncertet adott, hogy utána úgy gondoltam, hogy megyek tovább más színpadhoz, mert olyan nincs, hogy két zenekar egymásután, ugyanazon a színpadon jól játszik. Sajnos később kiderült, hogy de van olyan. Koncert közben még az volt a vicces, amikor az emberek egymás feneke alá locsolták a vizet, hogy ne a meleg betonon üljenek. Szóval Cry után, elléptem körül nézni, merre mi van, volt egy kocsmatrúbadúr nevű, nagy szakállú előadó. Ő róla úgy éreztem, egy kocsmában, nagyon jól megállná a helyét, de a fesztivál fellépési szintet még nem érte el. Bár tényleg nagyon ügyes volt. Tovább mentem, találkoztam a Blues Taxi zenekarral, akik szaxofonnal játszottak, jó kis híres zenéket, de annyira ők Bal 182se nyerték el a tetszésem, az nap.  1 szó mint száz, visszatértem ahhoz a színpadhoz, ahol előbb Cry volt, most pedig Cruisers. Ők viszont olyan bámulatosan játszottak, olyan hangulatot teremtve, hogy azt elmondani leírni nem lehet. Kicsit talán reggae stílusban nyomták, az egyik énekesnek, nagyon szép fekete hangja volt. Amin némileg ledöbbentem. Volt egy aranyos lány énekes is, aki még akkor se hagyta abba az éneket, amikor már a számnak vége volt, de a zenekar többi tagja illeszkedett hozzá, tehát óriási bulit csaptak.  Kis színpadon voltak, körülöttük az emberek, az énekesek csak a színpad előtt fértek el. Mindig mondták, hogy menjünk közelebb, körülbelül 1.5 – 2 méterre voltak a közönség és az énekesarcok egymáshoz viszonyítva. A végén, nem tudták már, hogy mit játszanak, ezért kitalálták, hogy írnak egy dalt.  A zenészek, elkezdtek egyből improvizálni, az egyik énekes kitalálta a szöveget, Veszprém az én városom, más szöveg nem is volt, de mivel 4 különböző kaliberű énekes van, akik mindenfajta stílusban tudnak énekelni, megoldották olyan jóra, hogy a közönség tombolt. Mivel nekik nem volt meg a nagy sárga papírjuk, ahol a nevük, meg a szavazó számuk szerepel, ezért tollal írták le, és egy őrültebb csaj a közönségből, a mellén cipelte végig és mutogatta.

Cruisers után, pont  a Barcsay Jenő emlékzenekar koncertjére sikerült megérkeznem. Nekik a kezdésük volt olyan, hogy majdnem beleremegtem. Hangoltak, hangoltak. Egyszer csak az énekescsaj, beleüvölt a mikrofonba: Freeze, I am Ma Baker. Put your hands in the air and give me all your money.  Azt hittem ez a hangolás, ledöbbentem és elkezdték játszani a Ma Baker-t.  Mivel az UZ2-es kóddal kellett, rájuk szavazni, elnevezték magukat UZ2 zenekarnak. Régi slágereket, mint a Ma Baker, I like to movin, Everybody játszottak, de azokat úgy, hogy az ember nem bírt ülve maradni. Koncert előtt, hallottam, hogy az énekes azt mondta az énekesnőnek, tedd félre az agyadat, aztán gyere. Megcsinálta! Ilyen őrült előadót még nem láttam. Komolyan mondom a Cruisersen , meg ő rajtuk látszott, hogy lelküket testüket mindenüket beleadták.  Az együttesek tanulhatnának tőlük, akiknek a számaikat feldolgozták. Útközben a következő koncertre, találkoztam hegedüssel is, gitárbandák földön ülve. Aszfalt rajzosokkal.

Volt egy vicces jelenet, amikor egy lány odament egy másikhoz és megkérdezte, hogy hol lehet nevezni, az aszfaltrajz versenyre, mert ő is szeretne rajzolni. Válasz: Fogsz egy krétát aztán rajzolsz ez nem verseny. Kiscsaj totál ledöbbent, hogy itt lehet olyat csinálni, hogy csak nekiáll rajzolni a sétáló utca közepén. Pedig hát ilyen ez a fesztivál.  Utána a következő botrányos eset esett meg. Ismét barátaimmal találkoztam, de hogy mindenki összegyűljön, egy helyen várakoztunk. Addig sajnos lement egy koncert, ami nem nagyon jött be, a Magic Mosquitos. Kicsit talán levették a Méhek stílusát, ugyanolyan hülye szemüveg volt rajtuk, hasonlóan rossz zenét játszottak. Közben meg próbáltak jó hangulatot csinálni, hasonlóan sikertelenül mint Méhek a Volton.  Mindenesetre volt egy krokodiljuk és rávettek két őrült csajt a mocsári szörfre.  Mi addig elsöröztünk, elpálinkáztunk és felfedeztük, hogy mit fogunk árulni, köv. utcazenén,  Szatmári Ciklont. Nem mondom el senkinek, mi az, de egy forradalmi ital újítás lesz, forradalmian új dobozban.  Majd meglátjátok, vagy nem 🙂  Utána Zagasticra mentünk, szintén reggaes zenét játszottak, de én nem tudom, a Cruisers a kis színpadon ezerszer jobb hangulatot csinált, mint a Zagastic a nagyon. Nem voltak rosszak, csak hát nekik is van még hova fejlődni.

4.nap

Bal 220A 4. nap az kicsit gáz volt. A negyedik nap, úgy döntöttem, hogy kocsival megyek be, hogy tovább maradhassak. Mondták jön egy vihar, lehűlés lesz minden, de az 5-kor már BP-en lesz. Gondoltam, akkor most is bemegyek 3-ra.  Az út olyan volt, hogy alig bírtam az autót árkon kívül tartani, 90 km-s szél próbálta dobálni a kocsit és vízátfolyások voltak az úton. Izgalmasan, de megérkeztem. Első negyedórában, nem szálltam ki a kocsiból, mert annyira zuhogott. Majd erőt vettem magamon és átvágtam a Kossuth utcára. Egy fedett helyen, összefutottam néhány fiatallal, akiknek volt két dobverőjük, kicsi dobuk, de mindenen kipróbáltak a dobverőt. Az egyiküknek hegedüje is volt.  Ők is improvizáltak elég szép dolgokat, a hegedűs valami horrorisztikus film felvezető zenét kezdett.  A dobos közben haláli mélyen dobolt és elkezdett mondani valami felvezető szöveget. Közben, adtak jambalaia receptet is 🙂

A következő élmény egy Spar fedett részén volt, itt dobon kívül, volt szájharmonikája, meg gitárja a bandának.  Ők még jobban zenéltek, mint az elöző banda. Egyszer csak bekapcsolodott, egy részeg srác is, rekedtes de nagyon jó hanggal és a zenéhez elénekelte ami eszébe jutott. Az időjárást, a boltbeli akciókat, mindent. Majd jött a szaxofonos banda és ők kezdtek el zenélni, ők fellépők lettek volna, de mivel lefújtak minden délután fellépést, ezért ők is a fedett részen, a srácok mellett kezdtek el játszani.  Ők azok, akik elöző nap annyira nem tetszettek, de most igen. Macskajajos számuknak óriási sikere volt.  Utána egy olyan bandába futottam, akik egy kirakat előtt ültek, két gitárral, egyiket dobnak használva. 3 másik lány meg énekelt.  Modern népdalt is például, az valami bámulat volt. Énekeltek angol dalokat is, nagyon fiatalok voltak, de nagyon jól, remélem jövőre fellépők. Utána kb. a nap folyamán harmadszor, úgy döntöttem, most már hazamegyek. Ekkor jöttek szembe az ismerösök. Na ő velük még kovályogtunk egy kicsit, végülis a kolbászosnál kötöttünk ki, ahol éppen Kiss Dániel–Baán Roland–Soós Arnold Trió zenélt, szintén színpad nélkül. Mit ne mondja, nem a legkreatívabb név választás. Ők szintén feldolgozásokat játszottak, bár egész kellemes volt. Közben megismerkedtem, valami rözse nevű kajával. Finom volt, végülis, krumpli, hagyma, hús, paradicsom amiből állt.

Jólesett a jéghidegben.  Közben kaptam gumicukrot is. Majd ásványvízzel és gumicukorral a kezemben, elindultunk Rubber Puppetre. A leghíresebb számuk még mindig a Kossuth utcán. Leghíresebb rigmusuk, pedig még mindig az Épitők verik a Pick Szegedet.  Elég hatásos amikor ezt kb. 5000 ember üvölti egyszerre.  Koncert közben, mászkált egy lánysereg és az első egy táblát tartott, hogy a párját keresi, aki tud főzni, mosni, takarítani.  Majd Hs7 minimál koncertre tévedtünk. Valójában  HS7 volt kisszínpadon. Gitáros énekes megvolt, többet nem láttam. Mindenesetre a leghíresebb számaikat eljátszották, csak a kis udvarban, alig fért el annyi ember.  Nagyon jó volt. Majd Quimby-re mentünk. Quimby-re is beígérték hogy valami fapados koncert lesz, mert nincs rá pénz, stb…  Ehhez képest nagyszínpadon voltak, ami elvileg nem volt, mert arra se volt pénz és teljes koncertet adtak.  Kiválóan befejezése volt az utcazenének. Hozták a formájukat. A közönség úgyszint.

Az utcazene hangulatára egy szavunk nem lehet, mint ahogy egyik évben se lehetett. A szervezést egyfelől dícséret illeti, hogy minimál pénzből, ekkora fesztivált összehoztak.  A művészetek völgye példát vehetne az utcazene szervezőitől. Másfelől egy kis hiányosságot is megemlítenék,  Délután 4-kor nem kellene, minden koncertet lefújni este 8-ig, amikor 5-kor már egész jó idő van. Mindenesetre tovább se értem, azokat az embereket, akik Utcazene idején máshol vannak 🙂


Bal 215


Bal 218

Bal 107

Bal 056

További képek : http://zumrut.fw.hu/utcazene

PAFE

Egy fesztivál, ami akár jó is lehetett volna. Igaz, lehet, hogy én se tudnék jobb fesztivált szervezni, de biztos vagyok benne, hogy a jövőben a szervezők, jobban odafigyelnek majd, hogy csak kicsit legyenek profibbak vagy kedvesebbek, mint idén. Csütörtökön leléptem az irodából és mentem fesztiválozni egy kedves barátnőmmel. Fesztivál busz 100-as, jó ötlet grat érte.  Óriási tömeg a kapuknál, a fűben ültek, 20 perc alatt lépett egyet az ember, aztán észrevettünk egy másik bejáratot, ahol 5 perc alatt bejutottunk. Na de ott aztán jött az első negatív élmény. A biztonsági őr elvette a pogácsáimat. Habár tudtam, hogy nem lehet italt bevinni, mert fesztiválokra nem lehet, de hogy ételt se ez új volt. Azért kicsit szomorú, hogy csak az őszinte emberektől vették el a pogácsát, a drogot, a rövidet, meg mindenféle piát beengedtek, mert ahhoz már gyengék voltak, hogy valamit megtaláljanak, ami két pulcsi között van. Nem baj, legalább tudtunk olcsón rövidezni, meg pipázni, nekünk csak alma volt. Szembe sátorból gandzsát ajánlottak. Ilyenkor az emberben felvetődik, biztos azért vannak ők ott, hogy nehogy balhék legyenek. Akkor másnap miért hallottam valakitől, hogy valakik összevissza verték egymást, meg volt, hogy fiúk erőszakosan rángattak egy-egy lányt?  Na de ennyit most a negatív részről. Szóval lesátraztunk, imádom a 2 mp alatt felverhető sátram. Bepakoltunk és útra keltünk, úgyhogy vettünk sört J először a kedvencesek rejtvény sarkát találtuk meg, nekiálltunk fejteni, sikerült, kaptam baseball sapkát és ez még csak eleje volt. Majd beültünk egy ingyenes póker versenyre, én kiestem, de persze Zsuzsi, aki azt se tudta mik a szabályok, pontosan, 2. lett. Mindezek után már persze a koncertre mentünk, hallgattunk kis Ghymest, de újra rájöttem ez nem az én zeném. Ez megtörtént már párszor. Nagyon jó stand-upot hallgathattunk Aranyosi tolmácsolásában, közben kiderült, hogy a fesztiválozok nagy része középiskolás.

Hamarosan Kispál lépett fel, a dalok felét nem is ismertem, pedig hát azért egész sokat ismerek.  Az idő folyamatosan rosszabbra fordult. Nap csúcspontja a Tankcsapda előadása volt, habár Lukács Laci olyan dallamokat hozott elő, ami miatt alig bírtam felismerni melyik dal szól. Ekkor már esett az eső jócskán, de bevonultunk a jager bárba fedett helyre, ahol nem ért minket. Nem sokkal később kezdődött egy jéger parti ahol igen jól zenék szóltak. Sajnos már nagyon álmos voltam, aznap fél5kor keltem, ezért inkább elmentem aludni.

2.nap

Aludni azért nem sikerült valami jól, hiszen, a folyamatos zene, meg a kiabálások körülöttünk nem hagytak minket aludni. Olyan 9-11 környékén rájöttünk, hogy éhesek vagyunk, és hogy nem lángost akarunk reggelizni. Ezért elmentünk Tescozni, laza 4-5 km lehetett. Első gondolatom az volt, hogy, a biztonsági őrök előtt kéne kajálni. De végül egy Tescos fa alá telepedtünk, bár esett az eső, de a lombkorona valamennyire védett minket.

Majd vissza a feszt helyre. Igazi túra útvonal lett a fesztivál és tesco között, rengeteg punk, alter, rocker stb.. járkált fel és alá. Elég hamar elértük a kora délutáni órákat, ezért mentünk újra rejtvényt fejteni. Mivel nagyon fújt a szél és stabilizálni kellett a rejtvényt, ezért már 4 sörrel mentünk, minden sarokra jusson.  Zsuzsi kapott strandlabdát én meg kulcstartót. Közben hallgattunk Testiegyenleg Ska Kollektívát rettentő jó koncertet adtak, eddig nem ismert ezt a formációt, úgyhogy megleptek. Pókerre már nem nagyon jutottunk be, úgyhogy a koncert lett volna az irány, de jöttek az ismerősök. Ez kicsit bezavart. Ugyanis innentől, mindenki mindenkinek ismerősét kereste, persze soha senki se volt ott ahol kellett volna lennie. Aurórát csak a kapuból hallgattam, de úgy is nagyon tetszett.  Úgyhogy kb. az következett, hogy senkivel se törődni, csak élvezni a fesztivált. A nap csúcspontja akkor is a PASO volt, hihetetlen visszanézni, milyen későn volt, azt hittem nappal volt. Nagyon frissítetett, mozgalmas koncert volt. Lehet, hogy eddig hülyeségnek gondoltam a fehér öltönyt, zakót, de nagyon megmaradt, hogy az énekes ebben volt. A másik, ami megamaradt, amikor több ezer embert leguggoltattak csak azért, hogy nagyot ugorjanak majd a bedobott dvd-ért, mindenesetre óriási koncertet adtak. Majd miután bedobták mindenki felugrott és ugrált tovább.  Utána pedig mentünk bulizni a jéger sátorba, aznap ha jól emlékszem végig buliztam, táncoltam az egészet, már átmentem a maláta bárba. Ott találkoztam egy volt Salsa táncos társnőmmel, jó volt végre valakivel egy normálisat táncolni J Ha kicsit ötvöztük is a free style-t a salsával.

3.nap

A 3.nap elején, észrevettük, hogy van egy pékségszerű képződmény baráti árakkal. Valójában 2 kisbuszból árultak pékárúkat, wc papírt, és mindent, ami hasznos lehet egy fesztiválhoz. Előtte elmentünk mosakodni, ott vártunk, egy jó félórát, a sorra, bent, a zuhanyzó tálcákban állt a víz, a talaja sáros volt. Ellenben a csapok működtek, hideg vízzel, de hát milyen fesztivál lenne az, ahol van meleg víz.    Úgyhogy magam részéről vettem 6 zsömlét meg liter tejet, sátorban, megreggeliztünk, majd mentünk vért adni. Ugyanis beállt egy kocsi, ahol volt lehetőség ilyen akcióra. Voltak előttünk kb. 10-en, de hamar lefogytak, mert alkoholos befolyásoltság alatt, nem lehetett vért adni. Úgyhogy egész hamar bejutottunk. Majd jött a jégeső, addigra már pont a sátorban voltunk. Jégeső után, hamar kisütött a nap, mi még sátorban voltunk, ekkor hallottuk, hogy valami készülődik. Egyesek arra gondoltak, milyen jó lenne, ha valaki a jégeső utáni pocsolyában megfürdene. Egy srác pont sörre gyűjtött még 200 forint hiányzott neki, ezért 200-ért bevállalta, már csak a pénz hiányzott. Nyilván ilyenkor előkerül egy showman aki összegyűjti a közönségtől 10 forintosokból a 200-ast. Úgyhogy többször is nézhettük az akciót. Később, amikor visszatértem még, éppen tollat árult a srác, a másik meg palackozott üzenetet küldött a pocsolya túloldalára. Úgyhogy volt élet. No aztán nemsokára újra rejtvény sarok J ahol kaptunk piros lapot és repülőt hajtogattunk és egy kedves rejtvényes lánnyal (Nóri) repcsiztünk egy csomót. Mást is alkottunk, az asztalon található tollakat kb 10-et ráraktunk úgy egy közepes méretű kőre, hogy ne essen le, elég extrémen nézett ki. Az együttesekből, megemlítendő Hobo Blues Band , akik az eredeti felállásban koncerteztek, eljátszották az összes híres számukat, hajtók dala, hosszúlábú asszony, mata hari stb… szintén nagyszerű volt. Elég sokáig elbeszélgettünk, elég sok mindenkivel, közben sátorról sátorra, színpadról színpadra járkáltunk, de a nap végére ott volt a The Moog, Iszonyú jó indie rockot játszanak, még mindig a fülemben zúg. Mindenki azt hitte róluk hogy britek, de magyarok és nagyon jók. Majd jött a szokásos jéger party ahol találkoztam egy Fanny nevű lánnyal, hívott táncolni, gondoltam milyen jó lesz, de szegényke kicsit ittas volt, ezért letaroltuk a fél bárt, elütöttünk pár embert és kilöttyent néhány sör, úgyhogy próbáltam inkább kintebbre vinni, szabad területre ahol nem vagyunk vészesek. No aztán napkelténél irány aludni.

4.nap

Vasárnap utolsó nap. Nagy nap volt, talán a leghosszabb. Akkor miért nem emlékszem rá annyira:-D Mindenesetre észrevettem, hogy valamelyik nap elhagytam sajnos a fényképezőgépemet, ezért gondoltam felderítem hátha leadták valahol. Megkérdeztem egy információs pultot, ahol mondták, hogy kérdezzem meg a bejáratot. A bejáratnál biztonsági őrök voltak csak, megkérdeztem az egyiket, lesajnálóan, de nagyképűen visszakérdezett miről van szó, mondtam a fényképezőgépről. Majd flegmán mondta, hogy kérdezzem meg a konténert a wc-k után. Zárva voltak. Itt ami újdonság volt, a strandröplabda, vicces strandröplabdázni mezítláb 12 fokban. Pókerezni is szerettünk volna, de eddigre fizetős lett, úgyhogy kihagytuk. Helyette inkább kötélen táncoltam, de inkább a kötél táncolt alattam. Utána járkáltunk kicsit fel s alá, belehallgattunk a Félóra koncertjébe, nagyon jó volt. Ezt szeretem a fesztiválokban, ismeretlen zenekarok elképesztő jó koncerteket adnak. Egy vietnámi gitáros énekesnőjük volt a legattrattraktívabb jelenség, de a zenéjük is ott volt a toppon. Hamarosan a HS7 koncert következett, legtöbb barátom kedvence ez az együttes, nekem is a kedvencek közé tartozik, főleg mert a szövegeik a szívemből szólnak.  Vicces az volt, hogy a tömeg közepén találtam ismerősöket. Hamarosan megjelentek kereszttesóim. Valahogy ha Jocó közelébe kerülök, akkor mindig pálinkázok. Elmentünk Prosecturára, nem mintha kíváncsiak lettünk volna, csak éppen arra sodródott a tömeg.

Közben néhányszor, felvonultak a biztonságiak, hogy megmutassák ők is ott vannak ám. Hmm….  Prosectura után nem sokkal jött Bori, neki már a megjelenése is magával ragadó, rövid bőrnaci hasonló felső feketében. Boriban az a jó hogy a koncertjein, teljes extázis van, mind az előadó mind a néző részéről. Szintén egy kiváló koncert volt. Sátorban voltunk, ami jó, mert éppen nem áztunk meg, de fura hogy Bori nem nagyszínpados. A nagyszínpadra ekkor már a Quimby készülődött. Közel kétszer annyian voltak az elején már, mint HS7-en. Megtalálni valakit a tömegben teljes káosz volt. Vasárnap mindenki eltelefonálta a fél pénzét, hiszen mindenki barátja megérkezett, mindenki más koncerten volt és hatalmas kiabálások voltak: Hol vagytok? Mi itt vagyunk, nem hallok semmit írj sms-t!! Majd jött a hívás újra, aztán végül sms, de ezt vagy 21-szer. Majd betévedtünk a maláta bárba, ahol éppen az Effeta csapat koncertezett. Itt is női énekes, nekik nem ekkora és nem ide volt írva előadás, de egy kis beszélgetés meg pálinkázás mellett kellemes volt. Maláta bár mellett meg találkoztam egy lánnyal, akivel discot táncoltunk, egy teljesen más zenére. Mindegy volt 1-2 ilyen.  Lépcsőtől borsodi padokig mozgás majd felmentünk a maláta bár „páholyába”.  Sose gondoltam volna, hogy milyen jó kilátás lehet onnan, de pont szembe volt a színpad és átláttunk a tömeg felett. Egy olyan koncerten történt ez, ami pont nem érdekelt minket. Majd jött Fanny, az előző nap részeg lánya, továbbra is az volt, de rájöttem, hogy ő csinálja jól, mert ha nem józanodsz, akkor másnapos se vagy. Elmentünk táncolni, közben hirdette, hogy 2-kor a port.hu sátorban, ő fog fellépni. Úgy döntöttük Jocóval, ezt látnunk kell J Kettőkor bementünk a sátorba Fanny-t is figyelmeztettük, itt az idő. Ekkor felállt egy padra és elkezdte kiabálni a bent lévőknek: Kezdődik, Kezdődik. Senki se reagált, majd pedig jöttek az előadás részei olyanok, mint hogy: Vivien láttalak az iwiwen, vagy Itt van a nyár irány a Balaton másodosztály a Zsuzsanna vonaton.  Aztán kb ennyi volt. Pedig hát hívtuk azokat is akik hagymát akartak nekünk eladni, bizonygatván hogy a Cseri erdőben hagyma föld van és hogy az-az igazi business. Ki tudja, még az is meglehet. A vicces az volt, hogy 4 napig nem találtuk hol a csocsó, Fanny ezt is megmutatta, hajnali 3-kor nekiálltunk csocsózni, de alig kerültünk sorra. Végül, akiktől tudtam elbúcsúztam és elmentem aludni. Reggel felkelni alig bírtam, a sátort megint alig lehetett összecsukni. Most már megtanultam, hogy kell tényleg 3 mp alatt összecsukni, majd következőre. J

A fesztiválon, a zenekarokon kívül szinte alig volt tökéletes dolog. A wc-k az utolsó napra szinte megközelíthetetlenek lettek, biztonsági őrökre több szót nem akarok pazarolni. Programok jók voltak, csak kicsit talán kevés és szegényes. Ételek, italok drágák voltak. Nyilván a közönség intelligenciája nem a szervezőktől függ, azzal nem lehet mit csinálni. Az idő is igen rossz volt és fogalmam sincs, hogy ki nyerte a Pannónia motort. Mindenesetre a belépő jegy a lehető legjobb árban volt. A koncertek a bulik a társaság viszont felejthetetlen élményt nyújtott.

A fesztivál jó hangulatát továbbá köszönöm : Zsuzsinak, Jocónak, Fanninak és még sokaknak másoknak 🙂

06_szobor

További képek a http://www.pannoniafesztival.hu -n

Ui: Remélem hamarosan a rólam készült karikatúrát is feltudom tölteni ide 🙂

Utó UI: Láttunk még plusos bevásárló kocsiban rallyzó punkokat – ezt még le kellett írnom. Valamint hogy fesztivál után írtam a szervezőknek, hogy mit tehetek a fényképezőgépem felderítése érdekében, de válaszra már nem méltattak.

Kép 093

Jöhet szélvihar, jégeső, véradás a kedv még mindig tart 😀

Jött a jó idő, és hamarosan jönnek a legnagyobb fesztiválok is.  3 + 1-et emelnék ki most, a nagy hajcihőből.

1: PAFE:

Ez nem a bűvös sárkány kistesója. Hanem, egy erdő fesztivál. Várpálotán az erdőben egy kis tisztáson, lehet sátrázni és olyan fellépőket hallgatni mint: Tankcsapda, Kispál, Hobo, Quimby, Vad Fruttik, Kaukázus, PASO, Irie Maffia, PUF, Carbonfools, HS7, Belga, 30Y stb…  http://www.pannoniafesztival.hu

május 28-31 Várpalota Cseri erdő.  4 napra: 2600 forint.  Nem írtam el egy 0-val se, ez tényleg annyi.

2: UTCAZENE

A kedvencem, mert olyan free. Kötetlen, szabad, ingyenes. Ez az amikor Veszprémből egy fesztivál város lesz. Minden utcasarkon egy-egy zenész, 7 sznpadon meg fellépők. Ezek közt a legtöbb olyan fellépő, akiket sose hallasz rádióban, nem  cserélgeted a cd-it a barátaiddal, viszont olyan bulit rendeznek, amire örök életedben emlékezni fogsz. Nyilván, elöfordul Quimby meg Kispál minden évben, Ladánybene 27 de pl akik folyamatosan járnak, tudják hogy elmaradhatatlan az I skarbonari, Kovács Levi és az Empty Pubs. Kis családias fesztivál 100 ezer emberrel. A főoldalukon videó: http://www.utcazene.hu

Július 15-18

Ár 4 napra: 0 ft

3: VOLT

Kinek a SZIGET túl drága vagy túl kevés a magyar. Annak egy sokkal szebb városban juthat fesztivál Sopronban. Ez kb ugyanaz mint a Sziget csak kicsiben és olcsóbban. Szolgáltatások száma számtalan. Akárcsak a zenekaroké:  Limp Bizkit, Marylin Manson, Franz Ferdinand, Earth Wind and Fire, Sepultura, Tankcsapda, Quimby, Kispál, Vad Fruttik, Zagar, 30Y, Edda, Ákos, és még maradt kb 200 fellépő 10 színpadon.

VOLT Fesztivál bérlet: 17 900 HUF de van egy rakat opció, szóval http://www.sziget.hu/volt/

3+1: 10. Nemzetközi Harley Davidson Fesztivál.

Ez azért +1 mert ezen még sose voltam, viszont nem lehet rossz. Közel 10 ezer Harley plusz egyéb motorok szoktak itt összegyűlni. Nekem eddig a leglátványosabb a felvonulásuk volt. Amikor mozog alattuk az aszfalt, amerre elnézel csak motor és a végén már azt mondod ennyi motor a világon nincs. Bent a kempingben is jó buli szokott lenni, idén pl : Suzy Quattro, Tankcsapda, Bikini, Piramis plusz, és egy rakat Tribune banda, mint Pink Floyd, AB/CD vagy Scorpions.

Jun 10-14.

Fesztiváljegy: 15000 forint. De a felvonulás megtekintése ingyenes. Megéri a látvány.

http://www.hog.hu/inde_red.php

Egy város, ami a világ legjobb olimpiáját rendezi, egy város, ami 17-18 millió embert forgat, egy hely, ahol az öregek sportosak, a muanyagot gyujtik, ahol 1 év alatt építenek annyi metrót, és utat, mint Magyarországon 10 év alatt, ahol mindenki mosolyog és mindenki komolyan veszi a dolgát.

1.Nap

Ráadásul, az olimpia hete! Mint minden útleírásomat, ezt is napokra bontva közlöm. Számomra már az odarepülés is élmény volt, mert 3 és félóránál többet, sose repültem még egyben, ez pedig egy 9 órás út volt. A kiszolgáló személyzet, kék alapon sárga kínai mintás, egyenruhát viselt, viszont nem engedték, hogy lefényképezzem oket. Nagyon tápláló finom ételeket-italokat szolgáltak fel, habár a brokkolis részt átadtam apunak. Délután hatkor, már letakarták az ablakokat, hogy aludjunk, hiszen az idoátállás miatt, akkor Kínában már éjfél volt. Próbáltunk is vacsora után aludni, de nagyon nehéz volt, az üléseket nem Európaiaknak tervezték, kicsit kényelmetlen volt, így nem nagyon ment az alvás. Reggeli után rögtön leszállt a gép. A pilóta elmondta, hogy ott kint 25 fok van, én meg túlzásnak véltem, mert hiszen azt láttam, hogy kint párás ködös minden, és tudtam, hogy hajnali fél hat van Kicsit fáztam is a repülon, úgyhogy féltem ott kint hideg lesz. Miután megtaláltuk az idegenvezetoinket és elosztották a csapatokat, kiléptünk kínai földre. Volt ott minden de nem hideg. Az elso amit meglát az ember, egy sor kínai zászló, az elso amit megérez az ember, hogy nem kap levegot, nem a szmog miatt, mert az nem volt akkoriban ott, hanem a 70%os páratartalom miatt. Aminek következtében az ember a 25 fokot sima itthoni 3 foknak érzi. Majd a szállás felé, a buszon, két dologról is megbizonyosodik az ember, Peking semmivel se piszkosabb mint Budapest, illetve hogy a házak is ugyanolyan modernek mint Európában.
Majd megérkeztünk a szállásra, gyönyöru szép kínai stílusú díszítése volt és elég érdekes volt Pekingben látni a kiírást hogy: Üdvözöljük Longmai –ban. Ez volt a szállás neve. Valahol ezután kezdodtek az igazi kalandok. Egy aprónyi szervezési káosz után, elsétáltunk, immáron karszalaggal a szállásunkra, néhány száz méterre volt a bejárattól. A szállás, teljes elégedettséggel töltött el minket, hiszen tágas hálószoba, egy tv szoba illetve egy fürdo amibol állt. Habár a fürdonek volt annyi hátránya, hogy se szellozo, se elszívó nem volt, teljesen zárt volt, de ez volt a legkevesebb. Majd lementünk reggelizni, ott elbeszélgettünk a többi nyertessel, utána pedig irány a nyári palota, de elotte pénzváltás, ami csak reggel 10-tol muködött, gondoltuk, váltunk és a 10:20-ass busszal elindulunk be a városba, várost nézni. Gondolatnak szép volt, de amikor megláttuk a realitást elképedtünk. Ugyanis hatalmas sor kígyózott. Közelebb érve megtudtuk hogy miért. Ha jól emlékszem minimum hatan dolgoztak a pénzváltáson, meg körülbelül 2-en nézték. Ketten UV alatt nézték meg, egyikojük kristállyal, a negyedik felírta a pénz sorszámát, az ötödik kiszámolta, rózsaszín hello kitty-s számológéppel a váltást, a hatodik meg lepörgette a pénzt. Majd késobb megtudtuk, hogy miért van ez így. Kína lakossága közel 1.3 milliárd fo és Kínának nagyon fontos, hogy a munkanélküliség alacsony legyen, ezért mindenki kap munkát, viszont olyan munkakörök vannak, amik teljesen feleslegesek, például, ajtónyitogató, üdvözlo munkakörök, egy sima pultos büfében van egyszerre 5-6 árus, illetve amit lehet kézi erovel csinálnak, hiszen a gépek, rengeteg embertol vennék el a munkát. Ugyanakkor nagyon odafigyelnek, hogy ne váltsanak rossz pénzt. Pékdául valakinek egy 50 euróst azért nem váltottak föl, mert a teteje kicsit piszkos volt. Nekünk szerencsére az összes pénzüket elfogadták. Tehát a 11:20-as busszal ami megvárva az embereket kicsit késobb indult, elindultunk az ötös metró elso állomása felé. Nagyon jó volt, hogy ingyenes transzfer busz közlekedett óránként többször is a metró állomásig. Az meg még jobb volt, hogy olimpiai jeggyel ingyen lehetett utazni. Amúgy a metró jegy nem lett volna drága, 25 és 50 forint között van, amivel addig mehet az ember, amíg fel nem jön a felszínre, tehát nincs átszálló jegy meg hasonlók.
A metró igazán meglepo volt, hiszen a sín üvegfallal volt elválasztva, ami ha megérkezett a metró, az ajtó résznél szét nyílt és mindig úgy állt meg a metró, hogy az o ajtaja az üveg ajtónál legyen. Bent ment a légkondi és nagyon tiszta és modern volt az egész. TV-vel, kerekes székes hellyel, ahogy egy metrónak kinéznie kell. Jelezve is volt, de be is mondták mikor melyik állomásra érünk. Körülbelül 6 metróvonaluk van meg még egy hetedik, ami a repülotérre megy. 4 év alatt 4 metró vonalat építettek. Építeni nagyon tudnak, mert körülbelül 400 kilométer utat építettek az utóbbi 1-2 évben, plusz megépítették Peking-Shanghai autópályát ami Budapest-Párizs távolság. Mondjuk ember és szabály van rá. Közben a metrón is találtunk magyarokat. Végül kiértünk a metró legvégére ahonnan még busszal kellet menni a nyári palotához, ami az elso látogatási célunk volt. No de melyikkel? Menetrend volt, szépen nyomtatott kínai betukkel, végül két hollandtól kértünk útba igazítást, ok tudták. Eljutottunk végül a nyári palota parkhoz, ahol ki volt írva hogy fél árú jegy 15 RMB, teljes árú 30RMB de volt 60 RMB-ért is. Kérdeztük, hogy miben különbözik? Azt tudni kell a kínaiakról, hogy aki véletlen beszél angolul, annak rettenetes a kiejtése. Azt sikerült megérteni hogy 15 a különbség, meg hogy ki van írva, hogy mi a különbség, angolul nem volt, kínaiul igen. Kértem a biztonság kedvéért 30-ast. Bementünk és egy csodaszép tó tárult elénk kezdésnek. Amin egy sárkányhajón kívül, rengeteg fedett négyszögletes vizibiciklit láttunk. Arrébb egy pagoda szeru hely volt, ahol lehetett husölni, közben kivetíton ment az olimpia. Látszott a parkon, hogy a kínai kertmuvészet szerint alkották, hiszen egységet alkotott a növényzet, a szikla és a víz. 17 lyukú híd, pagodák, virágok, és persze a palota, övezte az óriási területet. A parkot még egy császárno építtette, saját kikapcsolódására, de olyan drága volt, hogy a hadseregtol vont el pénzt, majd miután ez is kevésnek bizonyult, népre vetett ki hatalmas adókat, végül bekerült a világörökség része közé, de ezt a nép szerintem nem értékelte túlságosan. A parkban szembesültünk, azzal a számunkra felettébb érdekes dologgal, hogy mindenki velünk akart fényképezkedni. Nagyon szeretik az európai turistákat és nagyon kedvesek velük, fényképnél mindig v betut mutatnak az ujjukkal, meg kellett volna kérdezni hogy miért. Majd a palota részben ha jól gondolom, találtunk egy hatalmas Buddha szobrot, gyönyöru volt, kívül pedig, Buddhaberakásos kazetták fedték a területet.
Ezernyi szépség után, elindultunk elso olimpiai helyszínükre, a Fencing Hall-ba, ami vívócsarnokot jelent, és az Olympic Green-ben helyezkedik el, ahol a legnagyobb stadionok is, például a madárfészek vagy a vizeskocka. A 10-es metróról át kellett szállni a 8-asra, ami a szerencseszámuk is a kínaiaknak, ezért az olimpiai helyszínekre épült metróvonal egyértelmuen a 8-as számozást kapta. Ez volt az a metró ahol nem lehetett a felszín alatt átszállni, csak úgy hogy kimentünk és átmentünk egy ellenorzo sátron. Amíg odáig is eljutottunk, több jegyüzérrel is találkoztunk, volt ki eladni, volt ki venni akart. A biztonsági ellenorzo sátor is tele volt fiatal kékbe öltözött önkéntesekkel, meg az egész környéke, akik segítettek mindenkit, ugyanakkor a biztonságra is magas színvonalon figyeltek. Nem lehetett bevinni ételt italt, fényképezogépet be kellett kapcsolni, hogy az csak fényképezésre jó, elmagyarázni hogy az a kazetta a videóhoz kell, de végül bejutottunk.
Majd megkerestük a Fencing Hall-t amirol eddig úgy tudtuk a legkisebb stadion, hatezres volt, de olyan hatalmas hogy egy látószögnyi fényképezogépbe nem fért bele. Majd bementünk a létesítményben, vidáman fülig éro szájjal nagyokat köszönve üdvözöltek minket és segítettek is mindig mindenkit. Mivel az üdíto olcsó volt, ezért a csarnok egyik bejáratához közel eso boltban, vettem egy sprite-ot. Bementem heten álltak a pult mögött, dumáltak. Ahogy beértem csend lett és mindenki éppen állt. Nem bírtam, elröhögtem magam, mert rajtam meg rajtuk kívül senki nem volt a boltban, de ok is érezték az egész nyakatekertségét, úgyhogy ok is elnevették magukat. Majd ezek után leülve a helyünkre, követtük a vívás eseményeit, sajnos a legjobb négy közé nem került be a magyar induló, viszont három amerikai és egy orosz küzdelmét láthattuk. Azt hittem a vívás csendes sport, de a küzdelmek közt ment az üvöltés foleg a Júeszé visszhangzott nagyon, hiszen az elso három amerikai vívó lett. Szembe pedig megpillantottuk az idosebb Busht. A vicces az volt, hogy az összes fotóriporter a dobogónál állt, mikor meglátták aBusht mindegyikük odarohant, utána meg gyorsan vissza a dobogóhoz. A döntot magyar bíró vezette. Nagyszeru élmény volt.
Hazafelé fényképezkedtünk a madárfészek meg a vizeskocka elott, aminél ment a zene, meg a szökokút ritmusra, és mindenki a járdából feljövo víz közé futkozott. Az Olympic Green többi része is kituno hangulatról árulkodott, éjszaka melegben, rengetegen mosolyogtak, fényképeztek, csoda fura épületek voltak, nagyon jó volt tényleg. Majd hazametróztunk, buszoztunk a szállásra. A szálláson is mindenki köszönt mindenkinek, nagyon családias volt a hangulat. Elég késon vacsoráztunk, lehet mi voltunk az utolsók. A szállás felé, pedig a fákon, mindenütt végig zúgtak nagy hanggal a kabócák. Holtfáradtan lefeküdtünk, elaludni mégse sikerült nekem hamar, apunak annál inkább. Másnap egy még izgalmasabb nap várt ránk.

2.Nap

Ritka nehéz kelés volt, hiszen az ember mire elaludna, kelni kell. Ráadásul a WC is eldugult, mivel később kiderült, olyan vékony csővek vannak, hogy papírt nem szabad beledobni, mert eldugul, csak a mellette lévő kukába lehet. Aznapi tervünk Bai-Hai park volt utána pedig ökölvívás, majd tán silk street meg san li tun, na ezekből a tervekből kb az ökölvívás sikerült. Egy újabb bö reggeli után, elindultunk, korán be a városba. Elsőként hogy megnézzük a Bai-Hai parkot. Ami egykor még a tiltott városhoz tartozott. Itt az ötös metróról kellett átszállnunk, az egyesre, ami Peking legrégebbi metróvonala és itt még nincs légkondi, csupán felszerelt ventilátor és nagyon sokan utaznak rajta. Hiába szálltunk le jó helyen, mégse leltük a parkot, viszont egy nagy vízzel bekerített félgömb alakú épületet találtunk. Nem tudtuk mi az és körbejárva, nem láttunk bejáratot. Kiderült hogy alulról lehetett bemenni és egy művészeti múzeum volt, igen kreatív. Majd a további kérdezősködés és Bai-Hai keresés után megleltük a Tiananmen teret és mivel kevés idő volt már parkozni, ezért úgy döntöttünk, inkább terezünk mint parkozunk. A Tiananmen térre, egy aluljárón keresztül lehetett bejutni, ami ismét tele volt egy darab security check-el, ami mellett, csoportok elmehettek, mi beálltunk egy lengyel csoport végére és így sokkal hamarabb átértünk, mint ellenőrzéssel. A téren elénk tárult több virágból, és nővényekből kirakott olimpiai szimbolum, egy híd, egy világtérkép, ezek mind hatalmasak voltak és mind az olimpia jegyében készültek. Persze mindenféle nép megtalálható itt, pl egy öregúr kérdezte nem kell-e Mao-s óra, mondtuk hogy nem és röhögött, mert gondolta hogy nem.  Itt is mindenki fényképet akart velünk. A térről érdekesebb dolgok, majd azt hiszem két nappal később derülnek ki. Mi siettünk, Káté Gyula box meccsére.  Ami nem is volt messze az egyik metró megállótól, utunkat ultra-modern felhőkarcolok szegélyezték. Majd egy hatalmas kör alakú stadionhoz értünk. Ez volt a Worker’s Gymnasium. Ismét mosolygós-sípolos-fémdetektoros ellenőrzés. Majd újra be a 18 fokba.  Kicsit korán érkeztünk, mert a stadion még szinte teljesen üres volt.  Leültünk a helyünkre, közben mellém telepedett egy amcsi srác is, teljesen korrekt meg jófej volt. Eldumáltunk, hogy ő Texasból jött és náluk is nagyon száraz éghajlat van és ő is nehezen bírja a kínai időjárást. Majd elkezdödtek a boxmeccsek 64 kg-os kategóriában. Az egyik legérdekesebb meccs a kínai és orosz induló között volt. Ugyanis amint feltünt a színen egy kínai, a kínaiak rettenetes hangerővel kiabálták a nevét mely betöltötte az egész csarnokot. Az orosz ellenfele mit sem törödve ezzel, hülyére verte a hazai játékost. Majd amikor a mi ökölvívónk lépett ringben, kissé szomorú nyugtáztam, hogy velünk együtt 4 hazai szurkoló van mindössze. Szerintem azért mi többet tettünk a gyözelemért, a szurkolással, mint Káté Gyula odalent ökölvívással. Első két menetben még reménykeltő volt a dolog, de aztán úgy kapott ki az ír ellenféltől, ahogy nem méltó egy világbajnoki bronzérmeshez. Mindenesetre az ezeken kívüli meccsek, igen tetszetősek voltak.  Majd mivel már elég későre járt, úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a Láma templomot, ami a róla elnevezett Yonghegong metró megálló közelében található. Mivel eddig, még semmi se volt közvetlen közelében a metróban, ezért két önkétest még a metróban megkérdeztük hogy hol találjuk a láma templomot. Néztek furán majd mondták, ki kell menni és ott lesz. Ez persze tényleg ott volt, habár a bejárata egy fél kilométerrel arrébb. A furcsaság az volt, hogy a Láma templom körüli fal egyes részeibe már metró megálló volt építve, ami kicsit, megzavarta a tájékozodó képességünket. Majd bejutottunk, a díszes kapun keresztül a Láma templom komplexumba. Ami szokásos kínai szabvány szerint épült fel, ami azt jelentette hogy tér, templom, belsőtér, belsőtemplom, belsőtér … elöttük pedig füstölökkel imádkoztak helyiek. Sajnos a templomok belsejében sok helyen, tilos volt filmezni vagy fényképezni és egy 27 méter magas szantálfából készült buddhát nem is engedtek meg, de ott van aki nem hiszi járjon utána. Majd hamarosan leszakadt az ég, közel félórán keresztül olyan eső volt, amibe még esőkabátban se érdemes kimenni. Már a melletünk lévő üzletből folyt ki a víz. Mikor elcsendesett, rögtönzött kis tavakat kellett átugrálnunk. Volt még valamennyi időnk, ezért úgy döntöttünk, hogy megkeressük a San-Li-Tun-t ami állítólag egy nyüzsgő bársor. El is metróztunk a közelébe. Megtalálni viszont rettentő nehéz volt, mire sikerült és végigkérdeztünk kisezer kínait, kiderült, hogy egy üres néhány egymást követő étteremből álló utca. Semmi élet nem volt rajta. Egyetlen érdekesség, hogy láttam egy fémszobor delfint, meg egy furán dülöngélő új építésű épületet. Ezekután haza is mentünk. Úgy értünk haza, hogy az étteremben még ment a müsör, ami meglepően színvonalas volt. Egy kínai ember forgott egy hatalmas cserép váza alatt, úgy hogy nem esett le a fejéről, később pedig pörgött is a fején, hihetetlen volt. Később pedig a kínai zenei kultúrából kaptunk ízelitőt, olyan hangszerek segítségével, amit európai ember még nem látott, de ott népszerű.
A vacsora és a müsor egy része után, elmentem internetezni, egy teljesen sötét bejáratú internet szobába, ahol a kínai lány, már egyből mutatta hova üljek. Na ott lefagyott a gép, majd átültem másikhoz, ott kilépett a windows, majd a harmadikhoz, ami müködött de rettentő lassú volt a net. Volt olyan vendég, aki levelet írt volna és kínai karakterek jelentek meg neki, de az ottani felügyelő, mindenkinek segített, úgyhogy kedves volt. Majd tizenegy körül újra ágyba kerültem, de aludni most se ment könnyen, hisz az éjszaka fele, arról szólt, hogy ablak vagy légkondi, egyik se volt jó.

3.nap

Ismételt nehéz kelés után, majd miután megreggeliztünk, úgy döntöttünk, el látogatunk a Silk Street-re, hogy vegyünk ajándékokat a népeknek otthonra. Mivel eddig mindkét este úgy kellett visszamenni, a vacsorajegyekért, ezért úgy döntöttünk, ma magunkkal visszük, hiszen így egyből mehetünk enni este. Majd elindultunk. Ahogy kijöttünk a metróból, kicsit balra elénk tárult a Silk Street Pearl Market. Kicsit kacifántos volt átjutni az út túloldalára, de végül sikerült.  Majd bementünk és egy lifttel pont egy alsóbb szintre jutottunk, ahol egy élelmiszer bolt volt. Gondoltuk ott is tudunk 1-2 kínai különlegességet venni, és így is lett. Majd felsőbb szintekre mentünk. Na ez volt a hiba. Körülbelül a József városi piac – kultúrált környezetben, – viszont nagyon barátságosak a külföldiekkel és tízszeres baráti áron odaadnánk az egész boltot. Mindenhova berángatják az embert és ha véletlen jól alkuszik, akkor nagyon mérgesek tudnak lenni.  Nem szerettem azt a környezetet, mert az embert ha nem húzzák le, akkor mérgesek rá. Én egy terméket ötödéért vettem, apu a harmadáért, és még így is lehet hogy át vagyunk vágva. Oda csak az menjen akinek sok ideje és idege van alkudozni.  Ebből a környezetből, legnehezebb volt kitalálni, mert mozgólépcső ment felfelé, de lefelé nem. Néha 1-1 liftet talált az ember, ami egy boltra nyílt és onnan se jobbra, se balra nem volt kijárat. Lekerültünk már a parkolóba is, azt hittük onnan kitudunk menni. Ott kínaiak kajáltak és visszaküldtek minket. Végül, egy nagy fémajtóval elzárt részen találtunk kijáratot, hát örültem neki. Majd még 1-2szer minden áruért külön mentünk és végül mindig máshol jöttünk ki. Mindazonáltal a metró felé, az alagsorban van egy nagyon jó cd-dvd bolt, ahol 350-375 forintért lehet venni, eredeti cd-ket. Lehet hogy ennyiért még itthon is megvenném.  Különben a környezete igen érdekes ennek a boltnak, mert halomra tapossák egymást a felhőkarcolók a közelében. Sima szokványos házat alig látni, viszont felfedezhető egy óriási virágból épített óra. Mivel nem lehet az olimpia létesítmények közelébe élelmiszert vinni, ezért vissza kellett menni a szállásra lepakolni és mivel nem tudtuk meddig tart a sportesemény, ami ma tenisz volt, ezért leebédeltük, a vacsora jegyet, mert féltünk, hogy nem érünk vissza vacsorára.  Érdekesség az volt, hogy napközben a transzfer busz velünk kettőnkkel jött, tehát szinte teljesen üresen. Visszafelé azért voltunk körülbelül hatan.  Itt két öreggel is megismerkedtünk, akik arról számoltak be, hogy előző nap is voltak teniszen, de mivel olyan hatalmas eső volt, – amit már a lámpa templomnál leírtam – hogy teljesen összezavarta a tenisz menetrendet. Akik délelőtti meccsekre mentek, azok bent maradtak délután is, a délutániakat meg, nem tudták hova tenni. Ezért nagy lett a tömeg. Az első megdöbbenés akkor következett be, amikor nem tudtunk a szokásos olimpiai metrónkkal menni. Eltereltek minket az egyes buszra. Kérdeztük hány megállót kell mennünk, azt már nem sikerült megmondani, csupán annyit hogy majd önkéntesektől kérdezzük meg.  Végül, sikerült jó helyen leszállnunk és minő csoda, továbbra is csúszásban voltak a teniszezők. Ezért történhetett az hogy közel 1 kilométer hosszan, csak ember fejeket lehetett látni, nagyon sűrűn, mindenütt. A bejáratok szalaggal voltak elválasztva. A szalagnak se vége se hossza. Az emberek türelmük fogytán voltak, főleg akik már több órája voltak ott. Elkezdtek átbújni a szalag alatt.  Majd jött a szervező és lökte őket vissza. Az első ilyen rohamnál, már csak 2 emberre voltam hogy bejussak, az előnyös helyre, amikor megállítottak. Arrébb kellett menni pár száz métert és ismét volt egy hely, ahol az emberek találtak egy rést és bújtak. Úgy voltam ekkor, ha mindenkit is fellökök be megyek és így is lett. Apu még összekarcolta a kezét is, a közelben lévő bokorral hogy bejusson.  Tehát így apu vérét áldozva bejutottunk az ellenőrző kapukig, onnan pedig már,  sima volt az út. Pont beértünk Szávay Ági egyesben játszott meccsére.  Zheng Jie volt az ellenfele. Nagyon jó meccs volt. A kínaiak éltették a sajátjukat, amikor mi bejöttünk az Áginak szurkolni, akkor meg mindenki mosolygott, hogy jé nem csak ők vannak ott. Mellettünk két ausztrál lány is az Áginak szurkolt.  Közel háromórás meccs után, kikapott sajnos a magyar versenyző, 4:6 6:3 7:5-re. Aki

ért kicsit a teniszhez, az érzi a meccs súlyát, akár az időtartamból, akár a 7:5-ből.  Sajnos a hazai pálya nem csak azért kedvezett a kínainak, mert nagyobb volt a szurkolótábora, hanem ezt a klímát nehéz bírni egy magyarnak, ráadásul ha még szét is futja magát. Meccs után, benéztünk a legnagyobb pályára, a center pályára. Éppen Kuznyecova készülődött Li Na ellen meccselni. Első adogatást Kuznyecova nyerte, de mivel mi már mentünk haza, hiszen késő volt, a szálláson tudtuk meg hogy Kuznyecova is kikapott. Úton hazafelé egy holland csapat kiabálta a “holland” rigmust.  Nem értem ha a magyarok hollandnak mondják a hollandokat és a saját nyelvükön is hollandok, akkor az angoloktól honnan jött a dutch kifejezés. Majd egy önkéntest kérdeztünk meg, hogy akkor most melyik busszal jutunk haza, már akkor mosolygott amikor látta hogy közelítünk. Szerencsére nem olyan mosolynak nézett ki, mint aki úgy mosolyog ahogy meg van mondva neki, hanem olyan mosolynak, hogy gyertek ti kis eltévedt turisták, majd megmondom merre kell menni. Meg is mondta hogy K13-as vonal, ami azért volt jó, mert nem állt meg mindenütt mint az egyes.  Sőt egy egész jó kis metró megállóba tett le minket. Habár bíztunk az előttünk ülő norvég úriemberben, hogy ő is a metróhoz siet.  Majd mikor elértük a buszt, mivel tele volt és álló ember nem lehetett a buszon, a szakadó esőben jól otthagyott minket.  Majd húsz perccel később jött a következő, apu kicsit bosszankodott, én nem annyira, mondván hiszen itt vagyok Pekingben az olimpián, csak nem fogok egy esőn bosszankodni. Majd hazaértünk és mivel elkajáltuk a vacsorajegyet, újra fel kellett menni érte. Majd ismét láthattunk műsort és beszélgetést egy egykori cselgáncsozóval. A műsorban olyan érdekes produkciók voltak mint pl tányérforgató artisták, vagy akár kötéllel és valami műanyag tárggyal zsonglőrködők. Itt láthattunk olyan egykeréken biciklizőket, akik lábukkal fejükre rúgtak kis műanyag tálkákat, egyiket a másikba, fantasztikus előadások voltak. A vicces csupán annyi volt hogy az az egy kerekező lány, aki simán felrúgta a fejére a tálkákat, egy sráctól kapta ezeket az eszközöket és a kezéből meg kiesett.  A produkció fényét ez nem befolyásolta. Egy másik érdekes produkció volt, amikor egy hosszúcsápos szereplő, körülbelül tizenkétszer váltott úgy álarcot, hogy nem lehetett észrevenni hogyan cseréli le.  Szembe volt és közel a közönséghez, mégse látszott. A sluszpoén az volt, hogy ezt egy kínai lány csinálta.  Egy ilyen nap után, ránk fért az alvás.

4.nap

A negyedik nap, már abból is különlegesnek kínálkozott, hogy mára volt az első szervezett fakultatív programunk. Ami nem volt más mint a Tiananmen tér és a Tiltott város meglátogatása, magyar idegenvezetéssel.  Egy busznyi turistával mentünk be, a városba. Egy közel 5 sávos úton dugóba keveredtünk. Majd ezek a sávok tovább szűkültek.  Kiderült, hogy csak egy kis baleset volt, ami azért nem lepett meg, mert a kínaiak nagyon vadul vezetnek. Példának okáért, zebrán csak akkor lehet átmenni, ha már elment minden autó, mert lassítani, nem lassítanak. Az indexet nem ismerik olyan jól mint a dudát, amit viszont előszeretettel használnak. A lámpák jelentésére valamennyire odafigyelnek, de arra se a legkülönösebben.  Azonkívül ugye az is érdekes hogy az autók fele ki van tiltva a városból. Páros napokon, a páros rendszámúak, páratlanon, a páratlan rendszámúak mehetnek. Ezért előfordul 1-1 levett, bebugyolált, vagy éppen cd lemezekkel eltakart rendszám tábla.

Befelé a városba, ismét óriási új épületeket láttunk, például a tollaslabda csarnokot, de meggyőződhettünk arról is, hogy Peking a világ egyik legdinamikusabban változó városa.  Majd megérkeztünk a Tiananmen térre, egy olyan részére, amit múltkor nem vettünk észre, hisz azt hihetné az ember az a rész csak egy sétáló utca. Közben a tér része, csak félbevágja Mao Ce Tung hatalmas mauzóleuma, amiben lehet hogy nem is ő van. A mauzoleum előtt közel két-háromszáz méternyi sor kígyózik, hogy sok-sok várakozás után láthassák Mao-t. Mao amikor meghalt, akkor Kína éppen nem volt jóban az oroszokkal, ezért nem volt kitől ellesni a balzsamozási technikát. Állítólag a Lenin mauzóleumban a tudósok, rájöttek hogy csinálták az oroszok, de erre nincs bizonyíték. Így lehet hogy csak egy viasz figura fekszik ott bent. A katonák másodpercek alatt tovább terelik a tömeget, úgyhogy nagyon megnézni se lehet. Mi ezért nem is álltunk be a sorba. A Tiananmen tér különlegessége volt még , hogy az 1989-es tüntetést, ahol diákok demokráciát, sajtószabadságot és ezeket a további sablonos dolgokat szerették volna, nem oszlatták fel egyből. Hagyták hogy pár hétig, ott legyenek és kibeszéljék magukat, sőt még vezetők is tárgyaltak velük. A gond ott kezdődött, hogy jöttek az oroszok, és a kínai vendéglátásba nem fért bele, hogy diákok tüntessenek a téren. Úgyhogy jöttek a tankok és onnan már mindenki ismeri a folytatást.  A Tiltott város története még érdekesebb. Sokáig a tiltott városban lévő legfelsőbb összhang csarnoka lehetett a legmagasabb építmény Pekingben, annál magasabbat senkinek se szabadott építeni. Ez csupán 34 méter volt, ami azt eredményezte hogy igen lapos város volt Peking.  Aztán jöttek Mao-ék akik új kultúrát hirdettek és a Tiananmen térre építettek egy 37 méter magas tornyot.  Megmutatván, hogy ő rájuk már nem vonatkoznak a régi értékek, újakat teremtenek.  Mao-ék le akartak rombolni, mindent ami régi, szerencsére volt egy miniszterelnök, aki több szép részt is megóvott, de állítólag csupán 29 buddhista templom van Pekingben, ami egy ekkora városban nem nagy szám.

A tiltott városhoz 5 kapun át vezet az út. Általában a legtöbb ilyen építménybe, csupán három kapun vezet, de ez hívatott a császár rangját mutatni hogy itt 5. Ami még ilyen számszerűség benne, a tetők végén elhelyezkedő 9 állatfigura + 2 sárkány, ez hivatott mutatni a gazdagságot, ilyen nincs még egy Kínában.  A császárnak volt fenntartva a középső bejárat, ott csak ő jöhetett be, meg a császárné ha éppen esküvő volt.  Azonkívül a tiltott városban, csak a császár, az ágyasai, az udvarhölgyei, a tisztviselői, szolgái lehettek bent.  Viszont oda aki bement, ki már nem jött az életben, hacsak nem ő volt a császár, vagy aki a császárt vitte, mert nem szeretett gyalogolni.  Különben se kimenni se bejutni nem volt könnyű. Az egész kővel van lefedve, hogy ne áshassanak alatta alagutat. Egyedüli növények a császári kertben vannak.  A tiltott város közel kétszer akkora, mint a Tiananmen tér.  A falai enyhén dőlnek, de tükörsimák, hogy véletlenül se tudjon bemászni senki.  Tiltott város elején helyezkedik el, a dobtorony és a harangtorony, ahol tudtak jelezni, minden fontos eseményt.  A Tiltott városban, mint mindenütt pl. a Láma templomban is hatalmas küszöbök vannak, hogy óvják az emberek magukat a szellemektől. Ezek a szellemek, habár beszivárogtak mindenhonnan, de kicsik voltak és nem tudták hajlítani a térdüket. Egyenesen tudtak csak menni, ezért aztán kanyarodós utakkal voltak megtévesztve. Az első probléma akkor kezdődött ezzel mikor az utolsó császár Pu-Ji nagyon fiatalon kapott egy biciklit. Emiatt ki kellett vágni a

küszöböt, majd este visszatenni a védelmi funkció miatt. A tiltott város érdekessége még a négy csillagos wc. Kínában a nyilvános wc-k ugyanúgy kapják a csillagokat, mint máshol a hotelek.  Meg is néztem, nem azért, mert nem láttam még négycsillagos mosdót, habár meg kell valljam nem, hanem mert használni is szerettem volna. Ahogy benyitottam egy fülke mögé, valahogy elment a kedvem az egésztől.  Ugyanis Kínában a lapos guggolós wc-k vannak elterjedve, erre ott döbbentem rá. Ők azt mondják higénikusabb, mert nem ül rá mindenki.  Tiltott város érdekessége volt még egy kert, ahol adómentes kövek sorakoztak.  Mire ez a fura név? Ez egy nagyon ritka kő volt és nehéz volt beszerezni. A császárnak viszont annál jobban tetszett, és aki ilyen kővet hozott a császárnak, annak nem kellett többet adót fizetnie. Így lett adómentes kő.  A tiltott városban, a 200 tonnás lépcső közti faragott márványon kívül amit csak jégen tudtak odaszállítani, még láttunk hatalmas vízes bödönöket. Ezek a víztárolók oltásra szolgáltak, ugyanis mindig égett valami a tiltott városban, hiszen fából volt. Az a tisztviselő, aki megbízást kapott az újjáépítésre elég sok pénzt kasszírozott be.  Ennek következtében a tisztviselők is előszeretettel gyújtogattak. Amit a Tiltott Városban dolgozokról tudni kell még, hogy mindenki eunuch volt. Nehogy véletlen valamelyik udvarhölgyhöz, vagy ágyashoz hozzáérjenek.  Itt viszont előkerült egy olyan gond, hogy csak az mehet be a mennybe, akinek megvan minden testrésze. Ezért a műtét után, megkapták kis zacskóban, a lemetszett testrészt és életük végéig maguknál hordozták, hogy ha mennek a mennybe be tudják mutatni , hogy meg van mindenük.  Rengeteg érdekesség van még a Tiltott városról, de sajnos nem állhat ebből az egész bejegyzés, úgyhogy a többit most hanyagolom.

Tiltott város meglátogatása után, siettünk vizilabda mérkőzésre. A magyarok játszottak a görögökkel , óriási hangulat volt. A magyar vizilabdások hazai közönség előtt játszottak tulajdonképpen.  A közönség is nagyon ott volt, a vizilabdások is simán nyertek 17:6-ra. Utána még megnéztük a szerb-horvát meccset is. A horvátok megérdemelten győztek, a szerbek nem voltak jók.  Majd úgy gondoltuk, hogy besétálunk az olympic green-be, még ha oda nincs is jegyünk. Közben találkoztunk szerbekkel, akik busz megállót kerestek. Miközben kutattam a táskámban a térkép után, látták hogy ott a magyar zászló. Megjegyezte hogy látta, hogy a magyarok győztek, ők viszont kikaptak, nyugtázta lemondóan. Azért sikerült útba igazítani őket. Kicsit azért vicces hogy egy magyar ad útbaigazítást egy szerbnek Kínában.  Végül egy kis segítséggel bár, de bejutottunk az olympic green-be.  Ahol fényképeztünk hármat, leültünk egy kicsit, aztán hazamentünk.  Mondjuk csináltunk egy vicces dolgot, a madárfészek előtt. Egy kínai lánytól loptunk az ötletet hogy úgy álltunk be fényképezkedni, hogy a mögöttünk lévő láng a fényképen a kezünkben volt.  Az ötletadók meg jól kinevettek minket.  Majd egy olyan metró megállóhoz értünk, amilyen szerintem nincs még egy. Régi stílusú pagoda és kínai kert keverékű pihenőparkkal kezdődik. Onnan megy le a konkrét metróba a lépcső, de ott lent is szépen festett kínai minták, vastag oszlopon. Vacsora közben, hasonló zenei müsorokat hallgattunk mint eddig, úgyhogy apu elment a helyi szuvenír boltba vásárolni egy-két dolgot. Én netezni mentem, majd később én is vettem egy 125 forintos csokit, ami tele volt kókuszos csokis kekszekkel.

5.nap

Korai kelés után, és egy bő reggelit elfogyasztva, felszálltunk a két busz egyikére amik teljesen megteltek.  Szegény idegenvezetőnknek meg elromlott a mikrofonja, ezért próbálta betölteni a buszt a hangjával. Ez úgy nézett ki, hogy nem sikerült neki, mert állítólag hátul elég rosszul hallották.  Hamarosan elértünk a Nagy Falhoz, amit jó magasra építettek.  Közel 15 perc alatt fel lehet érni, ha nem áll meg az ember pihenni, de sokan megállnak pihenni. Itt aztán olyan meleg van, hogy az emberről szó szerint patakokban csorog az izzadtság.  A Nagy Fal mint minden kínai látványosság, piacsorral kezdődik, amivel jobb nem törödni, mert igen drágán tudják a cuccot rávarrni az emberre. Ha alkudozik, akkor nem sok ideje marad a Fal bejárására.  A kényelmesebbek felmehetnek libegővel vagy azzal a másik szerkezettel, aminek most nem jut eszembe a neve, de hasonló funkciójú.  Mi gyalogszerrel szerettünk volna menni, de elöszőr nem engedett a kínai nő. Kérdeztük hogy akkor merre, mondta hogy álljunk be a sorba.  Arról gyözködött ott a helyünk, apu tovább is jutott de a nő meg kérte tőlem a libegő jegyem, mondom nincs, meg akkor aput miért engedte tovább.  Majd elengedett minket ott gyalog, ahol előbb nem.  Több száz lépcsőn vezetett fel az út a Nagy Falra egy csodaszép erdőn keresztül.  Közbe itt-ott egy csacsi legelészet.  Ezek igazi sztárcsacsik voltak, hiszen sokan fényképezték őket.  Kínai nagy falnak ott csupán 3 kilométeres bejárható része volt, de arra se volt időnk hogy bejárjuk azt a 3 kilométeres részt.  Ez a nagy fal Mutianyu-nél volt, ami annyiból érdekes, hogy általában Badalinghez túráznak az emberek, csak az most zárva volt,  a bicikli verseny miatt. Kicsit azért abszurdan hangzik, hogy zárva van a Nagy Fal.  Állítólag a Nagy Falat úgy építették, hogy 10 gyalogos katona, vagy 5 lovas elférjen egymás mellett. Mi kiszámoltuk, hogy ez szinte lehetetlen, mert annyira széles nem volt.  A legújabb felújítást közel 10 éve végezték rajta, míg a legrégebben felújított rész még a Ming dinasztia korába nyúlik vissza.  Sok helyen már leomlott vagy benőtték a fák, persze oda nem nagyon jutnak turisták. Lefelé lehet menni gyalog, bobbal, vagy libegővel, mi utobbi mellett döntöttünk, amivel jól nyakon vágtak.  Ugyanis mindig le kell hajtaniuk azt a fa-részt amire az ember a lábát teszi, de hát nagyon gyorsan történik ott minden, ezért nem volt időm a fejem lehúzni. Így a kínai munkás lendületből nyakon vágott, mire rájöttem, hogy jobb ha lehúzom a fejem.  Majd hazamentünk a szállásra, különben közel 1 és negyed óra alatt ki lehet érni a Falhoz, nem egy nagy távolság.  Azt hittük, el megyünk kézilabda meccsre, de sajnos nem igazán estére, inkább csak kora délutánra volt jegyünk.  Így az csak akkor müködött volna, ha bennt maradunk egész nap a csarnokban, ehelyett inkább várost néztünk. Elöszőr elmentünk a Wang-fu-jing-re mert apu még selymet akart venni.  A Wang-fu-jing pedig egy hatalmas bevásárló utca, zenével, óriási kivetítővel, segítőkész önkétesekkel.  Hatalmas gyönyörű épületekkel és elképesztő nyüzsgéssel.  Ott is fényképezkedtek velem kínai lányok.  Majd a fehér ruhás önkétesektől, megkérdeztem hol a selyem bolt, visszakérdeztek hogy elem kell a fényképezőgépembe? Majd mutatták hogy ott van szembe a selyem bolt.  Rengeteg selyem volt benne, és a fizetése elég érdekesen müködött, mint régen itt. Kiválasztottuk a selymet. Kaptunk egy cetlit, amivel elmentünk a pénztárhoz fizetni,  ott lepecsételték. Majd visszamenve bemutatva, megkaptuk a selymet.  Tovább sétálva a Wang-Fu-Jing-en Elmentünk a Nap templomához. Odafelé az úton, sok érdekes dologra bukkantunk.  Például egy kosaras helyre. Pálya nem volt, csak sok kosár elválasztva. Kigurult a labda, bedobták, majd újra és ezt így gyorsan folyamatosan.  Arrébb meg találtunk egy katolikus templomot, ahol kínai idézetek voltak Jézustól.  Láttunk egy érdekes szobrot is, ahol az apuka tartja a karjában a kisdedet. Majd elgondolkoztunk, hogy nálunk miért csak Máriával ábrázolják.  Láttunk riksa szobrot, fodrász szobrot és még néhány mesterségét, elég élethűen megformázva. Érdemes abba az utcába ellátogatni.

Majd habár már kicsit késő volt, de úgy döntöttünk, ellátogatunk a nap templomához, hátha még nyitva lesz.  Odafelé, a hatalmas kormány épületeken kívül, láttunk egy játszóteret. Ahol főleg öregek játszottak, de valójában, minden korosztály megtalálható volt.  Legtöbbjük pingpongozott.  Néhányak nagyon fanatikusan.  Voltak akik kártyáztak és voltak akik különböző láb és vállizület kimozgató játékokat játszottak.  Volt akinek a bordás falon a feje fölött volt a lába. Majd később kiderült, hogy ez ott általános.  Továbbhaladva, rengeteg riksával találkoztunk, meg riksa állomással és  egy orosz negyeddel.

Mondom ez csodás, végre nem kínai betűk, de hogy a cirillt se tudom olvasni, az már kész. Majd eljutottunk a park bejáratáig, ahol ki volt írva hogy este 10-11ig nyitva van, és menjünk be ingyenesen.  Bejáratnál volt 1-2 beléptető, azok szívélyesen elbeszélgettek velünk, ez már megalapozta a hangulatot így bementünk.  Odabent, lampion sorok lógtak, virágok és zöld volt sok. Kicsit beljebb egy kör alakú térre kerültünk, ahol sárkányt eregetett egy öreg, egy nő tai chi-zett,  fiatalok frizbiztek.  Továbbhaladva szintén találtunk egy edző vagy játszóteret, ahol egy 75 körüli bácsi, forgott a nyújtó korláton. Felnyomta magát és körbe pörgött kétszer.  Itt történt hogy a kerekes székes néni, feltette a lábát a bordásfalra, a feje fölé.  Arrébb Go-t játszottak az öregek, fiatalok meg sziklát másztak.  Itt-ott eldobálva találtunk 1-1 pagodát, vagy éppen lótusz virágokkal benőtt tavat.  Harmonikus egy park, olyan kis kedves az egész. Majd ennyi látványosság után, már korgó gyomorral hazasiettünk.

6. Utolsó nap…

Utolsó napra, az utolsó sporteseményként, egy vízilabda mérkőzés volt betervezve. Méghozzá a magyar-spanyol mérkőzés. Ez egy reggeli meccs volt, úgyhogy reggeli után, már egész sok magyarral, mentünk a yingdong natatorium felé.  A reggeli közben, viszont kiderült egy fontos, ám kicsit bosszantó információ, hogy este 6-ig, ki kell checkolni a szállásról és le kell adni a kulcsokat. Ami azért volt döbbenetes, mert csak este 10 környékén indult a busz kifelé. Addig mit lehet csinálni és mit csináljunk a csomagokkal. A Longmai rugalmasságát mutatta, hogy majd mind később látni fogjuk, egyik dologgal se volt gond. Elérkeztünk a vízilabda meccsre. Rengeteg magyar volt, ugyanis, voltak akik akkor érkeztek pár órája, köztük parasztruhába öltözött gyerekek is.  Egyedül itt volt gond a magyarokkal, meg mint később halottam a híradásokban, máshol is.  Ettől függetlenül óriási hangulatban szurkoltunk. Meg is nyertük a meccset, azaz igazából a vízilabdások nyerték meg, mi csak segítettük, hajtottuk őket. Egy érdekes történés volt a meccs közben. Szünetek közt, özönlöttek egy emberhez a kínaiak, és fényképezkedtek vele. Azt hittem először, csak azért mert fehér, majd amikor elkezdtek autogramot kérni tőle, megkérdeztem az egyik kínait ki ő.

Mondott valami kínai nevet, amitől nem lettem okosabb, majd kiderült, hogy a nemzeti válogatott edzője.

Majd  a meccs után, sajnos újra elkezdett csöpögni az eső, de úgy gondoltuk, mire odaérünk a menny templomához elmúlik. Elmetróztunk oda, hát zuhogott még rendesen, mindenki a metróban várakozott. Úgy voltunk vele, akkor elmegyünk, ahhoz a cd-dvd boltoshoz, aki múltkor olyan olcsón adta a cd-t, hisz nincs messze. A dupla cd-t ott vettem kb 375 forintért. Igazából, egy olyan dalt szereztem volna megszerezni, ami kínai volt és az olimpián hallottam, de mivel nem tudtam a címét és az előadót, ezért eldúdoltam. Sajnos nem azt a cd-t sikerült megkapnom, mert az árusok se voltak teljesen tisztában vele, mit is akarok. Így is kaptam egy jó kis cd összeállítást, amin még Jackie Chan is énekel. Majd visszamentünk a menny temploma felé és kezdett alábbhagyni az eső. Sőt már-már elállt. Meg is találtuk. Itt is fokozatos jegyárak voltak, ahhoz, hogy mindenhova bemehessünk, a legdrágábbat kellett venni. Már nem is tudom mennyi volt, de úgy emlékszem korrekt volt az ár.

Első döbbenet a fedett folyósokban ért minket. Spontán zenekarok és tánccsoportok, főleg az idősebb korosztályból, adtak elő műsort, azaz igazából magukat szórakoztatták. Csak a sok turista nézte őket. De körülbelül 10 méterenként lehetett találkozni velük. Kicsit emlékeztetett az utcazene fesztiválra. A hangszerek viszont semmire se emlékeztettek.  A sok-sok folyosó után eljutottunk a Menny templomának a terének bejáratához. Itt tépték le az első jegyünket. Ugyanaz tervezte aki a Tiltott Várost, ugyanúgy a világörökség része és hasonlóan rangos épület, mert a templomba csak maga a császár léphetett be és imádkozhatott a jó termésért. Voltak olyan szertartások is, ahol állatokat áldoztak az Isteneknek. Maga a templom teljesen kör alakú és csupán fából van, és olyan magas, hogy azzal rekorder a maga nemében. Körülötte múzeumok voltak, az ott talált tárgyakból, itt már kicsit jobban esett az eső.

Mivel több bejárata is volt a térnek, természetesen nem azon mentünk ki, amin be. Így habár apu már visszafelé ment volna, én még megnéztem volna a hátralévő részeket és egy rózsakerten kívül szinte láttam is mindent. A másik felén jöttünk ki a létesítménynek. Aminek közelében lett volna egy metró megálló, elvileg volt is, csak kicsit eldugták. Majd kiderült hogy nem kicsit! Útbaigazításkor is eltévedtünk volna, mert ellenkező irányba akartak küldeni. Végül visszaértünk a szállásra. Ahonnan 8-kor, tehát két órával később checkoltunk ki, mint kellett volna. Viszont teljesen rugalmasak voltak a Long-mai-ban. A csomagjainkat betehettük, egy külön szobába. Nem szóltak egy szót se azért, mert 2 órával később jöttünk ki. Aztán addig elmentünk, megvacsorázni, meg elkölteni a maradék pénzünket. Mert nem lehetett pénzt kivinni az országból. Váltásra meg inkább nem is gondoltunk. Majd késő este, felraktak minket a buszra, és elindultunk a reptér fele. Van egy pár terminál arra,  nem tudom 3-at , vagy 4-et láttam-e, mi mindenesetre a 2-esre mentünk.  Na ott kellett menni rendesen, oda-vissza fel-alá mentünk, meg kérdezgettünk mindenkit, hogy merre kell menni. Majd nagy nehezen megtaláltuk, megjelölték a csomagjainkat valami UV. krétával, a táskánkat is.  Majd ahelyett hogy a csekkolos rész következett volna, ki kellett tölteni egy papírt, az országból való kilépésről. Utána jöhetett a csomagok becsekkolása, na ami ott volt, az tényleg káosz. Mindenkit kérdezgettek mindenről és jó néhány utasnak kibontották a csomagját. Például miért is ne, pont apuét is és elvettek 4 egy decis kisüveget. Egy másik utazótól azt az öngyújtóját vették el, amit még Korfun vett. Apunak felírták a jegyről, hogy melyik géppel megy, mikor stb… gondolom hogy figyeljenek a veszélyes elemekre, akik 4 deci alkoholt akarnak külföldre vinni. Mindezek után, elengedtek minket, jött az útlevél ellenőrzés. Ez aránylag gyorsan zajlott. Majd jött a fémkapu, meg hogy tegyük a tárgyakat a kosárba. Leakarom tenni a cipőmet is, azt mondták azt nem kell, hiába mutattam hogy fém van benne. Átmegyek, naná hogy sípol, utána kézi fémkeresővel meg nem találták meg hol van bennem fém. Úgyhogy kipakoltatták mindkét zsebemet, ami egy hosszú nap után mivel van, tele, málló papír zsebkendőkkel. Majd itt is tovább engedtek. Jó hosszú kis procedúra volt, de végre a váróban voltunk. Váróban volt egy vicces dolog, egy víz automata. Az ember kihúzott egy lapos papírt, amit csak szét kellett nyitni és pohár vált belőle, utána lehetett a vizet ereszteni. Majd újra összehajtva, egy nyíláson a gépbe lehetett dobni. Úgyhogy itt is, mint a műanyag szedésnél, vagy a metró jegy rendszernél, azt vettem észre, hogy törekednek rá erősen, hogy ne legyen szemetes a városuk. Majd beállt a gép, felszálltunk végre rá. Hazafelé mindenki sokkal jobban tudott aludni, mint odafelé. Apu kb. 3 órán keresztül nézte a nap felkeltét, mert jött velünk. Keletről nyugatra haladt a napfelkelte is , akárcsak akkor a repülő. Nagyszerű élmény volt, mindenkinek csak ajánlani tudom Pekinget.

Peking valódi lakossága 17-18 millió körül mozog, nagyon jó a hangulat, hiszen barátságosak az emberek, habár közlekedési kultúra nincs. Minden körzetben meg van határozva, hogy mekkora marmagasságú állatot lehet tartani, és a fehér bőr az ideális. Kicsit babonásak, talán azért mert Mao kiirtotta a vallást, és ateizmus van. Sok babona és szokás alapját a császár tevékenysége befolyásolta. Mára Peking az egyik leggyorsabban fejlődő város és Kína 2035-re utolérheti az Egyesült Államok gazdasági szintjét. Peking mára a 21. század egyik legfontosabb városa.

zhong

A következő nagy fesztivál, ahova megyek, olyan nagy hogy csak 4 évente rendezik meg 🙂 Utazó fesztivál, mert mindig máshol. Gondolom mindenki rájött hogy lefesztiváloztam az olimpiát, de végülis valahol az. Hiszen akárcsak a fesztiválok az olimpia is a békéért jött létre, az emberek összehozásáért és egy egészséges versengésért.

Az ókori olimpiák alatt a háborúk szüneteltek, most is 1-2 béke procedurát megér, de sajnos a legtöbb háborút már kicsit se hatja meg hogy olimpia van.  Viszont amiben mindig nagyot alkot az olimpia az a vendéglátás.  Elképesztő mérnöki újítások, több hónap éjtnapalá téve munka, hogy minden időben elkészülj, gigantizmus és szervezési csúcsok.  Ilyet máshol még nem láttam, hogy azt mondták a szmognak hogy oszolj és az amint meglátta a kínai hadakat, egyből oszlásnak indult.  Szóval 10500 sportoló, 303 versenyszámban, 16 napig verseng, a világ legnagyobb sportcíméért, az olimpiai aranyért.  Sajnos nem csak ezért lesz legek olimpiája, hiszen ezt az olimpiát rengetegen szerették volna bojkottálni és többször megszakadt a láng útja. Hiába, sokan nem tudják hogy a láng, nem Kínát hanem az olimpiát jelképezi, és azzal hogy a lángot támadták, nem Kínát támadták hanem az olimpiai eszmét.

Mindenesetre jelenleg eszem ágában sincs bírálni se Kínát se olimpiát 🙂 Hiszen oda megyek 🙂 Közel 180 magyar sportolóért szoríthatunk, és ahogy néztem az eredményeiket, jogos elvárás lehet a 8 aranyérem, a legfiatalabb olimpikonunk 15 éves (Kapás Boglárka)  – emlékeszünk Egerszegi Krisztina is 14 évesen nyert, úgyhogy ennek a kicsi lánynak szintén lehet esélye. A legidősebb ha jól tudom Igaly Diána, aki az olimpiai címvédő. Hajrá Magyarország, hajrá olimpia és hajrá Fair-Play!!

Amúgy ha megakartok kukkantani a közönségba, akkor nézzétek 9.én a  Nagy Orsi vívását, 10.én Káté Gyula Ökölvívását, 11.én Arn Gréta és Szávay Ágnes tenisz küzdelmeit illetve 14.én Magyar-Spanyol vizilabda meccset.  Könnyű lesz felismerni piros-fehér-zöldben leszek 🙂

Kihagyni bűn? Vagy Utcazene függőség?  Avagy hogy lehet 100 ezer ember kis családias hangulatban? Riport mindenidők legjobb Utcazene fesztiváljáról!

Veszprém legnagyobb, leghíresebb, legfergetegesebb fesztiválja az UTCAZENE. Minden évben júliusban, megtelik a város. Kicsikkel, nagyokkal, fiatalokkal, öregekkel, színpadok előtt ugyanúgy láttam járókeretes nénit, mint totyogó babákat, akik futnak, táncolnak, elesnek és aztán újra  Miért az Utcazene a legjobb fesztivál? Elég erős pontja hogy: ingyenes! Aztán a másik, egy nagyon szép kis városban van rendezve, nem pedig porban, homokban, mint más fesztiválok. Itt olyan fellépőket lehet hallani, akiket máshol nem, és olyan hangulati emelkedést tudnak véghezvinni, mint a legprofibbak, mind a zenéjükkel, mind a fellépésükkel, illetve a közvetlenségükkel a közönség felé. Megkísérlem leírni napról napra a fesztivált.

1.Nap

Minden nap 15:30kor kezdtek a zenekarok és 00:30ig zenéltek, utána, már csak kóbor utcazenészek itt ott. A 15:30as kezdés is elég relatív volt, hiszen az Empty Pubs, a fagyi-gép elosztójára rákötötte a hangszerelését és már 14:00kor is nyomták  Volt 4 kisszínpad, amin alig fértek el a zenekarok, volt egy jazz színpad , meg két nagyszínpad, utóbbiakon csak este 8-tól volt zene. Legelső nap Naked Gun-ra tévedtem be, fiatalokból álló, elég rockos, dallamos zenét játszottak, gitárokkal, trombitával, meg egy kiscsajjal akit mindenki 3 évvel fiatalabbnak nézett  Néha a trombitás is énekelt, habár ő csak papírból tudta, szegény kicsit lassan tanult, de zenélni tudott. Egyik számuk még mindig a fülemben cseng. Utána a legjobb amit találtunk az a Profundo volt, ő nekik találhattok pár számukat a http://www.profundo.hu –n igazi utcazenét játszanak. Két gitáros meg egy rövid hajú vagány-laza csajszi az énekes. Náluk az volt a szimpatikus, hogy a cd-jüket úgy árulták hogy 100 ft vagy amennyit gondoltok  Én csak azért nem vettem, mert élőben hallgatva őket, rettentő jó élmény és számítógépen nem lenne ugyanaz. Mindazonáltal javaslom mindenkinek , hogy hallgassátok meg a számaikat. Ja és ők budapesti zenekar, úgyhogy aki annak közelében él és mozog, kötelező jelleggel mozogjon el egy Profundo koncertre. Profundo után a Black and Proud-ot hallgattuk, 3 énekes csajszi meg 3 zenész alkotja, nagyon remek hangulatban adtak elő afrikai nótákat, többek közt termékenységi dalt is 😀 A magas énekesnőnek mélyebb hangja volt mint a duci alacsonynak, habár meg kell mondani, hogy a duci a fesztivál végére lefogyott 😀 Mindazonáltal érdekes amikor ilyen fehér emberek ilyen fekete hangokat adnak ki, narancssárga ruhában. A két utóbb említett zenekar, a Gizella udvarban lépett fel, aminek van egy mediterrán hangulata, hiszen középen egy magas szökőkút féle áll és abból vesz mindenki vizet, de még hűsítő is. Szép hely csak kicsi. Majd tovább mentünk 18:30kor Empty Pubs-ra na ők azok akiknek egyszer már nyerniük kell, hatan vannak, abból két idén végzett diák, meg még három akik tanáraik illetve van egy plusz tag. Sajnos ő rájuk se tudok stílust húzni csak azt hogy Utcazene! Az unalmas ha azt mondom , hogy ők is nagyon jó hangulatot csináltak? ) Ők Gyöngyösiek, úgyhogy Gyöngyösön, aki jár, nézzen be egy Empty Pubs koncertre.
Még egy kicsit belehallgattunk Sunroots-ba, nagyon jó kis vidám reggae nótákat játszottak, az énekesük egy kicsit őrült, meg kicsit más 😀 de jó hangja van, olyan napfény stílusú, néha úgy énekelt, hogy mezítlábasan, egyik kezében sörrel, de ment neki  Utána gondoltuk meghallgatjuk a Hősöket hogy mi az , mert már sok jót hallottunk róluk, de meghallottuk az első 1-2 ütemet, tódultunk kifelé, a hip-hop nem a mi stílusunk. Ilyenkor volt a körbe mászkálós rész, meg a leülünk, megyünk, ismerősökkel, találkozunk, majd újra. Kicsit belehallgattunk Le Vangle-ba, svájci zenekar, nagyon jó hangulatot produkáltak, majd hazamentem. Első nap több dolog is feltünt az embernek. A kifestett arcú kisgyerekek, mert arcfestés volt, mindenki jött a legviccesebb pólójában – pl sörhas fejlesztés alatt, a hétfő bűn, vagy éppen a tipikus jövök – megyek póló. Minden színpadnál egy őrült táncos biztos hogy volt, de néha több is. Minden kisgyerek Inviteles lufikkal mászkált és csapkodták egymást. Szóval ismerősök, buli, zene, minden megvolt.

2.nap

A második nap, jobb zenekarok voltak éjszaka, mint az 1. ezért úgy gondoltam, az nap hozom inkább el a biciklimet a szervizből és így nem kell az utolsó busszal hazamennem. Habár olyan részt ahol lezárhattam a biciklimet, nehéz volt találni de megoldottam. Aztán belehallgattam kicsit a Club Era-ba, nagyon jó zenét játszanak csak nekem 3 szám után, már unalmasnak tűnt. Pedig egyszer ők lettek a szakmai zsűri által hirdetett nyertesek. Aztán továbbmentem Sunroots-ra. Majd Naked Gun, majd Profundo és Black and Proud-nél jött a barátom egy üveg borral  Ezáltal még jobb lett a hangulat 😀 Mindezek után elmentünk Miskin Hercegre, aki hivatalos nevén Kónya Levente, ő is volt már nyertes, csak még Uccakutya néven, tavaly ámítógép volt, idén pedig Miskin herceg. Egy szál gitárral azaz már 2-vel, de nem egyszerre, áll ki és énekel,a gitár húrok a gitár végén a szélrózsa minden irányába állnak. Elég improvizativ a műsora, mert kb azt énekli ami eszébe jut, viszont olyan klasszikusokat, mint a hotel california, vagy felszarvazottak balladája, vagy a mesél az erdő, amibe a közönséget is mindig bevonja, vagy amit éppen kérnek tőle, de hallhattunk tőle IHM-es Tankcsapda paródiát, vagy éppen Stinget. Mi tegnap Pink Floydot kértünk tőle azt is eljátszotta. 8 óra környékén elléptünk Anselmo Crew-ra, remek aláfestő zene, de nem sokkal több annál, úgyhogy inkább elléptünk sörért. Azt azért tudni kell, hogy az éjjel nappali az ilyenkor hering stílusban volt betömve, tekintve, hogy az utcai büfékben 400 ft volt a sör, az éjjel nappaliban meg 220. Innentől el lehet képzelni. Felmentünk sörözni, egy ilyen parkolóba, nem tudom mi volt éppen, parkoló vagy tető vagy valami ilyesmi, hangulatos volt szintén, majd utána elmentünk Budapest Bár-t nézni. Remek volt, csak láttam hogy a lépcsőn két csaj kártyázik, kérdezték beszállok-e és beszálltam. Úgyhogy kártyázás közben hallgattam a Budapest Bár-t, olyan számokat is játszottak ami az albumon nincs is rajta, fantasztikus volt. Végén már nem tudtuk mit játszunk, ezért a 21 es alapján elkezdtünk játszani 2-est, 3-ast, 4-est és kb 23asig jutottunk , amikor meguntuk 😀  Na akkor pedig hazabringáztam, ismeretlen sötét tájakon, de végig a bicikliúton szabályosan, majdnem elaludtam,de nem lett volna jó poén végül fél 3-ra értem haza.
3.nap

Mivel igen fáradt voltam, úgy döntöttem ezt a napot kihagyom, pedig ezen a napon volt Péterfy Bori, aki megint nem tudott Veszprémben koncertet adni, mert leszakadt az ég. Többet nem tudok erről a napról mondani, mert nem voltam ott 

4.nap

Immár hivatalos Utcazene pólóban mentem be. Amit a második nap vettem ezer forintért, annyit szerintem, megér egy fesztivál. Megyek be az utcazenés pólómban, jön szembe egy kiscsaj, papírral meg tollal, hogy feltenne 3 kérdést, azaz lehet csak 2-t. Arra gondoltam van is időm, megkérdezte: Veszprémi vagyok-e? Mondom: nem. Jó akkor már csak egy kérdés : Az utcazene miatt jöttem be, de itt már a kérdés közben röhögött, mivel látta a pólómat, de azért megerősítettem hogy igen. Kicsit nézegettem a falmászó kölyköket, ők is jók voltak.  Majd leültem Babarci Bulcsút hallgatni, kb 10 perc és jött az első ismerős  Babarci Bulcsú kicsit hasonlít stílusban a Miskin Herceg, hiszen egy szál gitár, plusz egy hangszer a szájba, aminek a nevére még nem jöttem rá, de jó hangulat itt is megvolt. Utána pedig az Empty Pubs volt, és ők voltak az egyetlen zenekar, akik odajöttek hozzám, hogy szavazzak rájuk. Úgyhogy 3 év alatt először szavaztam zenekarra, hozzá kell tenni, hogy a zenéjük is az egyik kedvencem volt, főleg a Maria Magdalena – ami olyan spanyolos nóta. Ez volt az első nap, amikor sikerült, festett arcú kisgyereket fényképeznem. Ezek után nekiindultam ismerőst keresni mentem egy kört és találkoztam egy olyan ismerőssel, akivel átlagosan 2 évente találkozok  ő az unokatesójával volt, az egyikkel, majd később csatlakozott egy másik is, ilyen félig meddig koncerteket hallgattunk, mert mászkáltunk, beszélgettünk, belehallgattunk, leültünk majd újra. És közben láttuk a Carlos Perez-t is, aki nem ismerné, ő egy nagyon híres kézilabdázó. Kicsit még a hivatalos utcazenészeken kívül utcazenészeket is hallottuk. Ők voltak általában a legőrültebbek, minden kicsi zúgban, ahol esély volt arra, hogy nem zenélnek bele a másikba, már egyből volt egy ember gitárral, furulyával, hegedűvel, csörgővel, dobbal, mindig. Azt figyeltük, hogy az ilyen totyógos kisgyerekek még este fél11kor is kint voltak, de voltak kutyák is  ja és nagy divat lett, minden ami villog. Főleg a fejeken, nyakakban, este 10kor már minden második ember világított vagy villogott, nyaklánccal vagy nyuszifüllel, volt aki csak simán őrültnek öltözött be, és volt aki csak simán őrült volt.

5.nap

Az 5.nap szombat volt, ez kicsit azért volt gond, mert ez hétvége és nem tudtam menetrendszerű hétköznapi járattal bemenni, mondhatni le is késtem. Ezért gondoltam, elmegyek a következő busszal, amivel, ameddig tudok, Fűzfő elejéig sikerült, onnan futottam egy nagyot a buszpályaudvarig, hátha onnan megy valami, na onnan 5 perccel késtem le, szóval azzal mentem, amivel mentem volna ha várok tovább Kenesén. Mindenesetre így is elkaptam szerencsére a Profundo végét   Nagyon élveztem. Majd találkoztam unokatesókkal, ő velük egy fél Babarci Bulcsú és egy fél Black and Proud koncertet hallgattam meg. Ja és utána a szokásos Empty Pubs buli, amit már további barátokkal, hallgattunk. Majd utána Miskin hercegen még továbbiakkal találkoztunk, a színpad széléről kértük a számokat, a kérésünkre játszotta a pink floyd wish you were here-jét. Mondta is, hogy mivel, ő már nyert egyszer, inkább nézzen körül a közönség, és akire úgy gondolja, arra szavazzon. Este Skarbonari, nagyon jó olasz zenekar, fantasztikus hangulatot teremtettek, szidták a Busht meg a Berlusconit elnöknek Banános Joe-t akarták  Ezenkívül nagyon jól előadták, hogy mikor miről énekelnek, pl hogy a lányokat nagyon szeretik, de hogy néha nagyon mérges bla-bla hisztisek, máskor meg kedvesek , de emellé egy olaszos színjátszást is kaptunk. Rajtuk is látszott hogy szerették a közönséget. Ültek a lépcsőn, álltak a színpad előtt, fent a korlátoknál is amerre az ember elnézett, ember tömeg volt. Mi egy füves részen üldögéltünk, amikor odajött hozzám egy lány, hogy nem velem találkozott VOLT fesztiválon? Kérdeztem: Bori vagy? Mondta igen, úgyhogy onnan már tudtam. Habár visszakérdezett hogy én meg Peti? Majd megállapodtunk hogy nekem az arc, neki a névmemóriája rossz. Utána bementünk La-Familia-ra , akik franciák voltak, de szerencsére angolul beszéltek, ők is hasonlóan pörgős zenét adtak elő, mint a Skarbonari, látszott rajtuk hogy élvezik, az énekesnő mutatta, hogy sajnos eltört a lába ezért nem tud táncolni. Nem bírta ki, felállt és fél lábbal ugrált.  Quimby-be bementünk a tömegbe. Igen vészes volt, nehéz volt megmaradni, nagyon jó buli volt. Mondta az énekesük ha valaki még egyszer feldob valamit a színpadra, akkor lemennek a mikrofonnal és meggyepálják, de hát igazuk is volt. Majd pedig hazamentünk, szép lassan véget ért a forgatag. Nem is kell több nap, mert az ember csak elfárad benne.

Mindazonáltal jó volt látni, hogy a járni nem tudó babáktól, a járókeretes néniig, az 50 év körüli rapet táncoló emberekig meg persze a rengeteg fiatal mindenki ott volt. Mindenkinek alapértelmezetten a kezében volt valami üveg, vagy sörös-doboz. Viszont csak 1-2 embert láttam bealudni a városban, akik addig aludtak, míg újra meg nem szólalt a zene. Minden vidám volt minden szabad, az egész ingyenes és az egész város fesztivál volt. Zúgzenészekkel, falmászókkal, lufitekerőkkel, tűznyelőkkel, volt aki hirtelen kapta elő a gitárját és játszott egy ördögbotos srácnak egy számot. Spontán alakultak zenekarok. Mindenfelé kürtöskalács illat szállt. Persze lehetett kapni mindent szalonnát, sört, pálinkát. Egy év múlva újra itt, egyre több ismerős és egyre több új arccal. Aki teheti egyszer nézze meg. Úgy érzem idén a legszínvonalasabb fesztivál volt látható és hallható.

A szakmai zsűri díját Babarci Bulcsú kapta, a közönségdíjas a Latin Spirit Trió lett, és a Club Era hegedűse, Bakai Marci különdíjat kapott.

Holnap olyan utcazene bejegyzés kaptok, hogy csak majd néztek 🙂 Addig ízelitőül 1-2 kép 🙂

Következő oldal »