Ahogy vége lett a nyárnak, megkezdődtek a bajnokságok minden sportágban. Talán ennél is izgalmasabbak a világbajnokságok, olimpia és bajnokok ligája megméretettések. Magyar részről, talán a legnagyobb figyelemmel kísért Debrecen BL-be jutása, bár mindenki tudja, hogy a szerepük kb. a pofozó zsákkal lesz egyenragú, örülünk, hogy végre kemény csapatok ellen is edzhetnek, mert ez edzés mindkét részről. A másik szintén eléggé népszerű sportág magyar részről a kézilabda, bár a Szegednek sok sikert kívánok a BL szerepléshez, a végső kimenetelbe nem lesz beleszólása, ellentétben a Veszprémmel. Bár egész sok kritika éri a Veszprémet, hogy a csapat 3/4-e icsre végződik, úgy vagyok vele, hogy ha Veszprém és Magyarország sikeréért küzdenek az icsek és ugyanúgy itt élnek Veszprémben, akkor nekem teljesen mindegy a nemzetiség.  Remélem idén végre, meglesz az a BL trófea! Bár az elvárás nagy, reális. Micsoda mámor, micsoda álom mikor a csapatom az arénában látom. Mert ez az érzés nekem az élet, gyere és megmutatom mi az a mi éltet! Hajrá Veszprém! Legtöbb sportággal ellentétben a Forma1-nek ősszel van a szezonvég. Szerintem nem volt még ilyen év, amikor ennyi mindent sikerült összehozni a legrangosabb autóverseny lejárátasáért. FOTA botrány, Concorde szerződés, Piquet eset. Ellenben a versenyek dögunalmasak voltak, bár a kimenetel és a végső győztes és vb pont verseny talán a legizgalmasabb. Mindazonáltal kb. olyan érzésem volt, mintha egy menedzser játékot néznék és nem autóversenyt.

Tegnap meghozták a nagy döntést is hogy hol lesz a 2016-os Olimpia. A final fourban a következő pályázók méretettek meg Chicago, Rio, Tokio, Madrid.

Számomra talán Chicago pályázata volt a legmeggyőzöbb de sokra, sajnos nem mentek vele, mióta a NOB és az USA összeveszett, sejteni lehetett hogy nincs olyan pályázat amivel nyerhetnének. Ez elég sajnálatos, mert szerintem ez a politikán ment el. Tokiónak azért örültem volna, mert láttam Pekingben hogy egy modern technológiával megáldott olimpia mire képes ötvözve a kelet ázsiai fanatizmussal.  Szerintem ők kb. csak a rotációs rendszer miatt eshettek ki, ugyanúgy ahogy Madrid is.  Mindazonáltal, ha tényleg működik a rotációs rendszer, akkor mért nem mondják, meg a többi kontinensnek hogy ti ne költsetek már több milliárdot, mert úgyis Dél-Amerika nyer. Rio gyönyörű város és talán az infrastruktúrát is összerakják a 2014-es vb miatt. A legnagyobb ellenérv, a közbiztonság. Bár sokan mondják, csak nem kell veszélyesebb helyekre menni, attól még nem lennék benne biztos hogy nem történik pár fura eset.  Belegondolhatunk hogy Pekingben talán a szmog volt a legnagyobb ellenérv és ezt az olimpiára el is tüntették. Rio is lerak annyi rendőrt és katonát mint Peking, akkor ott is megoldva a biztonság, aztán 2016-ban elrepülök Rióba, beszállok egy Cabrioba, élvezem a Dolce Vitát, este megkeresem Evitát 🙂 Na jó őt már nem.  Jó rendezést!

Kérdeztétek, mi történt, hogy Utcazene óta nem írtam semmit.  Sajnos, a gyakran írt, kevésbé színvonalas bejegyzéses blog átváltott egy színvonalasabb ritkábban töltött bloggá. Ezért nem is nagyon írtam le, mi történt a nagyvilágban, mert azt sok más helyen megírták, azt se hogy velem mi történt, mert ott szintén nem sok érdekes dolog derült ki.  Ellenben most olyan sok írni valóm lenne, hogy jönni fog vagy 3 bejegyzés és remélem mindenki megtalálja az ízlésének valót.

Nyár:

Féltem, hogy a nyaram, nem fog érni semmit, mert dolgoznom kell és szabit se vettem ki. Ehhez képest alig volt olyan hétvége amikor szombaton lefeküdtem volna aludni. Megvolt életem első legénybúcsúja, innen  csupán 2 emlékezetes dolgot emelnék ki, amikor a vőlegény Veszprém sétálóutcáján éjfél környékén tampont árult lányoknak. A másik amikor harmadnap a vőlegénnyel és a tanúval beszélgettem, a fényképekről, mindkettő első mondata: ugye semmi égő kép nincs rólam? Hiszen elég nehéz volt olyan embert találni, aki tudta mi történt hajnali 2 után.  1 hétre rá megvolt életem első lagzija is, ahol talán a legemlékezetesebb haverom rémült arca, amikor a barátnője elkapja az eskűvői csokrot 🙂  Utcazenéről már olvashatattok, majd életem első lakásavatóján voltam, ami valójában egy koktél parti lett, ennyi színes italt még életemben nem ittam, utoljára fagyizáskor választottam így, hogy azt a kéket kérem az íz az mindegy. Bár finomak voltak. Az ottani részleteket inkább msn-ben.

Majd megvolt életem első kalandparkozása is.  Bakony szívében, Kislődön, Városlőd táblát megtalálva, kicsit esőben, kicsit hűvösebb időben, bográcsozos, vízbe esős, drótkötél pályás délutánt sikerült összehozni. Sobri Jóska kalandparkot mindenkinek csak ajánlani tudom, lustáknak, azért mert egy gyönyörű horgásztavi erdős, dombos környezetben található, ahol lehet akár horgászni vagy bográcsozni, sétálgatni, kajálni. Akik pedig a kihívást keresik szintén megtalálják, én egy 26 megállós (fák teteje között) drótkötél pályán mentem végig, bár a 6.-7. megállónál arra gondoltam, ez nekem most miért is jó? Ellenben nagyon jó érzés amikor sikerül végig csinálni, a 2. legnehezebb pályát. Most a cél az extrém a legnehezebb pálya, következőre.

Nyár vége felé voltam, egy dunakanyari minitúrán is.  A dunakanyar mindig elbűvölő tud lenni. Nem csak a gyönyörű táj miatt, hanem amiatt az elképesztő nyugalom miatt, amit ott megtapasztal az ember. Sétáltunk úttalan útakon, míg egyszer csak egy olyan helyre tévedtünk be, ahol fa házikók voltak, rengeteg fiatal, szólt a zene és mindenkin karszalag volt, kivéve rajtunk, ezért gyorsan távoztunk a helyszínről.

Voltam még egy bakonyi bogrács főzögetésen, ahol a legszebb emlékem amikor a gumimatracon, a medencében gyümölcsvodkázok rálátással a csodálatos bakonyi dombokra erdőkre.  Kívánok mindenkinek hasonló szép nyarat jövőre is! 🙂

Az író tud írni. A nagy író tud nem írni, amikor nem tud írni.
Ancsel Éva

-én meg szerény vagyok 🙂

Nyugi mindjárt írok valamit ide, mert hiányoltátok 🙂 Csak még ki kell találnom egy épkézláb témát 🙂

Rájöttem, az utcazene fesztivál egy olyan rendezvény, ahol az ember, nem tudja magát rosszul érezni. Ez egy olyan fesztivál, ami akkor is működik, amikor már árvíz van, amikor nincs pénz a koncertekre, amikor az emberek egy része már lemondott arról, hogy valami lesz pl. az utolsó napon.

1.nap

Ha profi tudosítBal 041ó lettem volna, jó eséllyel az első nap ki is rúgnak 🙂 Mi a hámból rúgtunk ki.  Lényeg a lényeg, munka vége, irodából leléptem, irány Utcazene. Elsőként tavalyi kedvenceimet hallgattam meg, elöszőr a Profundot. Bár tavaly ők a kedvenceim közt voltak, idén, valahogy nem sikerült olyan jól a szereplés.  Kellemes volt meghallgatni, csak hát valahogy semmi plusz. Valami hasonló történt az Empty Pubs-al is. Szintén kedvenceim voltak tavaly és bár továbbra is jó kedvűek voltak, valahogy mégse volt az a nagyon ütös, ugráljunk, táncoljunk koncert. Mindenesetre összefutottam, néhány kedves ismerössel, legtöbbjük, tavalyi utcazenéről volt ismerős. Különben, így a sokadik utcazenénél lát az ember ugyanolyan arcokat, akiket nem ismer, de valahogy mégis. A mindig mindenhol táncoló lányt, a hangositókat és persze a visszatérő zenekarokat. Ő velük sétáltam és akkor felfedeztünk, egy nagyon jó szolgáltatást a Zsíros deszka házat. Zsíros kenyeret árultak egész jó áron. Szerintem nagy ötlet. A következő poénos szolgáltatás, a maci festés volt. Gyerekek macis ecsetekkel festhettek.

Szóval a barátaimmal megállapodtunk, hogy megiszunk egy sört, aztán megyünk tovább, na az a sör, 3 sör lett és előtte is ittam már egyet, még kb. Cry alatt, akiről többet később mert szót érdemel. Szóval a 4 sör után, volt egy olyan része az estének, hogy egy nyomdában pálinkáztunk, illetve pálinkára jégkockát rágcsáltunk és megismerkedtem, két tengerimalaccal is, nyomingerrel és cirókával.  Hazafelé még hallottam egy kis Takáts Esztert. A társaság jó volt, jól éreztem magam, csak néhány koncertről lemaradtam. 🙂 Meg majdnem elhagytam a táskámat, de végülis az is meglett.

2.nap

Bal 101A második nap, már egy kicsit tartalmasabb volt szerencsére 🙂 Összefutottam unokatesókkal is. Aztán körbenéztünk, végül úgy döntöttünk, a Blúz Tér 10.  abban az időben a legjobb. Valóban, ahhoz képest, hogy a blúzt nem komálom, mint zenei stílust, ahhoz képest nagyon jó koncertet adtak. Bár szerintem néha kicsit túl játszották magukat. Mindenesetre a Majom a holdon, és a Veszprém számuk, nagyon ott volt.  Amit most sajnos nem találok. Utána ismét egy kis Profundo, mert azért rossznak nem mondható.  A következő zenekar aminek a végét kaptuk el, a Barcsay Jenő emlékzenekar. Az énekesnőn alul csak egy harisnya volt, felül meg egy öv meg egy poló, és nem csak az öltözködése volt extrém, az egész megnyilvánulása. A hangja viszont nagyon volt, akárcsak az énekesnek.  A dalaik, régi klasszikus popszámok átdolgozásából álltak. Pl. a Befejező dal, a nálam mindig 2 forint ez a dal volt. Melynek a refrénjét kicserélték Barcsay Jenő emlékzenekarra, de olyan szinten, hogy másnapi a fülemben szólt a dallam. Majd Empty Pubs eleje. Utána leléptem unokatesóktól, találkoztam elöző napi ismeröseimmel, barátaimmal.  Beértünk Empty Pubs végére, utána ha jól emlékszem Kalapis Gergely Triót hallgattunk egy darabig. Aláfestő zenének jó volt, de nem tudnám túlzottan felidézni. A következő koncertet annál inkább, hiszen ott Napra együttes előadására tartottunk. Ő rolúk, már írtam a VOLT-os bejegyzésbe, kicsit Besh o Drom jellegű zenekar. Ők hozták a szokásos elvárható formát, nekem nagyon tetszett a koncertjük és sok más embernek is szerencsére 🙂 Utána még elléptünk sörért. Közben beküldtünk ezernyi kódot a soproninak, wáá nem értem miért nem támogatják a fesztivált. Ennyi sopronit soha máshol nem iszok meg. Bár Borsodit se, szóval nekik meg köszi a támogatást. Habár nem értem ha a Borsodi támogatja a fesztivált, miért 350-400 ft a korsó… sebaj. Kicsit söröztünk a tömegben aztán hazamentem 🙂

3.nap

3. nap az egyik kedvenc napom volt. Péntek volt, még korábban leléptem az irdodából, 3-kor már az Utcazenén voltam. Erős kánikula, napsütés. Siettem, hogy megnézhessem Cry fellépését.  Cry egy olyan fickó, akinek abszolúlt utcazenész kinézete van. Kicsit ilyen tipikus amerikai hippi forma. Mindenesetre, elég zseniális amit művel. Egyik lábánál lábdob, másiknál szintén, amivel a gitártokot üti. A kezében gitár, a szájánál harmonika, de néha énekel is.  Szintén klasszikusokat, RHCP-t, Claptont, U2-t, stb… Leültem a betonra, hallgatni. Hmm, hát ízé, 40 fokban ne üljetek, forró betonra, mert nem vicces 🙂 Egyedül játszott, mégis volt egy olyan egyénisége, hogy félelmetes hangulatot teremtett a közönségben.  Pl. Utcazenén megtapasztalta az ember, micsoda hangulat emelkedést lehet, elérni, ha szám közben már mindenki ritmusra tapsol.  Volt, hogy nem tudja mit játszon, ekkor bekiabálták neki, hogy Claptont. Jól van mondja, úgyis Clapton mániás 🙂 Máskor Led Zeppelin-t kértek tőle, arra azt mondta, nem azt nem tudom 🙂 Párszor azt sajnálta, hogy a színpad tök egyenes, mert a cuccát az utcára készítette, a sima színpadon meg gurulni akart összevissza. Mindenesetre, olyan jó koncertet adott, hogy utána úgy gondoltam, hogy megyek tovább más színpadhoz, mert olyan nincs, hogy két zenekar egymásután, ugyanazon a színpadon jól játszik. Sajnos később kiderült, hogy de van olyan. Koncert közben még az volt a vicces, amikor az emberek egymás feneke alá locsolták a vizet, hogy ne a meleg betonon üljenek. Szóval Cry után, elléptem körül nézni, merre mi van, volt egy kocsmatrúbadúr nevű, nagy szakállú előadó. Ő róla úgy éreztem, egy kocsmában, nagyon jól megállná a helyét, de a fesztivál fellépési szintet még nem érte el. Bár tényleg nagyon ügyes volt. Tovább mentem, találkoztam a Blues Taxi zenekarral, akik szaxofonnal játszottak, jó kis híres zenéket, de annyira ők Bal 182se nyerték el a tetszésem, az nap.  1 szó mint száz, visszatértem ahhoz a színpadhoz, ahol előbb Cry volt, most pedig Cruisers. Ők viszont olyan bámulatosan játszottak, olyan hangulatot teremtve, hogy azt elmondani leírni nem lehet. Kicsit talán reggae stílusban nyomták, az egyik énekesnek, nagyon szép fekete hangja volt. Amin némileg ledöbbentem. Volt egy aranyos lány énekes is, aki még akkor se hagyta abba az éneket, amikor már a számnak vége volt, de a zenekar többi tagja illeszkedett hozzá, tehát óriási bulit csaptak.  Kis színpadon voltak, körülöttük az emberek, az énekesek csak a színpad előtt fértek el. Mindig mondták, hogy menjünk közelebb, körülbelül 1.5 – 2 méterre voltak a közönség és az énekesarcok egymáshoz viszonyítva. A végén, nem tudták már, hogy mit játszanak, ezért kitalálták, hogy írnak egy dalt.  A zenészek, elkezdtek egyből improvizálni, az egyik énekes kitalálta a szöveget, Veszprém az én városom, más szöveg nem is volt, de mivel 4 különböző kaliberű énekes van, akik mindenfajta stílusban tudnak énekelni, megoldották olyan jóra, hogy a közönség tombolt. Mivel nekik nem volt meg a nagy sárga papírjuk, ahol a nevük, meg a szavazó számuk szerepel, ezért tollal írták le, és egy őrültebb csaj a közönségből, a mellén cipelte végig és mutogatta.

Cruisers után, pont  a Barcsay Jenő emlékzenekar koncertjére sikerült megérkeznem. Nekik a kezdésük volt olyan, hogy majdnem beleremegtem. Hangoltak, hangoltak. Egyszer csak az énekescsaj, beleüvölt a mikrofonba: Freeze, I am Ma Baker. Put your hands in the air and give me all your money.  Azt hittem ez a hangolás, ledöbbentem és elkezdték játszani a Ma Baker-t.  Mivel az UZ2-es kóddal kellett, rájuk szavazni, elnevezték magukat UZ2 zenekarnak. Régi slágereket, mint a Ma Baker, I like to movin, Everybody játszottak, de azokat úgy, hogy az ember nem bírt ülve maradni. Koncert előtt, hallottam, hogy az énekes azt mondta az énekesnőnek, tedd félre az agyadat, aztán gyere. Megcsinálta! Ilyen őrült előadót még nem láttam. Komolyan mondom a Cruisersen , meg ő rajtuk látszott, hogy lelküket testüket mindenüket beleadták.  Az együttesek tanulhatnának tőlük, akiknek a számaikat feldolgozták. Útközben a következő koncertre, találkoztam hegedüssel is, gitárbandák földön ülve. Aszfalt rajzosokkal.

Volt egy vicces jelenet, amikor egy lány odament egy másikhoz és megkérdezte, hogy hol lehet nevezni, az aszfaltrajz versenyre, mert ő is szeretne rajzolni. Válasz: Fogsz egy krétát aztán rajzolsz ez nem verseny. Kiscsaj totál ledöbbent, hogy itt lehet olyat csinálni, hogy csak nekiáll rajzolni a sétáló utca közepén. Pedig hát ilyen ez a fesztivál.  Utána a következő botrányos eset esett meg. Ismét barátaimmal találkoztam, de hogy mindenki összegyűljön, egy helyen várakoztunk. Addig sajnos lement egy koncert, ami nem nagyon jött be, a Magic Mosquitos. Kicsit talán levették a Méhek stílusát, ugyanolyan hülye szemüveg volt rajtuk, hasonlóan rossz zenét játszottak. Közben meg próbáltak jó hangulatot csinálni, hasonlóan sikertelenül mint Méhek a Volton.  Mindenesetre volt egy krokodiljuk és rávettek két őrült csajt a mocsári szörfre.  Mi addig elsöröztünk, elpálinkáztunk és felfedeztük, hogy mit fogunk árulni, köv. utcazenén,  Szatmári Ciklont. Nem mondom el senkinek, mi az, de egy forradalmi ital újítás lesz, forradalmian új dobozban.  Majd meglátjátok, vagy nem 🙂  Utána Zagasticra mentünk, szintén reggaes zenét játszottak, de én nem tudom, a Cruisers a kis színpadon ezerszer jobb hangulatot csinált, mint a Zagastic a nagyon. Nem voltak rosszak, csak hát nekik is van még hova fejlődni.

4.nap

Bal 220A 4. nap az kicsit gáz volt. A negyedik nap, úgy döntöttem, hogy kocsival megyek be, hogy tovább maradhassak. Mondták jön egy vihar, lehűlés lesz minden, de az 5-kor már BP-en lesz. Gondoltam, akkor most is bemegyek 3-ra.  Az út olyan volt, hogy alig bírtam az autót árkon kívül tartani, 90 km-s szél próbálta dobálni a kocsit és vízátfolyások voltak az úton. Izgalmasan, de megérkeztem. Első negyedórában, nem szálltam ki a kocsiból, mert annyira zuhogott. Majd erőt vettem magamon és átvágtam a Kossuth utcára. Egy fedett helyen, összefutottam néhány fiatallal, akiknek volt két dobverőjük, kicsi dobuk, de mindenen kipróbáltak a dobverőt. Az egyiküknek hegedüje is volt.  Ők is improvizáltak elég szép dolgokat, a hegedűs valami horrorisztikus film felvezető zenét kezdett.  A dobos közben haláli mélyen dobolt és elkezdett mondani valami felvezető szöveget. Közben, adtak jambalaia receptet is 🙂

A következő élmény egy Spar fedett részén volt, itt dobon kívül, volt szájharmonikája, meg gitárja a bandának.  Ők még jobban zenéltek, mint az elöző banda. Egyszer csak bekapcsolodott, egy részeg srác is, rekedtes de nagyon jó hanggal és a zenéhez elénekelte ami eszébe jutott. Az időjárást, a boltbeli akciókat, mindent. Majd jött a szaxofonos banda és ők kezdtek el zenélni, ők fellépők lettek volna, de mivel lefújtak minden délután fellépést, ezért ők is a fedett részen, a srácok mellett kezdtek el játszani.  Ők azok, akik elöző nap annyira nem tetszettek, de most igen. Macskajajos számuknak óriási sikere volt.  Utána egy olyan bandába futottam, akik egy kirakat előtt ültek, két gitárral, egyiket dobnak használva. 3 másik lány meg énekelt.  Modern népdalt is például, az valami bámulat volt. Énekeltek angol dalokat is, nagyon fiatalok voltak, de nagyon jól, remélem jövőre fellépők. Utána kb. a nap folyamán harmadszor, úgy döntöttem, most már hazamegyek. Ekkor jöttek szembe az ismerösök. Na ő velük még kovályogtunk egy kicsit, végülis a kolbászosnál kötöttünk ki, ahol éppen Kiss Dániel–Baán Roland–Soós Arnold Trió zenélt, szintén színpad nélkül. Mit ne mondja, nem a legkreatívabb név választás. Ők szintén feldolgozásokat játszottak, bár egész kellemes volt. Közben megismerkedtem, valami rözse nevű kajával. Finom volt, végülis, krumpli, hagyma, hús, paradicsom amiből állt.

Jólesett a jéghidegben.  Közben kaptam gumicukrot is. Majd ásványvízzel és gumicukorral a kezemben, elindultunk Rubber Puppetre. A leghíresebb számuk még mindig a Kossuth utcán. Leghíresebb rigmusuk, pedig még mindig az Épitők verik a Pick Szegedet.  Elég hatásos amikor ezt kb. 5000 ember üvölti egyszerre.  Koncert közben, mászkált egy lánysereg és az első egy táblát tartott, hogy a párját keresi, aki tud főzni, mosni, takarítani.  Majd Hs7 minimál koncertre tévedtünk. Valójában  HS7 volt kisszínpadon. Gitáros énekes megvolt, többet nem láttam. Mindenesetre a leghíresebb számaikat eljátszották, csak a kis udvarban, alig fért el annyi ember.  Nagyon jó volt. Majd Quimby-re mentünk. Quimby-re is beígérték hogy valami fapados koncert lesz, mert nincs rá pénz, stb…  Ehhez képest nagyszínpadon voltak, ami elvileg nem volt, mert arra se volt pénz és teljes koncertet adtak.  Kiválóan befejezése volt az utcazenének. Hozták a formájukat. A közönség úgyszint.

Az utcazene hangulatára egy szavunk nem lehet, mint ahogy egyik évben se lehetett. A szervezést egyfelől dícséret illeti, hogy minimál pénzből, ekkora fesztivált összehoztak.  A művészetek völgye példát vehetne az utcazene szervezőitől. Másfelől egy kis hiányosságot is megemlítenék,  Délután 4-kor nem kellene, minden koncertet lefújni este 8-ig, amikor 5-kor már egész jó idő van. Mindenesetre tovább se értem, azokat az embereket, akik Utcazene idején máshol vannak 🙂


Bal 215


Bal 218

Bal 107

Bal 056

További képek : http://zumrut.fw.hu/utcazene

www.theworld.fw.hu még néhány helyesírási hibát kijavítok, utána remélem csak bővül 🙂

Az oldal, különböző tippeket tartalmaz utazásokhoz, és több ország leírását is tartalmazza a szemszögemből. Videók, képek, leírások, nagy mennyisgében.

PAFE

Egy fesztivál, ami akár jó is lehetett volna. Igaz, lehet, hogy én se tudnék jobb fesztivált szervezni, de biztos vagyok benne, hogy a jövőben a szervezők, jobban odafigyelnek majd, hogy csak kicsit legyenek profibbak vagy kedvesebbek, mint idén. Csütörtökön leléptem az irodából és mentem fesztiválozni egy kedves barátnőmmel. Fesztivál busz 100-as, jó ötlet grat érte.  Óriási tömeg a kapuknál, a fűben ültek, 20 perc alatt lépett egyet az ember, aztán észrevettünk egy másik bejáratot, ahol 5 perc alatt bejutottunk. Na de ott aztán jött az első negatív élmény. A biztonsági őr elvette a pogácsáimat. Habár tudtam, hogy nem lehet italt bevinni, mert fesztiválokra nem lehet, de hogy ételt se ez új volt. Azért kicsit szomorú, hogy csak az őszinte emberektől vették el a pogácsát, a drogot, a rövidet, meg mindenféle piát beengedtek, mert ahhoz már gyengék voltak, hogy valamit megtaláljanak, ami két pulcsi között van. Nem baj, legalább tudtunk olcsón rövidezni, meg pipázni, nekünk csak alma volt. Szembe sátorból gandzsát ajánlottak. Ilyenkor az emberben felvetődik, biztos azért vannak ők ott, hogy nehogy balhék legyenek. Akkor másnap miért hallottam valakitől, hogy valakik összevissza verték egymást, meg volt, hogy fiúk erőszakosan rángattak egy-egy lányt?  Na de ennyit most a negatív részről. Szóval lesátraztunk, imádom a 2 mp alatt felverhető sátram. Bepakoltunk és útra keltünk, úgyhogy vettünk sört J először a kedvencesek rejtvény sarkát találtuk meg, nekiálltunk fejteni, sikerült, kaptam baseball sapkát és ez még csak eleje volt. Majd beültünk egy ingyenes póker versenyre, én kiestem, de persze Zsuzsi, aki azt se tudta mik a szabályok, pontosan, 2. lett. Mindezek után már persze a koncertre mentünk, hallgattunk kis Ghymest, de újra rájöttem ez nem az én zeném. Ez megtörtént már párszor. Nagyon jó stand-upot hallgathattunk Aranyosi tolmácsolásában, közben kiderült, hogy a fesztiválozok nagy része középiskolás.

Hamarosan Kispál lépett fel, a dalok felét nem is ismertem, pedig hát azért egész sokat ismerek.  Az idő folyamatosan rosszabbra fordult. Nap csúcspontja a Tankcsapda előadása volt, habár Lukács Laci olyan dallamokat hozott elő, ami miatt alig bírtam felismerni melyik dal szól. Ekkor már esett az eső jócskán, de bevonultunk a jager bárba fedett helyre, ahol nem ért minket. Nem sokkal később kezdődött egy jéger parti ahol igen jól zenék szóltak. Sajnos már nagyon álmos voltam, aznap fél5kor keltem, ezért inkább elmentem aludni.

2.nap

Aludni azért nem sikerült valami jól, hiszen, a folyamatos zene, meg a kiabálások körülöttünk nem hagytak minket aludni. Olyan 9-11 környékén rájöttünk, hogy éhesek vagyunk, és hogy nem lángost akarunk reggelizni. Ezért elmentünk Tescozni, laza 4-5 km lehetett. Első gondolatom az volt, hogy, a biztonsági őrök előtt kéne kajálni. De végül egy Tescos fa alá telepedtünk, bár esett az eső, de a lombkorona valamennyire védett minket.

Majd vissza a feszt helyre. Igazi túra útvonal lett a fesztivál és tesco között, rengeteg punk, alter, rocker stb.. járkált fel és alá. Elég hamar elértük a kora délutáni órákat, ezért mentünk újra rejtvényt fejteni. Mivel nagyon fújt a szél és stabilizálni kellett a rejtvényt, ezért már 4 sörrel mentünk, minden sarokra jusson.  Zsuzsi kapott strandlabdát én meg kulcstartót. Közben hallgattunk Testiegyenleg Ska Kollektívát rettentő jó koncertet adtak, eddig nem ismert ezt a formációt, úgyhogy megleptek. Pókerre már nem nagyon jutottunk be, úgyhogy a koncert lett volna az irány, de jöttek az ismerősök. Ez kicsit bezavart. Ugyanis innentől, mindenki mindenkinek ismerősét kereste, persze soha senki se volt ott ahol kellett volna lennie. Aurórát csak a kapuból hallgattam, de úgy is nagyon tetszett.  Úgyhogy kb. az következett, hogy senkivel se törődni, csak élvezni a fesztivált. A nap csúcspontja akkor is a PASO volt, hihetetlen visszanézni, milyen későn volt, azt hittem nappal volt. Nagyon frissítetett, mozgalmas koncert volt. Lehet, hogy eddig hülyeségnek gondoltam a fehér öltönyt, zakót, de nagyon megmaradt, hogy az énekes ebben volt. A másik, ami megamaradt, amikor több ezer embert leguggoltattak csak azért, hogy nagyot ugorjanak majd a bedobott dvd-ért, mindenesetre óriási koncertet adtak. Majd miután bedobták mindenki felugrott és ugrált tovább.  Utána pedig mentünk bulizni a jéger sátorba, aznap ha jól emlékszem végig buliztam, táncoltam az egészet, már átmentem a maláta bárba. Ott találkoztam egy volt Salsa táncos társnőmmel, jó volt végre valakivel egy normálisat táncolni J Ha kicsit ötvöztük is a free style-t a salsával.

3.nap

A 3.nap elején, észrevettük, hogy van egy pékségszerű képződmény baráti árakkal. Valójában 2 kisbuszból árultak pékárúkat, wc papírt, és mindent, ami hasznos lehet egy fesztiválhoz. Előtte elmentünk mosakodni, ott vártunk, egy jó félórát, a sorra, bent, a zuhanyzó tálcákban állt a víz, a talaja sáros volt. Ellenben a csapok működtek, hideg vízzel, de hát milyen fesztivál lenne az, ahol van meleg víz.    Úgyhogy magam részéről vettem 6 zsömlét meg liter tejet, sátorban, megreggeliztünk, majd mentünk vért adni. Ugyanis beállt egy kocsi, ahol volt lehetőség ilyen akcióra. Voltak előttünk kb. 10-en, de hamar lefogytak, mert alkoholos befolyásoltság alatt, nem lehetett vért adni. Úgyhogy egész hamar bejutottunk. Majd jött a jégeső, addigra már pont a sátorban voltunk. Jégeső után, hamar kisütött a nap, mi még sátorban voltunk, ekkor hallottuk, hogy valami készülődik. Egyesek arra gondoltak, milyen jó lenne, ha valaki a jégeső utáni pocsolyában megfürdene. Egy srác pont sörre gyűjtött még 200 forint hiányzott neki, ezért 200-ért bevállalta, már csak a pénz hiányzott. Nyilván ilyenkor előkerül egy showman aki összegyűjti a közönségtől 10 forintosokból a 200-ast. Úgyhogy többször is nézhettük az akciót. Később, amikor visszatértem még, éppen tollat árult a srác, a másik meg palackozott üzenetet küldött a pocsolya túloldalára. Úgyhogy volt élet. No aztán nemsokára újra rejtvény sarok J ahol kaptunk piros lapot és repülőt hajtogattunk és egy kedves rejtvényes lánnyal (Nóri) repcsiztünk egy csomót. Mást is alkottunk, az asztalon található tollakat kb 10-et ráraktunk úgy egy közepes méretű kőre, hogy ne essen le, elég extrémen nézett ki. Az együttesekből, megemlítendő Hobo Blues Band , akik az eredeti felállásban koncerteztek, eljátszották az összes híres számukat, hajtók dala, hosszúlábú asszony, mata hari stb… szintén nagyszerű volt. Elég sokáig elbeszélgettünk, elég sok mindenkivel, közben sátorról sátorra, színpadról színpadra járkáltunk, de a nap végére ott volt a The Moog, Iszonyú jó indie rockot játszanak, még mindig a fülemben zúg. Mindenki azt hitte róluk hogy britek, de magyarok és nagyon jók. Majd jött a szokásos jéger party ahol találkoztam egy Fanny nevű lánnyal, hívott táncolni, gondoltam milyen jó lesz, de szegényke kicsit ittas volt, ezért letaroltuk a fél bárt, elütöttünk pár embert és kilöttyent néhány sör, úgyhogy próbáltam inkább kintebbre vinni, szabad területre ahol nem vagyunk vészesek. No aztán napkelténél irány aludni.

4.nap

Vasárnap utolsó nap. Nagy nap volt, talán a leghosszabb. Akkor miért nem emlékszem rá annyira:-D Mindenesetre észrevettem, hogy valamelyik nap elhagytam sajnos a fényképezőgépemet, ezért gondoltam felderítem hátha leadták valahol. Megkérdeztem egy információs pultot, ahol mondták, hogy kérdezzem meg a bejáratot. A bejáratnál biztonsági őrök voltak csak, megkérdeztem az egyiket, lesajnálóan, de nagyképűen visszakérdezett miről van szó, mondtam a fényképezőgépről. Majd flegmán mondta, hogy kérdezzem meg a konténert a wc-k után. Zárva voltak. Itt ami újdonság volt, a strandröplabda, vicces strandröplabdázni mezítláb 12 fokban. Pókerezni is szerettünk volna, de eddigre fizetős lett, úgyhogy kihagytuk. Helyette inkább kötélen táncoltam, de inkább a kötél táncolt alattam. Utána járkáltunk kicsit fel s alá, belehallgattunk a Félóra koncertjébe, nagyon jó volt. Ezt szeretem a fesztiválokban, ismeretlen zenekarok elképesztő jó koncerteket adnak. Egy vietnámi gitáros énekesnőjük volt a legattrattraktívabb jelenség, de a zenéjük is ott volt a toppon. Hamarosan a HS7 koncert következett, legtöbb barátom kedvence ez az együttes, nekem is a kedvencek közé tartozik, főleg mert a szövegeik a szívemből szólnak.  Vicces az volt, hogy a tömeg közepén találtam ismerősöket. Hamarosan megjelentek kereszttesóim. Valahogy ha Jocó közelébe kerülök, akkor mindig pálinkázok. Elmentünk Prosecturára, nem mintha kíváncsiak lettünk volna, csak éppen arra sodródott a tömeg.

Közben néhányszor, felvonultak a biztonságiak, hogy megmutassák ők is ott vannak ám. Hmm….  Prosectura után nem sokkal jött Bori, neki már a megjelenése is magával ragadó, rövid bőrnaci hasonló felső feketében. Boriban az a jó hogy a koncertjein, teljes extázis van, mind az előadó mind a néző részéről. Szintén egy kiváló koncert volt. Sátorban voltunk, ami jó, mert éppen nem áztunk meg, de fura hogy Bori nem nagyszínpados. A nagyszínpadra ekkor már a Quimby készülődött. Közel kétszer annyian voltak az elején már, mint HS7-en. Megtalálni valakit a tömegben teljes káosz volt. Vasárnap mindenki eltelefonálta a fél pénzét, hiszen mindenki barátja megérkezett, mindenki más koncerten volt és hatalmas kiabálások voltak: Hol vagytok? Mi itt vagyunk, nem hallok semmit írj sms-t!! Majd jött a hívás újra, aztán végül sms, de ezt vagy 21-szer. Majd betévedtünk a maláta bárba, ahol éppen az Effeta csapat koncertezett. Itt is női énekes, nekik nem ekkora és nem ide volt írva előadás, de egy kis beszélgetés meg pálinkázás mellett kellemes volt. Maláta bár mellett meg találkoztam egy lánnyal, akivel discot táncoltunk, egy teljesen más zenére. Mindegy volt 1-2 ilyen.  Lépcsőtől borsodi padokig mozgás majd felmentünk a maláta bár „páholyába”.  Sose gondoltam volna, hogy milyen jó kilátás lehet onnan, de pont szembe volt a színpad és átláttunk a tömeg felett. Egy olyan koncerten történt ez, ami pont nem érdekelt minket. Majd jött Fanny, az előző nap részeg lánya, továbbra is az volt, de rájöttem, hogy ő csinálja jól, mert ha nem józanodsz, akkor másnapos se vagy. Elmentünk táncolni, közben hirdette, hogy 2-kor a port.hu sátorban, ő fog fellépni. Úgy döntöttük Jocóval, ezt látnunk kell J Kettőkor bementünk a sátorba Fanny-t is figyelmeztettük, itt az idő. Ekkor felállt egy padra és elkezdte kiabálni a bent lévőknek: Kezdődik, Kezdődik. Senki se reagált, majd pedig jöttek az előadás részei olyanok, mint hogy: Vivien láttalak az iwiwen, vagy Itt van a nyár irány a Balaton másodosztály a Zsuzsanna vonaton.  Aztán kb ennyi volt. Pedig hát hívtuk azokat is akik hagymát akartak nekünk eladni, bizonygatván hogy a Cseri erdőben hagyma föld van és hogy az-az igazi business. Ki tudja, még az is meglehet. A vicces az volt, hogy 4 napig nem találtuk hol a csocsó, Fanny ezt is megmutatta, hajnali 3-kor nekiálltunk csocsózni, de alig kerültünk sorra. Végül, akiktől tudtam elbúcsúztam és elmentem aludni. Reggel felkelni alig bírtam, a sátort megint alig lehetett összecsukni. Most már megtanultam, hogy kell tényleg 3 mp alatt összecsukni, majd következőre. J

A fesztiválon, a zenekarokon kívül szinte alig volt tökéletes dolog. A wc-k az utolsó napra szinte megközelíthetetlenek lettek, biztonsági őrökre több szót nem akarok pazarolni. Programok jók voltak, csak kicsit talán kevés és szegényes. Ételek, italok drágák voltak. Nyilván a közönség intelligenciája nem a szervezőktől függ, azzal nem lehet mit csinálni. Az idő is igen rossz volt és fogalmam sincs, hogy ki nyerte a Pannónia motort. Mindenesetre a belépő jegy a lehető legjobb árban volt. A koncertek a bulik a társaság viszont felejthetetlen élményt nyújtott.

A fesztivál jó hangulatát továbbá köszönöm : Zsuzsinak, Jocónak, Fanninak és még sokaknak másoknak 🙂

06_szobor

További képek a http://www.pannoniafesztival.hu -n

Ui: Remélem hamarosan a rólam készült karikatúrát is feltudom tölteni ide 🙂

Utó UI: Láttunk még plusos bevásárló kocsiban rallyzó punkokat – ezt még le kellett írnom. Valamint hogy fesztivál után írtam a szervezőknek, hogy mit tehetek a fényképezőgépem felderítése érdekében, de válaszra már nem méltattak.

Kép 093

Jöhet szélvihar, jégeső, véradás a kedv még mindig tart 😀

A 3 fent említett név, sikert sikerre halmozott. Ami nem mindegy, hogy mindezt olyan közegben tette, amire a világon kevés példa van.  A kézicsapatunknak olyan szurkológárdája van, ami Európában de talán a világon nincs még egy.  Amikor Franciaországban a magyar szurkolok hangját lehet hallani, el lehet képzelni, mi van itt Veszprémben. A stadion zeng, a világ legjobb csapatait 2-3-al verjük hazai pályán, fél óráig meg se mozdul a közönség meccs után csak éltet, a csapat meg sír a meghatotságtól.  Nem rég láttam Overdose futamát amire több tízezer ember volt kíváncsi. 20 ezer ember egyként szurkolt egy lónak, aki 3 patkóval több hosszal nyert versenyt. 1 percért az emberek a napjukat áldozták. Végül pedig a jégkorong válogatott, akik bejutottak a legjobbak közé és Kanadának nem lett volna nagy élmény megverni minket 9 góllal ha nem látják azt hogy 9:0 után is a magyarok tele torokból éltetik a magyar csapatot.  Az ellenőrök, a bírok mint megrökönyödtek, amikor látták ezt a fanatizmust. Úgy látszik , mégis van amiben egységesek tudunk lenni, jobban mint bárki a világon és úgy látszik nem mindig az irigység hajt minket – ahogy sokan mondják.  És annak ellenére hogy fanatikuson szurkolunk saját hazánk csapatainak. A meccs után mégis letudunk ülni az ellenfél szurkoloival. Magyar-Szlovák meccs a himnusz kifütyülésektől lett hangos, azt már kevesebben mondták el, hogy utána együtt sörözött a két tábor és zászlót is cseréltek. A szlovákok pedig megdícsérték a magyarokat.  Amit az olimpián láttam szintén példa értékű volt.  Nyilván simán hazai pályát teremtettünk a magyaroknak a vizilabdában. Nem sokkal később pedig a legnagyobb rivális szerb szurkoloval csevegtünk, aki szintén megdícsérte a mieinket.  Na várjunk csak, akkor ha ilyen jól összetudunk fogni és ilyen barátságosak az “ellenséges” nemzetek.  Akkor kibeszélte be nekünk hogy irigyek vagyunk és kölcsönösen utáljuk egymást a környező országokkal? Mindegy is hajrá Ria-Ria-Hungária.