Elöszőr is kezdjük ott, hogy lebecsültem Várpalotát, olyan szinten, hogy nem gondoltam, hogy tud ilyen színvonalas fesztivált kreálni. A 3 napos fesztiválon, a sok-sok program mellett, olyan együttesek léptek fel, mint Quimby, Pál Utcai Fiúk, HS7, 30Y, Depresszió stb..
Én csak a második napra mentem, mivel elsősorban odamentek a legtöbben, nem csoda hisz a programok közt olyan együttesek kaptak helyet egy délutánon belül, mint a Kaukázus, PUF, Hobo, HS7, Quimby. Kicsit azért túl lett bonyolítva a szervezés, hisz ott kezdödött az egész, hogy internetről kellett kinyomtatni egy regisztrációs lapot, amit bemutatva egy PaFe ponton (beváltó helyen) 975 forintért lehetett karszalagra váltani. De állítólag még egyszer el kellett vinni a regisztrációs lapot, a belépéshez is. A karszalagot magunknak kellett feltenni és nem költekezhetünk túl szabadon se, hiszen csak úgy müködött a vásárlás, ha 50 forintos kuponokat vettünk, egy szalagon volt 10 darab, az ért 500 forintot. Talán annyi előnye van a dolognak, hogy nem nagyon lehetett így sikkasztani, meg hát berúgni se olyan egyszerű ha mindig el kell menni bónokért, mindenesetre így is volt akinek sikerült.

Első körben úgy fél háromkor értem oda, busszal, meg nem kis segítség volt, hogy felvettek kocsiba is. Így a pályaudvarról 5 perc se kellett és kint voltunk a Cseri erdőben. Nagy zöld táj, körülvéve erdővel, lepakoltam a sátramat, egy mellettem sétáló srác ismét kiakadt, hogy ezt ne ezt így ne, mivel már megint 2 mp alatt felpült a sátram, míg mások 10-20 perceket is elszoktak szórakozni 🙂 Egy fél Kaukázus koncertet elcsíptem, igen jó volt, már csak a filozofiai felfogásukból is, meséltek róla, hogy nyugodtan tölthetjük internetről a számaikat, mert a cd piac úgyis összeomlik, bár úgy vélte a frontember, hogy a dupla kávé, meg fekete szemek mindig lesznek, de a többiek nem fognak valami jól járni. Ami pedig még tetszett, hogy felismerték a közönség igényét, hiszen 2 Magashegyi Underground számot is elszámoltak, habár egyikről sejtettem hogy az ővék. Majd koncert után a városban is akadt dolgom, két srác akik onnan jöttek, megprobáltak lebeszélni hogy gyalog menjek be, mert nagyon messzi van, hát nem tudom nekem alig volt több fél óránál, habár ehhez tudni kell, hogy gyorsan megyek nagy lábakkal, busszal jöttem vissza, ami tele volt. A legvicesebb benne az volt, hogy mindenki azt beszélte , mennyi vizsgája, meg témazárója lesz, sokan ezért jöttek csak egy napra 🙂 A következő koncert a Pál Utcai Fiúk voltak, akik nem ott és nem akkor koncerteztek ahol és amikor kellett volna, hanem amikor volt szabad színpad és ott ahol a legtöbb ember ült a fűben sörözve, vagy éppen frizbit dobálva. Majd én is beálltam egy pörgő gumibombát dobálgatni, hmm, kb 5-6 embert sikerült vele fejbe dobnom, mire úgy gondoltam, na ebből ennyi elég 🙂 mielőtt még mindenki körülöttünk nekünk jönne. Majd csocsóztunk is, ami ismét igen érdekesen volt szervezve. Nem pénzzel ment, hanem ingyen golyóval, de golyót akkor kapott valaki, ha a sátor másik végében, leadta a személyiéjét, előnye az volt tényleg hogy ingyen volt, közben elkezdöttt a Hobo is, tipikus Hobo számok mentek. Azért elég komolyan nyomta a koncertet ahhoz képest hogy 63 éves, teli volt élettel.

Majd hamarosan kezdödött a Quimby koncert, immáron tök sötétben. Kis Tibinek (énekes-gitáros-tag) szülinapja volt, na el lehet képzelni, ennek kapcsán mit művelt a Quimby, az egész koncert a szülinapra épült. Aminek örültem, hogy sokan akik most hallották elöszőr Quimby-t azt mondták róla, mind szövegeileg mind zeneileg nagyon ott vannak. És tényleg, a trombitásuk amit művelt néha fantasztikus volt. Ami még szintén egy érdekes elem volt, hogy mivel sötét volt, ezért a Quimby kitalálta, hogy amikor jelt adnak, akkor mindenki emeljen fel valamit ami világít, önygyújtó, telefon stb.. Mit ne mondjak elképesztő látvány amikor 6-7 ezer ember egyszerre mutat fel mindenféle világitó dolgot. Amikor lementek a színpadról, az utolsó tag mondta, hogy nem akarja azt hallani hogy vissza csak azt hogy Happy Birthday To You! Na már most ez kb az 1. refrénig bejött 🙂 kiderült ennyi embernek, nehéz ennyi szót összeegyeztetni, vezénylet nélkül, vezénylettel sikerült. 🙂 Az egészben a hülyeség csupán az volt hogy a HS7 nem várta meg míg vége lesz a Quimby koncertnek és másik sátorban nagyban zenéltek mire odaértünk. Ők a szokásos számaikat nyomatták, szokásosan jó hangulatban.

Mivel a városba visszafelé nem mentek buszok, ezért másnap reggel, gyalog indultunk útnak, a 8as mellett, egy kitaposott ösvényen, az erdő szélén, hol egymás mellett két ember elfért, de az emberi butaságot bizonyítandó, egyszer csak megjelent mögöttünk egy autó – a gyalog kitaposott részen – akik arról érdeklődtek, merre van a benzinkút. Néztem furán, mert ott volt mögöttünk kétszáz méterre, mondom, itt van hátrafele. Majd tovább indultak előre. Nem értettem hogy miért az erdő szélén keresik a benzin kútat, mivel a nyolcason, sokkal könnyebben találhatnának, mint az erdőben. Miközben előre mentek, egy-egy helyen megakadtak, én meg utáltam őket, mert a gyalogosokat meg feltartották, de végül sikerült kikerülni, hiszen egy kő úgy elakasztotta őket, hogy az első lökhárítót tropára leszedték. erre max azt tudnám mondani, hogy aki ilyen hülyen az megérdemli. Érdekesség, hogy vasárnap reggelre a sátrak fele eltünt, úgy néz ki ilyen időszakban, kevesen érnek rá három napra. Azért érdemes volt ezt is látni.