A képek itt http://www.freeweb.hu/zumrut/italy

Sajnos most egy időre hanyagolnom kellett a blogot, mert nem voltam itthon. Ezért most mindent bepótolok. Szép lassan növelni fogom ezt a bejegyzést, egy egésszé.

1.nap

Állítják egyesek, hogy Firenze csak 10 órára van. Na hát ez azért túlzás de 14 óra tényleg elég. Nagy nehezen a Michelangelo Campingben sikerült szállást foglalnom. Szóval oda igyekeztünk. Éjfélkor indultunk, a határig én vezettem, és sikeresen megközöltem egy sünit, apukámnak nem volt ilyen szerencséje egy szlovén rókával ami a hűtőráccsal kölcsönösen kinyírta egymást. Szlovéniának mentünk, mert úgy gondoltuk arra rövidebb. Csudaszép egy ország körülbelül mint Ausztria, kapus rendszer, a hegyekben gyönyörű fű, kis alpesi stílusú házakkal, nem csodálkozok hogy jövőre bevezetik az eurót. Megérkeztünk Firenzébe, szinte csont nélkül. Habár a róka csontjai megbánták. Nagy nehezen megtaláltuk a kempinget is, ahol rendesen kaptunk két sátrat, aztán amikor megláttam, hogy milyen egy sátor egyből vissza is adtam a kulcsot és eszembe jutott hogy nekem is van sátram. Majd megkérdeztem hova verhetem fel. Megmutatták, na aztán a fene se törődött vele, levertem oda ahova akartam. Aludtunk egyet majd megnéztük Firenzét, kismillió lépcsőn kellett lemenni a városközpontba, mert ugye a kemping magasan volt, csodálatos rálátással Firenzére. Firenzének nagyon keskeny utcái vannak, és az egész olyan mintha úgy festették volna, szóval csodaszép ékszerdoboz. Az Uffizi képtáron keresztül vezet az út a főtérre ahol, mindenfajta ufók szállták, persze árusoké volt, tömeg is volt, szobrok, szökőkút és olyan egyenes falak, amilyet magyar kőmíves még nem is látott szerintem. 94 méter magas toronyóra meg hasonlók. Aztán gondoltuk fagyizunk egyet. Kértünk egy 3 meg két 2 gombócos fagyit. Na aztán 1 gombóc volt akkor ott akkora, mint itt kb 5 erre nem számított senki. Lényegében merőkanállal mérték. Apám megbírta enni a sajátját, de se én se anyám nem bírtuk megenni. Így visszaballagtunk a szállásunkra, ahol nuku világítás volt de mindenki megtalálta, amit akart. Ez történt 1 nap, a többiben több esemény lesz, ígérem.

2.nap

Felkeltünk, habár nem volt nehéz, mert alig bírtunk aludni. Szüleimnek be volt szakadva az egyik ágya. Én meg lejtőnek építettem fel a sátram, ahol hiányoztak a szögek ezért kövekkel meg kötéllel stabilizáltam. Szóval kicsit fáradtan megreggeliztünk, elmentünk a kemping reggelizőjébe is, ahol megláttunk hogy reggel 6-tól 7ig féláron van a sör, habár 7 óra elött nem láttam nyitva akkor mikor másnap néztem. Szóval ott megteáztunk rálátással Firenzére. Majd elindultunk az Uffizi képtárba a világ egyik legnagyobb képtára. Az út a Piazza Michelangelo (Michelangelo tér)- en vezet át. Amin rengeteg turista található, néger árusok és egy marha nagy Dávid szobor. Ez is magasan van, szóval lehet látni az Arno folyót és a Ponte Vecchio -t amin át kell menni, ha az ember bemegy a központban. A híd érdekessége hogy az oldalára házak vannak építve és ott lógnak a semmiben, ezek most már inkább kereskedőké. Az Uffizi képtár U alakban van építve, szóval van egy tér az U 2 szára között. Ahol szintén néger kereskedők árulták festményeiket. Mikor odaértünk, egyszer csak azt láttuk hogy az összes néger elkezd iszonyatos módon rohanni és felkapkodni a festményeit a térről. Nem volt fél perc hogy az összes festett kép eltűnt a placcról, nem beszélve a négerekről. Valószínűleg valami ellenőrtől ijedtek meg. Aztán voltak, akik szoborrá dermedtek, vagy szobrok voltak, akik megmozdultak. Szép szobor szürkére illetve fehérre festett emberek, akik csak akkor mozdultak, amikor pénzt kaptak. Anyukámnak az egyik kezet csókolt mert dobott neki pénzecskét. Elég gány meló lehet de nagyon látványos, megéri megnézni. Majd megkerestük a firenzei dómot, ami egész Firenzében látható mármint a kupolája, amit Brunelleschi tervezett. Ingyen be lehetett menni. Csoda szép templom volt és a kupolára belülről összevan festve mindenféle csoda szép festménnyel. Ez a világ 4. legnagyobb bazilikája. Majd tovább haladtunk egy téren megpizzáztunk, teljesen máshogy csinálják a Capricossát. Utána megnéztünk egy erődöt, ahova nem engedtek be turistákat legalább is arról az oldalról nem ahol voltunk a másik oldala meg messze volt. Míg ide eljutottunk addig közbe ejtettünk egy teret ahol helyi emberek voltak. Annyira helyiek hogy olasz cigány család kiabált egymással, látványos feelinges volt. Majd miután elhagytuk az erődöt a Pitti palota felé vettük az utunkat. Közbe ejtettünk egy teret ami úgy kezdődött hogy a kofák olyan vonatokat árultak amik betűket húztak maguk után és bármit kirakhatsz belőle, jó pénzért és a tér egy egycsillagos szállodával végződött. Biztos olcsó volt csak bomlott már a fala. Nem úgy a Pitti palotának ami szintén iszonyú nagy volt és szintén meglepően egyenes falai voltak. Na majd bejutottunk először egy kis térrel kezdődik majd a Bobolli kertekkel folytatódik ahol szökőkutak, virágok, pázsit mellett rengeteg lépcső volt és mind felfelé. A szökőkútban ott volt ugye Neptun istenség, akivel le akartuk magunkat fényképezni csak mindig útban állt egy pasi, aki az Istennek se ment arrébb magától. Aztán megkérte anyám hogy csináljon, hármunkról képet. Így kénytelen volt arrébb menni. Miközben kis ezer lépcsőt megmásztunk gyönyörű táj tárult elénk és a lépcső végén porcelán múzeum is volt. Jól elfáradva hagytuk el a kerteket, aminek sajnos csak kb 1/3adát sikerült látni ,mert századok alatt mindenki épített hozzá és nagy lett. A többi múzeumot meg se tudtuk nézni mert közben minden bezárt. Ezek után hazaballagtunk és kb este 8-9 körül értünk haza. Mivel világítás nem volt a kempingben, így nehéz lett volna kajálni. De mivel anyukám feng shui mániás ezért voltak gyertyái. Így sikerült gyertyafényes vacsorát művelnünk egy kis hideg pörkölttel:) Majd mentünk aludni, néhány gekkó futkározott a sátrakban. Én meg éjszaka közepén halál félelmet műveltem, mert azt hittem egy autó akar rám tolatni, és nem veszi észre a sátramat. Én meg nem tudtam kimenni, mert nem találtam a sátor cipzárját majd kiderült csak mellém állt be és a sátorom oldalán akartam kimenni. Ez egy ilyen nap volt.

3.nap

Kaja, tea 10kor indulás! Irány Róma. Rómában a Colosseum és a Vatikán volt a cél, pont fordított sorrendben. Róma kb 270 km -re Firenzétől szóval egy jó 3-4 órás út volt. Elég hülye útjaik vannak az olaszoknak, így amikor a körgyűrűn voltunk, egy építkezési részre értünk, mert újították az utat. Az ilyen részekkel az a gond hogy az ember úgy gondolja, hogy eltévedt. Megálltunk egy benzinkútnál, ahol kajálás mellett megkérdeztünk egy ott dolgozó nőt, hogy merre kell menni Vatikánban, beszélt angolul kivételesen mert az olaszokra ez nem jellemző. Valamint nem volt igazán segítőkész, ami szintén nem jellemző. Azt mondta az első kanyarnál Jobbra. Mindenesetre bekerültünk a város szélére a belső és a külső körgyűrű közé. Megkérdeztünk egy kb indiai kinézetű benzinkutast. Aki kb annyit tudott hogy melyik utcában vagyunk, de térképen meg nem találta meg. Még talán azt se tudta melyik városban van. Mentünk tovább egyenesen, láttunk egy parkolót, ahova nem tudtunk bemenni, majd megálltunk egy bolt parkolójában hogy megkérdezzük. Bementünk apámmal a bolt full üres volt, sehol senki és közben nyitva volt. Az első sort kitudtuk volna pakolni. Majd további sorokban találtunk 2 dolgozót, az egyikhez hozzászóltunk, már mutatta hogy a másik emberhez menjünk. A másik ember egyből azzal kezdte hogy : Parlo Italiano? Na erről ennyit. Betévedtünk egy kocsma pizzériába vagy valami hasonlóban. A pult mögötti srác mutatta hogy a szakállas kövér emberkét kérdezzük. Megkérdeztem beszél e angolul, bólintott. Majd mondtam mit keressünk, hát nem tudott angolul. Akkor már hagytam is ott de utánam szólt mint aki tud valamit és annyi jött le h. bier bier még az utcára is utánunk jött. Majd gyalog megkerestük a parkolót. Aztán el is foglaltuk. Mondanom se kellett ott se beszélt senki angolul, de sikerült. Szerencsére közelben volt a metró, lementünk, első kép csöves 😦 Aztán beszéltünk ott valakivel, aki mondta h. a 4 eurós jegy kell nekünk, mert azzal egész nap egész Rómában mehetünk, azt is megmondta merre kell menni a Vatikán felé. Sikerült megtalálni. Kiértünk a Szent Péter térre és amikor megláttam elhittem hogy ott valóban elfér 3 millió ember. Körbe mászkáltuk majd bementünk a Szent Péter bazilikába. Fémdetektornál besípoltam, de aztán tovább hajtottak. Bementünk láttunk keresztes lovagokat mászkálni, papokat, egy pápát bebalzsamozva 23. Gergely vagy ilyesmi. Valami kb 8 négyzetméteres lepel márványból kifaragva, szóval fényűző volt de szép volt. Igen ez az 1. legnagyobb bazilika a világon. A mellékhajókban ellehet tévedni. Volt egy köszönet a magyar Szent Istvánnak latinul hogy miket tett a vallásért, valamint hogy 2 Szilveszter pápa koronázta meg. Viszont a lépcsőire nem engedtek leülni senkit, nem tudom miért. Na ezek után gyerünk a Colloseumba. A metró megálló neve is az volt hogy Colloseo gondoltam onnan biztos látni lehet már a Colosseumot , erre ott volt az út túloldalán. Colosseum előtt egy római katona állt, aki megengedte hogy lefényképeztessük magunkat vele, majd a végén mondta hogy az egész csak 10 euróba kell , hogy az milyen jó ár. Hát anyádat! Na mindegy lehúztak 10 euróval majd bementünk a Colloseumba ahol 9 euró volt a belépő de a 30ból visszaadtak 20onegynéhány eurót. Szóval marha jól jártunk. Természetesen ott is besípoltam a fém detektornál majd rámutatták a cipőmre hogy acél betétes. :)) Körbejártuk az egészet, remek érzés volt mindenkinek. Pincérek készültek benne, mert fejesek ott csináltak esküvőt. Az azért nem semmi colloseumi esküvő. Viszont a nagyságából kiindulva tényleg lehet érteni, hogy miért Coloss eum. Hatalmas és az ember szeme előtt ilyenkor lepereg mik voltak benne. 8-ra vissza kellett érni az autóhoz és ez félórával előtte sikerült is, az egész csak 3 euróba került. Majd elindultunk Chivitavecchia felé, mert ott volt a kompkikötő. Nem volt egyszerű kikeveredni Rómából de sikerült találni egy krapekot, aki segített és azt is megmondta, merre kell mennünk Chivita felé, és hogy menjünk utána, majd jelez, hol kell elfordulnunk. Hihetetlen jó érzés volt egy segítőkész angolul beszélő embert látni és nem kis segítséggel tényleg megmutatta a helyes irányt. Elég éhes voltam mire odaértem, de sikerült egy Mc’Donalds -ot keresnünk. Az 5ös 6os hajóállásnál voltunk. Megkérdeztem az információt Szardíniára, mikor indul holnap reggel a komp, mondták 24. A helyiek azt mondták h. kb 3-400 méterre van. Gondoltam elszaladok, megkeresem, mentem már vagy félórát akarom mondani, kocogtam szóval kb dupla olyan távolságra nyoma se volt a 24esnek ott úgy döntöttem vissza, megyek. Kiderült hogy a kijelölt parkolóban nem lehetünk, felmentünk egy másikba és nekiálltunk az autóba aludni. Odajött egy hülyegyerek szövegelni cigit akart, aztán amikor felnéztem a hátsó ülésről véres szemekkel, és borotválatlan arccal egyből elhúzott. Apukám látott egy nagyautót, ahol kb 3 csaj volt és időnként 1-1 eltűnt, szóval nem egy nyugodt környék. Az ébredés már másik napra tartozik.

4.nap

Holt fáradtan kigurultunk a parkolóból a kikötőbe. Ahol megkérdeztünk újra, egy autóterelőt hogy ezzel a jeggyel hova szállhatunk fel. Hát felszállhatunk az 5ösre. Köszi, az infó meg elküldött volna a kikötő másik végébe. Beálltunk a sorba és már mehettünk is fel a kompra. Elég nagy komp volt. Aztán ahol ültünk azon gondolkodtunk, miért néz mindenki minket, kiderült a fejünk felett volt egy tv. Amiben a Mr és Mrs Smith ment, nem is tudom miért nem a féktelenül:) Szóval 8 órát himbálóztunk a tengeren és ugye még mindig nem aludtuk ki magunkat rendesen. Legurultunk a hajóról, onnan még kb 60-70 km-re volt a szállás. Térkép és táblák után úgy eltévedtünk, hogy hegyi falvakban szerpentineken, szűk utcánkon kellett lavíroznunk és folyamatosan felfelé mentünk. Nem értettük hogy itt most púpos tenger lesz vagy mi? A sziget közepén lévő sziklás kis mediterrán városba a helyiek úgy néztek a kocsinkra, mintha ufók lennénk. Kiderült később nem tévedtünk el csak másik útvonalon mentünk. Megérkeztünk Valledoriaba ahol elvileg az utazási iroda volt és nagy viták közepette, melynek tárgyai parkoló, eltévedés, irodakeresés, bementünk. Ott azt mondták hogy nem azt keressük mi hanem az ingatlan közvetitőt a szomszéd épületet. Na ekkor már nagyon idegesek voltunk, aztán ott félóráig telefonált a nő meg papírjait rendezgette mintha ott se lennék. Majd megkérdezte mit szeretnék, mondtuk, mutattuk. Telefonált egyet olaszul majd a következőket mondta: Van egy kis probléma (na ennél a mondatnál mindenkinek megindult az esze, idegessége és főleg a vérnyomása felfelé) Majd úgy folytatta: You are not here amit úgy értettem ti nem vagytok itt. Tehát egyből mindenkinek eszébe jutott hogy átvágtak minket mint az állat, majd mondta h. hova kell menni. Elmentünk oda, nem találtuk a címet. Anyám felhívta az utazási irodát magyar számon, na már most ott angolul vették fel a telefont, ő persze nem tud semmilyen nyelvet csak bólogatott hogy ja ja, én meg kezdtem ideges lenni hogy miért nem adja oda a telefont majd hátradobta és elkezdtem beszélni. Mondta h. a 4es szám a 2. épület azon az úton ahol vagyunk, szóval meg is találtuk a 8as szám alatt. Egy helyes angolul beszélő csajszi fogadott minket. Mondtuk hogy mi van, mondta minden ok, megmutatja hova kell menni csak előbb azt a 2 vendéget akik utánunk jöttek megmutatja a strandot. Ott álltunk a semmi közepén egy Octavia -val úgy hogy senki nem volt sehol, 3 napja nem ettünk nem aludtunk rendesen. Nagyon készen voltunk, majd visszajött a csajszi és megmutatta az apartmant, ami azért elég jól nézett ki. Rendesen volt mi tűzhely, mosogató, tálak edények az elöző három nap körülményeihez képest luxus volt. Majd mindent be ill kipakoltunk, főztünk, kajáltunk, kicsit megpislattuk a falu központját apukámmal ami egy boltból meg egy templomból állt. Este egy kis kártya, majd lefeküdtünk végre egy rendes ágyba.

5.nap
Írtunk smst nővéremének, akik kb egy hete ott voltak már. Hogy megérkeztünk délelőtt strandolunk. Így is tettünk, lementünk a helyi strandra persze pont 11-12 környékén sikerült, lehető legnagyobb napsütésben. A víz kihozott mindenfajta szemetet a partra és alig találtunk tiszta felületet. Viszont láttunk három hadihajót. Na bementünk, csak anyukám maradt kint. Ahol homok volt a víz alján majdnem elsüllyedtünk, majd utána mintha járólapok lettek volna, kövek voltak a vízalján. Az a gáz h. Vizes kövön marha könnyű elcsúszni. Szóval nem a legjobb partot kaptuk :S Haza, kajálás alvás, aztán egyszer csak estefele jön az sms nővéreméktől, hogy jönnek át. Kiderült hogy próbáltak hívni de anyu mobilja át volt irányítva, így pedig elmesélte mi történt amikor felhívta a számot. Kérdezték kicsoda
-Vicus vagyok
-Ez nekem nem mond semmit.
-Bókkonnét keresem
-Bókkonné külföldön van.
Ja huppsz 🙂 Mindenesetre odataláltak és a két család dumált egy jót, megdicsértek hogy milyen jó szállást kaptunk majd elmesélték az egész szigeten mit hol érdemes nézni. Elsöröztünk egy kicsikét aztán ennyi volt. Ez volt a pihenő nap. A következők készek lesznek eléggé.

6.nap

Reggel, délelőtt környékén elhatároztuk, hogy megyünk és megnézünk egy csomó dolgot. Ezek közé tartozott a közelben (kb 30 km) található Castelsardo és a vára. Sassariban templom vár szökőkút és Torralbaban Nuraghe (Később elméselem mi az). Na mire mindent elterveztünk már ebédelni kellett. Utána elindultunk Castelsardo felé, ahol a várat valami ezer lépcsős várnak hívták, tekintve, hogy Firenzét meg Rómát végig lépcsőztük annyira nem volt hozzá kedvünk de, meglestük a várost. Amikor beértünk akkor szűk utak fogadtak és egy szerpentin félén fel is lehetett menni a várhoz. Ami lényegében egy városrész volt, amin belül még volt egy vár is. Különben a város messziről látható arról ismerhető fel, hogy nagyon szorosan építkeztek és egymásra, meg keresztül kasul építették a házakat. Ez azért fura mert az egész Sziget szinte tök üres belül. A városrészben már sikátor szinten mentek a dolgok de azért a mini morris elfért. Bementünk a várba láttuk, hogy volt gyerek meg felnőtt jegy. Kértem két felnőttet meg egy diákot. Aztán a pénztáros meg kiröhögött hogy én nem vagyok gyerek a 3 felnőtt. 3 euró volt fejenként. Elsőre találtunk benne egy kosár múzeumot. Ami ugye azért érdekes, mert elég nagy hagyománya van Szardínián a kosárfonásnak és még lószőrből is fontak kosarat. Valamint a kosárfonók nem csak kosarat fontak, hanem többek közt halászcsónakokat, amiket 3-4 havonta újrafontak, mert a víztől korrózió érte magyarul elrohadt. Valamint fontak malmot is. Majd a vár másik részében csodálatos kilátás nyílt a tengerre. Valamint a mediterrán házak tetejére és nem utolsósorban egy toronyórára. Elhagytuk a várat, lejjebb néztünk sikátorok és lépcsők hada fogadott minket le és fel majd vissza háromszor (Rocky-nak itt kellett volna gyakorolnia 🙂 ) Az egyik helyről lehetett látni hogy a várfal finoman fogalmazva nem egyenes. Ilyen kb mázsás kövekből állt összevissza. Mindegy leértünk a templomhoz. Ami kicsi volt szép festményekkel és még zenéltek is nekünk, hisz valaki az orgonán gyakorolt. A sarokban, pedig két olasz csajszi dumcsizott, akik a kriptákhoz szedtek belépőt, de minket észre se vettek. Nem mintha akartuk volna. Majd csodával határos módon nem tévedtünk el és visszaballagtunk meredek lépcsőkön és sikátorokon az autóhoz. Amit egy fizető parkolóba tettünk le. kb háromkor és egy euró volt egy órára a jegy. Bedobtuk az 1 eurót és délután ötig adott jegyet. Na ezt hogy számoljátok ki? 🙂 Lényeg hogy délután 1-4ig Olaszország, mint olyan nem létezik. A Ristorante -ken kívül minden bezár és ilyenkor parkolót se kell fizetni, szieszta. Aranyos kis város volt de elhagytuk és mentünk tovább Sassari felé, ami ha érdekel, hol van, nézd meg térképen: P mert északon de nem az északi parton, nyugaton de messze a nyugati parttól, ráadásul a tartomány, amiben az egész történet folyik így hívták. Hallottuk előző este nővéreméktől hogy Sassari-n van Auchan is, gondoltuk lehet, hogy megnézzük azt is. Még mielőtt elértük volna Sassarit találtunk egy csodálatos szép dűnés és tiszta strandot. Úgy terveztük, legközelebb idejövünk strandolni. Mindenesetre az első célpont az óváros volt a várral karöltve. Na Sassari kész volt, parkolóhely nem volt az egész városban, viszont a szabálytalanul parkoló autókat a szemünk láttára vitték el. Mire meg tudtunk állni, valahol addigra elsodródtunk attól amerre mentünk volna. Mindenesetre megkérdeztük a beszélgető öregeket, hogy kell e fizetni a parkolóban aztán legyintett, hogy áááhhh… Na mindenesetre elindultunk gyalog. Ott megkérdeztünk az utcán 2 embert, hogy tudják, e merre van a Castello (olaszul vár) Mondták, persze és elkezdtek olaszul dumálni meg mutatták mindketten, hogy jobbra menjünk, majd mindketten mutatták hogy balra, majd megint jobbra és megint balra mutattak. Jól van elindultunk az egyik irányba, megkérdeztünk egy újságost. Ugyanazt eljátszotta, Mutatta, hogy felfelé kell menni, majd mutatta, hogy lefelé kell menni. Szóval továbbra is az orrunk után mentünk, majd találtunk egy térképet, amin egyáltalán nem lehetett kiigazodni. Majd tovább fel két kis butikokkal szegélyezett utcát bevállaltunk aztán úgy döntöttünk, hogy vissza, mert nagyon eltévedünk. Ráadásul az idő is beborult. Megyünk visszafelé, egyszer csak hopp megvan Szardínia legszebb szökőkútja. Egyrészt be volt zárva, másrészt messze volt, harmadrész nem is volt annyira szép. Elindultunk kifelé a városból és gondoltuk megkeressük az Auchan -t nos még útbaigazításokkal se sikerült megtalálni. Mert ki van téve a tábla hogy merre van hogy 9 percre meg hogy jobbra kell fordulni, de igazából ott nem kell jobbra fordulni és utána többet ki sincs írva. Szóval kétszer mentünk vissza a városba de sehogy se találtuk. Hazamentünk. Majd nővéremék áthívtak minket az ő rezidenciájukra, aminél a miénk jobb volt egy kicsivel 🙂 Aztán egy éjfélig tartó sörözgetve beszélgetős zárása volt az estének.

6.nap kiegészítése

A 6.napból sajnos memóriám véges léte miatt kimaradt egy elefánt. Pedig érdekes lehet hogy mit keres egy elefánt Szardínián. Nos a természet elunta a sok unalmas hegyet völgyet és gondolta kiváj egy sziklából egy elefánt. A nap úgy kezdödött hogy azt kerestük meg és lefényképeztünk, tényleg olyan mint egy elefánt csak sokkal nagyobb. Még szerencse hogy roccia elephante -nek mondják az olaszok mert más nyelven lehet nem találtuk volna meg. A sziget másik végén egy medve is van de az messzi volt úgyhogy azt nem kerestük meg.
7.nap

Mint tudjuk Isten a 7.napon megpihent. Ezért hogy Istenien érezzük magunkat beterveztünk egy strandolást. Reggel a szállásról még láttuk hogy szemben építkeznek és 10 óra elött nem kiabálnak, csak dolgoznak. Ráadásul az egyikük úgy nézett ki mint Bud Spencer és mindig sapkában volt kivéve amikor esett az eső. A legszebb strandot Marina di Sorso -nál Castelsardo után láttuk. Habár akkor még sok strandot nem láttunk. Mindenesetre ritka ember, aránylag tiszta part. Felszerelkeztünk kajával, napernyővel, kártyával és elindultunk. A változatosság kedvéért sikerült is megtalálni. A közlekedésről még annyit hogy minden város elején van egy körforgalom ami négyszög alakú általában de a közepén szép pázsit szoborral pálmafával és folyamatosan gondozzák. Még a legkisebb település is egy kezdődik. Viszont táblák csak ott vannak kitéve ahol fordulni kell és elég kis betűkkel. Megérkeztünk. Letűztük a napernyőt és megtámadtuk a vízet. Aztán meg a víz is minket, apukám valami nagy halat hallott csobbani közvetlen maga mögött. Amitől a 20 méterre arréb fürdöző emberek, elkezdtek kiabálni meg a partra menni. Anyukám meg rászokott a kagyló szedésre, őt egy hal harapta meg kétszer. Majd miután megéheztünk úgy döntöttünk hogy egyet még fürdünk aztán ha nem mi leszünk az ebéd akkor hazamegyünk ebédelni. Ami annyira azért nem volt sikeres mert kikellett tolni az autót a homokból, tehát elég vendégmarasztaló egy part. Mindenesetre hazaértünk megebédeltünk és mivel a mediterrán térségben valami van amitől az ember délután 2-4ig mozdulni se tud, lefeküdtünk aludni. Nem tudom hogy a nővéreméket milyen szervezetből faragták de ők pont szieszta közepén toppantak be hozzánk, aminek örül is az ember hogy jajj de jó hogy ismerősök de menjenek már ám szieszta kellős közepén. Majd mondták hogy csak estére jöttek bejelentkezni mert nekik van húsuk, nekünk meg grillssütönk. Na uccu neki mi is szereztünk még némi húst. Aztán este olyan grillparty volt hogy csuhajja, szerintem mindenki jól érezte magát. Habár a nővérem nem bírta amikor apósával a hullaevőkről dumáltunk dehát előfordul az ilyen. Viszont az olaszoknál köztudottan sok a macska és ezek nagyon kóborok de ha szagot fognak özönlenek és a végén már hiába dobáltuk ki őket, mindig visszajöttek, nem csodálom hogy az olaszok megeszik őket, szerintem bosszúból. Így lett vége ennek a napnak.

8.nap

Terv: Nuraghe látogatás Torralba környékén, egy talán Auchan-ozás 🙂 utána ha van idő strand. Nos a Nuraghe az egy kövekből összedobált cucc. olyan jól össze van dobálva hogy kb 3000 éve álldogál. Ezekben a nyitott csonkakúp alakú dolgokban, laktak, szárd emberek. Úgy döntöttünk meglessük a legnagyobbat. Amikor igyekeztünk Torralba-ba elmentünk Sassari mellett és az autópályáról láttuk a hatalmas Auchan-t nagy betűkkel kiírva. Úgy döntöttünk visszafelé megnézzük. Átmentünk Torralba-n ahol két kiskutya került az autó alá de sikerült úgy lavírozni hogy megmenekültek. Hihetetlen Olaszországban mennyi állat van az utakon. Elöszőr láttunk egy kis nuraghe -t ahol az ajtó helye le volt lakatolva fémajtóval, igen illuzió romboló. Majd megláttuk a nagyobbat. Az kb 18 méter magas volt, 3 szint, szobákkal, termekkel, folyosóval, mindez csupán kőből. A földszinten láttunk egy kupolát majd a következő szinten is. Először is hogy csináltak kupolát abban a korban? Másodszor pedig minek kellett minden emeletre? Körbejártuk megnéztük, majd elugrottunk a Torralba -i múzeumba ahol a benne megtalált dolgok voltak. Enyhén látszott hogy szieszta van mert a jegyellenörző nőn kívül senki nem volt benne. Voltak már nekik pénzeik, amire az uralkodó képét faragták, ez maradt meg, szóval elég fejlett egy kultúra volt. Hamar körbejártuk. Elindultunk visszafelé, Sassari Auchan, már ki volt írva hogy 10 percre amikor elaludtam mint navigátor, gondoltam innen már egyszerű. De hogy minden szép és jó legyen az olaszok csak egy fél körgyűrűt építettek Sassari köré ezért tök egyenesen elmentünk mellett kb 9 km-t. Majd vissza, be városba és nagynehezen találtunk egy olyan részt ahol bevásárló központok voltak. Majd megkérdeztük hogy ugyan merre kéne menni, mondták, jobbra, balra, jobbra, balra, jobbra, balra. Na jó ezekután kénytelenek voltunk táblák után menni, mentünk majd a kereszteződést elhagyva ki volt írva hogy merre kell v. kellett volna menni, szóval az utolsó pillanatokba kellett korrigálni. Mindenesetre megtaláltuk. Aztán utána még gondoltuk lenézünk a Sorso -i strandra. Elég nagy hullámok voltak de nem baj én élveztem. Habár egyszer láttam a lábamnál egy nagy fehér valamit, amiből arra következtettem hogy innentől nem nagyon kellene letenni a lábam. Szóval csak úszni jó. Viszont igencsak közelítettek a viharfelhők. Így kénytelenek voltunk elhagyni a partot és menni bele az esőbe. Az úton egy téglátszállitó teherautó találkozott egy busszal szerencsétlenül. Ugyanis szerpentin, csúszos út, őrült olaszok, nem is meglepő annyira. Majd miután hazaértünk, anyu elkezdett aggódni hogy reméli a nővéremék nem voltak benne a balesetben semmilyen módon. Átnéztem párszor hozzájuk de még nem volt otthon a kocsi. Viszont egy idegbeteg kutya igen aki folyamatosan kötözködött velem. Majd vacsora után ott volt a kocsi, de ők nem, gondoltam akkor lementek a cukrászdába. Abban a faluban valaki ha nem otthon volt, csak ott lehetett. Mert máshova nagyon nem lehetett menni. Kiderült hogy balesetjük nem volt, de orvosnál voltak mert sógort hal harapta meg, állítolag nagyon csúnyán. Kiderült a kezelési módja annyi hogy forró vízbe kell tenni a lábát. Az olaszok segítőkészen nyomták a lábát a tűzforró vízbe, viszont mivel nem bírta mindig kikapkodta, amin jót mulattak a nővérek 🙂 Na aztán a melegvíz után el is múlt. Kérdeztük hol harapta meg, kiderült ugyanazon a strandon ahol minket is kajáltak a mindenféle tengeri szörnyek. 🙂

9.nap

Ez volt az utolsó nap amit szabadon kiélvezhettünk. Ezért úgy döntöttünk mindent láttunk ezért strand egész nap. Mentünk is a szokásos sorso -i strandra, csak kicsit tovább hogy jobb helye legyen a kocsinak, meg a parkoló helyünket úgyis felásták. Egy olyan részre keveredtünk ahol egy folyó valószínüleg a Coghinas torkolott a tengerbe. Láttunk madár hordát csipegetni a homokból a folyó partján. Valamint elhullott állatfejet, talán még egy sportcipőt is. Szóval ez a hely a madaraké volt, itt nem tudtunk strandolni. Úgy döntöttünk elmegyünk a sziget északnyugati csücskébe, Stintino nevezetű strandra mert ott fehérhomokos a tengerpart, habár ahol mi voltunk ott is fehér volt aránylag a homok ha rásütött a nap. Mindenesetre Stintino Európa egyik legnépszerübb strandja, félúton voltunk, amikor rájötünk hogy ekkora felhők közt biztos esik ott, úgy meg már nem érdekes. Úgy döntöttünk vissza fordulunk és az első leendő strandnál meg is álltunk, habár ott nagyon fújt a szél úgyhogy anyukám felszedett néhány kagylót és mentünk tovább oda ahol úgy látszott hogy süt a nap. Amikor továbbmentünk, találtunk egy gyönyörű tengerpartot, zöldeskék színű tengerrel és a távolban egy nuraghe stílusú kilátó torony is volt, valamint egy lyuk a sziklaoldalban, mert egyrésze pedig sziklás volt. Úgy döntöttem én nem csak a kilátóra hanem a lyukra is kíváncsi vagyok. Rossz döntés volt, mire odaértem majdnem elsüllyedtem valami olyasmiben ami sürübb volt mint a víz, de beazonosíthatatlan. Inkább körbementünk. Megnéztük, vissza aztán még 1-2 strandot útba vettünk, mert anyukám nehezen viselte hogy hamarosan vége a nyaralásunknak. Mindenesetre kagyló lett elég. Holnap 12kor költőzés. Az olasz képek pedig mármint Firenze ill Szardnia letölthető a http://www.freeweb.hu/zumrut/italylinkről
9.nap kiegészítése

Két dolgot elfelejtettem leírni, egyik 9.nap délelőtt elmentünk Valledoriaba, anyukám kínai boltot keresni én meg fényképezni valót 🙂 Úgy gondoltam hogy megnézem ennek a városnak a tengerpartját, ami volt is meg nem is. Ugyanis a várostól nagyon messze volt és elég kétes helyeken kellett volna több kilométert kószálni hogy lejussak. Mindenesetre kétes helyekre így is bejutottam, ahol Valledoria a helyieken készült és nem a turistáknak. Régi tipusú szárd udvarok és lapos tetős színes házak jellemezték a helyet. Némi mexikói feelinggel. Ekkor rámszakadt az eső de szerencsére hamar elment. Én megtaláltam a kínai boltot szüleim nem :))

10-11.nap

Amikor a 10.napot kezdem írni, érzem hogy valami nem stimmel, egy napot kifelejtetettem csak nem nagyon tudom hogy melyiket és hogy mi történt akkor :S Azaz annyira emlékszem hogy anyukám ebédnél rosszul lett valamitől és nem sikerült orvost találni mert szieszta időben még a nagyobb helyeken is zárva vannak a rendelők és a gyógyszertárak is. Tehát aki odamegy jegyezze hogy ilyenkor nem szabad rosszul lenni, mert ilyenkor nem számíthat semmilyen ellátásra. Aztán inkább kiűztük a rossz szellemeket a házból és minden jó és szép lett 🙂 11.nap: Igazából ez a költözéses nap.

Kora reggel lementünk kávézni, teázni a cukrászdába, elöző este álmodtam egy öregasszonnyal aki eltörte a lábát, a mellettünk lévő asztalhoz ült, azt már nem vártuk meg hogy eltörje a lábát, viszont a lépcsőre rá volt írva hogy veszélyes mert csúszik. A tenger a nagy szél miatt iszonyatosan zúgott és mérges szemekkel mondta hogy visszavár. Olyan szomorú-szép volt. A kis lazulás után meglátogattuk nővéreméket akik éppen pakoltak és talán reggelihez készültek. Érdekesség hogy anyukám kagylókon kívül virágföldet és virágot is gyűjtött, amik itt nem honosak. Na ő nálunk is megvolt ugyanez csak ott pluszba még egy pálmafa szerű is volt 🙂 Megbeszéltük hogy körülbelül ugyanakkor indulnak ők is mint mi, megebédeltünk, már jött is az utazási irodás csaj hogy meddig leszünk még, másfél órát mondtunk, természetesen kevés volt. Mindenesetre kb fél3kor elindultunk és úgy döntöttünk hogy az északi parton megyünk végig hátha találunk kínai boltot és érdekes városokat 🙂 A táj továbbra is gyönyörű volt, magas szerpentinekről lehetett a tengerre és vörös sziklákra tekinteni, útmentén kaktuszok és pásztorok szóval volt minden. Beértünk St Teresa -ba ez egy nagyobb település volt, becéloztuk a kínai boltot 🙂 Anyukám végignézte az egészet de nem volt amit keresett. Gondoltuk akkor tovább fel. A főutcája a városnak folyamatosan emelkedett de nagyon durva szögben. Felértünk találtunk egy főteret ahol mindenki a fagyival a kezébe mászkált, az öregek egymás mellett ülve bottal a kezükbe beszélgettek, elöttük a kutyájuk. Ezen a téren minden korosztály megtalálható volt. Mivel mindenki fagyizott úgy döntöttünk hogy mi is kipróbáljuk itt ezt az élvezetes tevékenységet. Leültünk, ekkor a távolból feltűnt egy színes bőrű és színes ruházatú ember akinek a kezébe még több ruha volt. Vándorkereskedő volt. Miután megettük a fagyit, anyukám úgy döntött kell neki anyag a kereskedőtől. Odamentem elkezdtem vele tárgyalni. 45 euróért adott volna, mondtam hogy az sok hagyjuk az egészet, ekkor a néger 10ért kevesebbért ajánlotta, mondtuk köszönjük nem mert anyukám mindössze 15-öt adna egyért. Ekkor felajánlotta hogy 25ért mindegyiket elvihetjük. Elkezdtem furcsállanni a dolgot, kérdeztem hogy nem csak 1 db 25 hanem az egészet megkapjuk. Mondta igen. Anyukám elővette a 25 eurót néger kezembe adta a cuccot és akkor mondta h. az egész nem 25 hanem ha az egészet elvisszük akkor darabját 25-ért. DE ezt kérdeztem. Így hiába sikerült lealkudnom 20 eurót az árból nem született üzlet. Később anyukám meg is bánta. Majd benéztünk egy templomba, mert az a szokásunk 🙂 3dimenziós falfestmények voltak, fára voltak festve és ezek voltak falra ragasztva vagy lógtak a levegőben. Utána anyukám bement egy hálószoba boltba körülnézni, erre visszajött egy kispárnával 🙂 Mindegy irány a kikötő. A kikötőből 23kor indult volna a hajó este 7kor már több sor is volt. Majd betereltek bennünket. Aztán vártunk. Vártunk, vártunk és még mindig csak vártunk. Ezalatt megszámoltam hogy a kerítésen belül megközelítőleg 400 autó lehet. Aztán egyszer csak fény a távolból és jött egy hajó. Néhány ember odament köztük mi is. Na ez kicsi lesz nekünk vissza a kocsiba. Majd jött egy nagyobb hajó, egy jóval nagyobb. Hatalmas. A méreteihez képest bámulatosan beállt, mint a profi sofőr aki beteszi a sarokba a járművet, csak ezalatt mozgott a víz. Majd lenyílt két hatalmas ajtaja,ami egyben feljáró és autók hadai jöttek ki, nem beszélve jópár kamionról amik úgy fordultak meg, amikor kijöttek a hajóból hogy hely se volt hozzá. Octaviaval nem tudnék úgy forogni. A kompoknál a társadalmi viselkedés a következő. Valaki az autóban marad aki felvezeti a hajó gyomrába a járművet, míg mások felmennek a kompra jobbnál jobb helyeket foglalni az alváshoz. Nos amikor beengedték a gyalogosokat, akkor körülbelül mint a hiénák a vadat úgy foglalták az emberek a helyeket. Kicsit olyan érzésem volt mint amikor a Túl az Óperencián cimű filmben Tom Cruise -ek és a többiek földet foglalnak egy versennyel. Mindenesetre egy jó hely jutott nekünk. Ügyesek voltunk gyorsak és szépek :)) Némi tévézgetés után ami a kompon ment és megtanultam belőle 8ig számolni, elaludtunk. Ki a fotelon ki a földön. Egyszer csak éjszaka közepén azt veszem észre hogy a sarokban olvas egy fiatal nő. Ez kb 3-4kor lehetett, nem csinált semmit csak ült és olvasott. Majd reggel amikor felébrdtem eltünt. Huppsz ez már a 12. nap arról majd a következőkben. Előljáróban annyi hogy a bonyodalmak az eddigieket ütni fogják.

12.nap

Elérkezett az utolsó nap, és a komp is beérkezett a kikötőben. Ezelött egy órával felkeltettek minket hogy hamarosan érkezünk. Ekkor gyorsan kávéért, teáért majd felfirssülésünk közben realizáltuk hogy ha 10 perccel később állunk neki ennek a műveletnek, hatalmas sorba ütközünk. Szóval ügyesek voltunk. A komp Livornoba érkezett, a régi városrészbe ami a kompkikötőn kívül kb úgy nézett ki mint 500 éve. Mentünk továbbra is a táblák után hogy merre van az autópálya, erre hatalmas sor, később kiderült a dugó oka egy baleset lehetett. Elöttünk többen is megfordultak, többek közt egy pisai kocsi követtük hogy ő csak tudja merre kell menni. Másik oldalról megkőzelitetve szintén dugó. Úgy döntöttünk akkor Róma felé kell mennünk és ha kijutunk a városból elfordulunk. Közben benzinkútakhoz bementünk mert wc-t kerestünk. Hol a benzinkút nem volt nyitva, hol nem volt wc-je. 9-ig lusták felkelni, utána találtunk. Majd nem kellett Róma felé menni máshol sikerült kimenni az autópályára. Írány Pisa! Pisa sajnálatos módon nem csak egy ferde toronyból áll, hanem rendesen nagy város. Így táblák után lehet menni északi déli keleti nyugati részére mint a nagyobb városoknál Olaszországban és az embernek sejtése sincs hogy hol van a torony. Aztán egyszercsak a távolból feltűnt egy tortatető 🙂 Na az volt a torony. Mivel körbejártuk az egész várost ezért kizárolagosan arra mentünk amerre még nem voltunk. Végre bekeveredtünk a városközpontba, majd ott kóvályogtunk egy csomót. Majd egyszercsak ott mentünk el a torony mellett. Na parkoló aztán uzsgyi be a Csodák terére. Amikor bementem a térre egy vicces látvány fogadott. Minden turista úgy állt be a fényképezhéshez mintha ő tartaná a ferde tornyot 🙂 Gondoltuk így az életbe nem fog eldőlni. Rengeteg japán és indiai turista jellemezte a tájat. Valamint árusok hada a sétáló utca egyik oldalán, a másikon pedig zöld pázsit. A téren a ferde tornyon kívül még helyet kapott egy dóm meg egy templom is. Elmentem megnézni mennyi a jegy a toronyba 15EUR / fejecske, úgy voltunk vele hogy drága, nővéremék befizették mert kíváncsiak voltak majd nővérem mondta hogy belül nincs semmi, az ember ferde lépcsőkön megy és fél, mindenesetre ha olcsóbb lett volna talán felmegyek. Azért annyira nem bánom, annyit nem ért meg. Viszont a templomba bementünk, oda is kellett volna belépő csak egy csoport végén voltunk és úgy gondolták hogy mi is csoport tagok vagyunk. Ezért csak adták az instrukciót No photo no camera! Tekintve hogy több film nem volt a gépbe, a digitálisba meg lemerült az elem, megígértük! 🙂 Nagy gyönyörű templom éppen misével. Szép volt jó volt, de valamikor haza is kell érni, úgyhogy tovább utaztunk. Természetesen rossz irányba mentünk de ezt nem tudtuk mert néztem a térképet mely szerint jó irányba megyünk, valamint anyukám Firenzében vett egy iránytűt ami szerint északra mentünk. Aztán amikor se autópálya, se a településnév a térképen, megkérdeztük merre kell menni. Majd sikerült útba igazitani magunkat. Természetesen a kompon nem lehet eléggé kipihenni magát az embernek, ezért az ilyen eseteknél a feszültség az egekig nőtt és én kevés voltam a csillapításhoz. Mindenesetre elég hogy végül jó úton voltunk. Ja igen, Pisa -n kívűl reggel óta esett az eső. Úgy döntöttünk, nem Triesztnél hanem máshol megyünk át az olasz határon mert úgy rövidebb. Át is értünk Szlovéniába minden gond nélkül, némi esővel. Szlovénia közepén vagyunk amikor egyszer csak szép sárgán elkezd világítani az olaj lámpa -Mert eddig nem volt elég bajunk- kevés az olaj. Az autóban persze nincs, mindegy autópályán sorra érik egymást a benzinkútak úgy gondoltuk a következőnél megállunk. Erre az autópálya úgy gondolta hogy ő meg elfogy. Jött a kedvencünk, hegyi szerpentin szakadó esőben. Kb fél vagy 3/4 órád kanyarogtunk rosszabbnál rosszabb utakon, azaz az út nem volt rossz csak élesek voltak a kanyarok szakadt az eső és szélességben is hiányt szenvedett. Majd visszakeveredtünk az autópályára és sikerült találni egy benzinkútat. Olaj újratöltve, megkönnyebbülés. Egyébként egy kosaras alkatú szlovén csajszi szolgált ki minket aki olaszul köszönt el tőlem, hmm lehet hogy a sötétbarna haj és szem. Maribor a következő nagyobb város, ott nem tévedtünk el csak nem tudtuk hogy jó felé megyünk-e de igen sikerült jófelé mennünk. Utána volt 2 magyar lovas kamion. Onnantól őket követtük. Én térképen követtem az eseményeket hogy a szlovén horvát magyar hármas határ felé mennek. De egy idő után már olyan helyen voltunk hogy olyan ország nincs is a térképen. Majd jött Rédics végre hihetetlen este 10kor értünk be. Mindenki holtfáradt. Próbálom aput fenttartani mindenféle hülyeségekkel hogy nehogy elaludjon vezetés közbe. Rédics sor. Majd kb húsz perc álldogálás után rájöttünk hogy a román busz áll rossz helyen, ezért kikerültük és nekünk nem kellett sorba állni. Ekkor még le kellett menni Kanizsára engem ott letettek. Szüleim pedig szerencsésen hazaérkeztek. Végül egy kis összegzés.
Összegzés

28 alagúton jöttünk át. Közel 3100 kilométert tettünk meg. Közel 34 órát utaztunk az apartmantól hazáig. Az olaszok segítőkészek és nem beszélnek angolul. Ha rájuk mosolyogsz akkor nem utálják a turistákat, hanem vissza mosolyognak. A csajok jók, csak nagy az orruk. A települések 4szögletű szobros fűves, pálmafás körforgalmakkal kezdődnek. Az út során megtanultam 8ig számolni, olaszul rendelni, megkérdezni mi hol van és meg is érteni. Olaszország teli van macskákkal őrült autósokkal és rosszul van ki táblázva. Pénzük az Euró és sokat is kérnek belőle mindenhol. Benzin drága, meg minden más is. Őrült egy ország, de nyáron kell egy kis őrület!

fine